Kiv 23-24
Az igazságosság, az ellenség iránti kötelesség.
23
1 Ne tégy hamis vallomást. Hamis tanúskodással ne segítsd azt, akinek nincs igaza. 2 Ne kövesd a többséget a gonoszságban, és a perben ne csatlakozzál a többség vallomásához, úgyhogy eltérsz az igazságtól. 3 A perben a szegényhez se légy részrehajló. 4 Ha ellenséged eltévedt marhájára vagy szamarára bukkansz, hajtsd vissza hozzá. 5 Ha látod, hogy ellenséged szamara a teher alatt összerogyott, ne kerüld ki ellenségedet, hanem segíts neki felállítani. 6 Ne csavard el a szegény ember igazát. 7 Az igazságtalan pertől tartsd magad távol. Az ártatlant és akinek igaza van, ne öld meg, viszont a bűnöst ne mentsd fel soha. 8 Megvesztegető ajándékot ne fogadj el, mert az ajándék vakká teszi azokat, akik látnak, és elferdíti azok ügyét, akiknek igazuk van. 9 Az idegent ne nyomd el. Tudjátok milyen sorsa van az idegennek, hiszen ti is idegenek voltatok Egyiptomban.
A szombatév és a szombat.
10 Hat éven át vesd be földedet és arasd le termését, 11 a hetedik évben azonban hagyd ugaron és ne nyúlj a terméshez, hogy néped szegényei éljenek belőle. Amit ezek otthagynak, legyen a föld vadjaié. Ugyanígy tégy szőlőddel és olajfáiddal. 12 Hat napon át végezd munkádat, a hetedik napon szünetelj, hogy ökröd és szamarad is pihenjen, s hogy szolgálód fia és az idegen is felüdüljön. 13 Tartsátok meg mindazt, amit parancsoltam nektek. Idegen istenek nevét ne hívjátok segítségül. Ne is lehessen azt a szádból hallani.
Izrael ünnepei.
14 Az év folyamán háromszor tarts nekem ünnepet. 15 Üld meg a kovásztalan kenyerek ünnepét. Hét napon át kovásztalan kenyeret egyél, ahogy azt megparancsoltam Abib hónap meghatározott idejére, mert akkor jöttél ki Egyiptomból. Ne jelenj meg üres kézzel színem előtt. 16 Tarts továbbá ünnepet aratáskor annak a termésnek a zsengéjével, amelyet az általad bevetett szántóföld adott, és az év végén a szüret ünnepét, amikor a termést betakarítod a mezőről. 17 Évenként háromszor jelenjen meg minden férfi az Úrnak, az Istennek színe előtt. 18 Kovászos kenyérrel együtt ne ajánld fel nekem a feláldozott állat vérét, s az ünnepi áldozat hája ne maradjon meg másnapra. 19 Földed terméséből a zsenge legjavát vidd el Uradnak, Istenednek a házába. A gödölyét ne főzd meg anyja tejében.
Utasítás Kánaán elfoglalására.
20 Nézd, előtted küldöm angyalomat, hogy őrizzen utaidon, és elvezessen arra a helyre, amelyet kijelöltem. 21 Tiszteld őt, hallgass szavára és ne lázadozz ellene. Engedetlenségedet nem bocsátaná meg, mivel az én nevem van benne. 22 De ha hallgatsz a szavára és megteszel mindent, amit parancsol, akkor ellensége leszek ellenségeidnek és szorongatni fogom azokat, akik téged szorongatnak. 23 Akkor angyalom előtted fog járni, elvezet az amoritákhoz, a hettitákhoz, a perizitákhoz, a kánaániakhoz, a hivvitákhoz, a jebuzitákhoz, és én kiirtom őket.
24 Ne imádd isteneiket, ne hódolj előttük, és ne utánozd tetteiket. Inkább rombold le bálványaikat és törd össze emlékoszlopaikat. 25 Az Úrnak, a ti Isteneteknek adjátok meg a köteles tiszteletet. Akkor megáldom kenyeredet és vizedet, s távol tartom tőled a betegségeket. 26 Országodban nem lesz asszony, aki elvetél vagy meddő marad, s életed napjait teljessé teszem. 27 Előre félelmet keltek irántad és zűrzavart támasztok azokban a népekben, ahová mégy, s megfutamítom előtted ellenségeidet. 28 Darazsakat küldök előtted, hogy a hivvitákat, a kánaániakat és a hettitákat elűzzék előled.
29 De nem űzöm el őket egyetlen év alatt, mert akkor az ország pusztasággá válnék, s a vadállatok a te károdra elszaporodnának. 30 Csak lépésről lépésre űzöm el őket előled, ameddig eléggé elszaporodsz, hogy az országot birtokba vehesd. 31 Területedet kiterjesztem a Sás-tengertől a filiszteusok tengeréig, a sivatagtól a folyóig. A föld lakóit hatalmadba adom és te fogod elűzni őket. 32 Ne köss szövetséget sem velük, sem isteneikkel. 33 Nem maradhatnak földeden, nehogy ellenem bűnre kísértsenek. Ha isteneiknek szolgálnál, azzal saját vesztedet okoznád.”
24
1 Így szólt Mózeshez: „Menj fel az Úrhoz: te és Áron, továbbá Nadab és Abihu, meg hetvenen Izrael vénei közül. De már messze le kell borulnotok. 2 Csak Mózes járulhat az Úr elé, a többiek nem mehetnek közelebb. A nép nem mehet fel velük.” 3 Mózes ezután lejött, kihirdette a népnek az Úr minden szavát és minden parancsát. Az egész nép egy szívvel felelte: „Az Úr minden szavát megtartjuk, amelyeket hozzánk intézett.” 4 Ezután Mózes az Úr minden törvényét leírta.
Másnap reggel a hegy lábánál felállított egy oltárt és tizenkét emlékoszlopot, Izrael tizenkét törzsének megfelelően. 5 Azután megbízott fiatal izraelitákat, hogy égőáldozatot mutassanak be, és fiatal bikákat ajánljanak fel az Úrnak közösségi áldozatul. 6 Mózes pedig vette a vér felét, és áldozati csészékbe öntötte, a vér másik felét az oltárra hintette. 7 Utána vette a szövetség könyvét és felolvasta a népnek. Ők kijelentették: „Amit az Úr parancsol, azt követjük és megtartjuk.” 8 Erre Mózes vette a vért, meghintette vele a népet és így szólt: „Ez annak a szövetségnek a vére, amelyet az Úr ezen feltételek mellett kötött veletek.”
9 Mózes és Áron, Nadab és Abihu, s Izrael vénei közül hetvenen újra felmentek. 10 Látták Izrael Istenét. A lába alatt olyan valami volt, mint a zafír kövezet, és fénylett, mint a tiszta ég. 11 De a kezét nem emelte fel Izrael fiainak képviselői ellen, ezért láthatták az Istent. Ettek és ittak.
Mózes a hegyen.
12 Az Úr így szólt Mózeshez: „Jöjj fel hozzám a hegyre, és maradj itt. Átadom neked a kőtáblákat a törvénnyel és a parancsokkal, amelyeket oktatásukra írtam.” 13 Mózes elindult szolgájával, Józsuéval, és fölment Isten hegyére. 14 A véneknek ezt mondta: „Várjatok meg itt, amíg visszajövünk. Áron és Hur veletek vannak. Ha valakinek peres ügye van, forduljon hozzájuk.”
15 Azután Mózes fölment a hegyre. A felhő betakarta a hegyet, 16 és az Úr dicsősége leereszkedett a Sínai-hegyre. A felhő hat napig takarta be. A hetedik napon a felhőből szólt Mózeshez. 17 Az izraeliták szemében Isten dicsősége olyannak mutatkozott, mint az emésztő tűz a hegy csúcsán. 18 Mózes belépett a felhőbe és fölment a hegyre. Mózes negyven nap és negyven éjjel maradt a hegyen.
Zsolt 33
A Gondviselés dicsérete
33
1 Ujjongjatok az Úrban, igazak, a hívőkhöz illik a dicséret!
2 Dicsőítsétek az Urat citerával, tízhúrú hárfán zengjétek fölségét!
3 Énekeljetek új dalt az Úrnak, daloljatok neki szép öröméneket zengve!
4 Mert az Úr szava igaz, minden tette hűségét tükrözi.
5 Az igazságot és a rendet szereti, a földkerekség telve az Úr kegyelmével.
6 Az Úr szavára lettek az egek, s szája leheletére az ég seregei.
7 Mint tömlőben, összegyűjti a tengerek vizét, az áradatot gát közé szorítja.
8 Az egész föld félje az Urat, s remegjenek előtte, kik lakják a földkerekséget!
9 Mivel szólt és lettek, rendelkezett és létrejöttek.
10 Az Úr letöri a pogányok támadását, a népek terveit meghiúsítja.
11 Örök érvényű az Úr határozata, nemzedékről nemzedékre száll szívének gondolata.
12 Boldog a nép, melynek az Úr az Istene, a nép, amelyet örökségül választott.
13 Az Úr az égből letekint, s látja az emberek fiait mind.
14 Hajlékából látja mindazokat, kik a földön élnek.
15 Ő alkotta mindnyájuk szívét és ismeri minden tettüket.
16 A király nem erős hadsereggel győz, a királyt nem hatalmas ereje menti meg.
17 Téved, ki lovától várja győzedelmét, bármilyen erős is az, nem menti meg.
18 De nézd, az Úrnak szeme az igazakon nyugszik, azokon, akik bíznak kegyelmében,
19 hogy lelküket a halálból kimentse és táplálja éhségükben.
20 Lelkünk remél az Úrban. Ő a mi segítségünk és a pajzsunk.
21 Szívünk őbenne ujjong, szent nevében bizakodunk.
Mt 21,23-46
Jézus küldetése.
23 Amikor a templomba érve tanított, odamentek hozzá az írástudók és a nép vénei és megkérdezték: „Miféle hatalom birtokában teszed te ezeket? Ki adott neked hatalmat ehhez?” 24 Jézus így válaszolt: „Én is kérdezek tőletek valamit. Ha megfeleltek rá, én is megmondom, milyen hatalom birtokában teszem ezeket. 25 Honnan volt János keresztsége? Az égből vagy az emberektől?” Azok tanakodni kezdtek egymás közt: „Ha azt mondjuk, hogy az égből, azt fogja kérdezni: Akkor miért nem hittetek neki? 26 Ha azt mondjuk, hogy az emberektől, félnünk kell a néptől, hisz Jánost mindenki prófétának tartja.” 27 Ezért ezt a választ adták Jézusnak: „Nem tudjuk.” Erre ő így felelt: „Akkor én sem mondom meg, milyen hatalom birtokában teszem ezeket.”
Példabeszéd a két fiúról.
28 „Mi a véleményetek erről? Egy embernek volt két fia. Odament az elsőhöz és szólt neki: Fiam, menj ki a szőlőbe dolgozni. 29 Nem megyek – felelte –, de később meggondolta és kiment. 30 Odament a másikhoz, és annak is szólt. Megyek – felelte –, de mégsem ment ki. 31 Melyik tett eleget a kettő közül apja kívánságának?” „Az első” – válaszolták. Erre Jézus így szólt hozzájuk: „Bizony mondom nektek, hogy a vámosok és a cédák megelőznek benneteket az Isten országában. 32 Eljött ugyanis hozzátok János, hogy az igazság útjára vezessen benneteket, de nem hittetek neki. A vámosok és a cédák hittek neki. De ti ennek láttára sem tartottatok bűnbánatot és nem hittetek.”
Példabeszéd a gyilkos szőlőművesekről.
33 „Halljatok egy másik példabeszédet. Volt egy gazda, aki szőlőt telepített. Bekerítette sövénnyel, belül pedig sajtót ásott és őrtornyot épített. Aztán bérbe adta a szőlőműveseknek, és elment idegenbe. 34 Amikor eljött a szüret ideje, elküldte szolgáit a szőlőművesekhez, hogy szedjék be a termést. 35 Ám a szőlőművesek nekiestek a szolgáknak. Az egyiket megverték, a másikat megölték, a harmadikat megkövezték. 3 6Erre más szolgákat küldött, többet, mint először, de ezekkel is úgy bántak.
37 Végül a fiát küldte el hozzájuk, mert azt gondolta: A fiamat csak megbecsülik. 38 De amikor a szőlőművesek meglátták a fiút, így biztatták egymást: Itt az örökös! Gyertek, öljük meg, és mienk lesz öröksége. 39 Nekiestek, kidobták a szőlőből és megölték. 40 Amikor majd megjön a szőlő ura, vajon mit tesz a szőlőművesekkel?” 41 „A gonoszokat a gonoszok sorsára juttatja, szőlejét pedig más bérlőknek adja ki bérbe, akik idejében beszolgáltatják a termést.”
42 Erre Jézus azt kérdezte: „Sose olvastátok az Írásban: A kő, amelyet az építők elvetettek, szegletkővé lett. Az Úr tette azzá, s ez csodálatos a szemünkben. 43 Ezért mondom nektek, hogy elveszik tőletek az Isten országát, s olyan nép kapja meg, amely megtermi gyümölcsét. 44 Aki erre a kőre esik, összezúzza magát, s akire rázuhan, azt szétmorzsolja.” 45 E hasonlatokat hallva a farizeusok és az írástudók megértették, hogy róluk beszélt. 46 El akarták fogni, de féltek a néptől, mert prófétának tartották.
Szentírás napról napra 
Hozzászóláshoz be kell jelentkezni!