Augusztus 23. – 176. nap – Szentírás napról napra

2Krón 1-2

A Krónikák második könyve

IV. SALAMON ÉS A TEMPLOMÉPÍTÉS

Salamon bölcsességet kér az Úrtól.

1 ¹Salamon, Dávid fia megszilárdította királyi hatalmát. Vele volt ugyanis az Úr, az ő Istene, és mind nagyobbá tette. ²Salamon meghívta egész Izraelt: az ezredeseket, a századosokat, a bírákat és Izrael minden főemberét, a családok fejeit. ³Salamon és a vele levő sokaság elment a gibeoni magaslatra. Ott volt ugyanis az Isten szent sátora, amelyet Mózes, az Úr szolgája készíttetett a pusztában. ⁴Az Isten ládáját még Dávid fölvitette Kirjat-Jearimból arra a helyre, amelyet számára kijelölt. Aztán Jeruzsálemben sátrat állíttatott neki. ⁵Ellenben a bronzoltár, amelyet Becaleel, Uri fia, Hur unokája készített, ott maradt az Úr hajléka előtt. Ezt kereste föl Salamon és az egész sokaság. ⁶Salamon odajárult az Úr színe elé a bronzoltárhoz, amely a megnyilatkozás sátora előtt van, és ezer égőáldozatot mutatott be rajta. ⁷A következő éjszakán az Isten megjelent Salamonnak, és azt mondta neki: „Kérhetsz bármit, megadom neked.” ⁸Salamon így felelt az Istennek: „Nagy irgalmat tanúsítottál atyám, Dávid iránt, engem pedig megtettél helyette királynak. ⁹Nos hát, Uram, Istenem, teljesítsd ígéretedet, amelyet atyámnak, Dávidnak tettél. Mivel te tettél királlyá a nép fölé, amely megszámlálhatatlan, mint a föld pora, ¹⁰adj hát nekem bölcsességet és értelmet, hogy jól teljesíthessem kötelességemet e nép élén. Hiszen ki is tudná kormányozni ezt a te nagy népedet?” ¹¹Az Isten így válaszolt Salamonnak: „Mivel ez a szíved vágya, és nem kértél gazdagságot, vagyont vagy dicsőséget, sem ellenségeid életét, sőt még csak hosszú életet sem kívántál, hanem bölcsességet és értelmet kértél, hogy kormányozni tudjad népemet, amelynek királyává tettelek, ¹²megadom neked a bölcsességet és az értelmet. Sőt, olyan gazdagságot, vagyont és dicsőséget is adok neked, amilyen sem azoknak a királyoknak nem volt, akik előtted voltak, de utódaidnak sem lesz.” ¹³Ezután Salamon visszatért a gibeoni magaslatról, a megnyilatkozás sátorától Jeruzsálembe, és megkezdte Izrael fölött az uralkodást. ¹⁴Salamon harci szekereket és lovakat is szerzett magának, úgyhogy ezernégyszáz szekere és tizenkétezer lova volt. Ezeket a szekerész városokban és a király közelében, Jeruzsálemben helyezte el. ¹⁵A király olyan közönségessé tette az ezüstöt és az aranyat Jeruzsálemben, mint a követ, a cédrusfát pedig, mint a fügefát, amely nagy tömegben fordul elő a síkságon. ¹⁶Salamon lovai Egyiptomból és Koából valók voltak: a királyi kereskedők pénzért vették őket Koából. ¹⁷Egyiptomból hatszáz ezüstért hoztak egy szekeret, egy lovat pedig százötvenért. Hasonlóképpen folyt a kereskedés a hettiták összes királyával, az Arám királyaival is.

A templomépítés előkészítése.

¹⁸Salamon elhatározta, hogy templomot épít az Úr nevének és palotát királyi udvara számára.

2 ¹Ezért kirendelt hetvenezer embert teherhordónak, nyolcvanezer embert pedig a hegyekbe kőfejtőnek, föléjük meg háromezer-hatszáz felügyelőt. ²Azután követséget küldött Hirámhoz, Tírusz királyához, ezzel az üzenettel: „(Tégy velem is úgy), mint atyámmal, Dáviddal, amikor cédrusfát küldtél neki, hogy lakóházat építhessen magának! ³Én ugyanis templomot akarok építeni az Úr, az én Istenem nevének. Arra akarom szentelni, hogy illatáldozatot mutassanak be előtte, és állandóan áldozati kenyereket tegyenek ki eléje. Reggel és este, továbbá szombatonként és újhold alkalmával, valamint az Úrnak, a mi Istenünknek ünnepein égőáldozatot mutassanak be Izraelnek örök törvénye szerint. ⁴A templomnak, amelyet építeni akarok, nagynak kell lennie, mert a mi Istenünk a legnagyobb az összes istenek között. ⁵De kinek van annyi ereje, hogy hozzá méltó házat építsen? Hiszen a menny és az egek egei sem képesek őt befogadni! Hogyan tudnék én házat építeni neki, hacsak azért nem, hogy tömjént gyújtsak előtte? ⁶Azért küldj nekem olyan embert, aki járatos az arany, ezüst, réz és vasműves munkákban, a bíbor, a karmazsin és a kék színű fonalak szövésében, és aki metszeteket is tud vésni azokkal a mesteremberekkel, akik nálam, Júdában és Jeruzsálemben vannak, s akiket még atyám, Dávid szerződtetett. ⁷Azonkívül küldjél nekem cédrus, ciprus és fenyőfát a Libanonról. Tudom ugyanis, hogy szolgáid ügyesen vágják a Libanon fáit. Aztán ott lesznek az én szolgáim is a te szolgáid mellett, ⁸hogy sok fát szállítsanak nekem, mert a templom, amelyet építeni akarok, nagy és pompás lesz. ⁹Egyébként a favágó munkásoknak, a szolgáidnak élelmezésére adok búzát, mégpedig húszezer kort, valamint húszezer kor árpát, húszezer bát bort és húszezer bát olajat.” ¹⁰Erre Hirám, Tírusz királya levelet küldött Salamonnak, és így válaszolt: „Az Úr szereti a népét, azért tett meg királyukká.” ¹¹Majd így folytatta: „Legyen áldott az Úr, Izrael Istene, aki az eget és a földet alkotta! Ő adott Dávidnak bölcs, tudós, okos és értelmes fiút, hogy az Úrnak templomot építsen, királyi udvara számára pedig palotát. ¹²Azért küldök neked egy bölcs, tudós és értelmes embert: Hurám-Abit. ¹³Dán leányai közül való asszonynak a fia, csak az apja volt tíruszi férfi. Járatos az arany, ezüst, réz és vasmunkákban, a kő és fafaragó munkákban, a bíbor, a kék színű, a bisszus és a karmazsin fonalak szövésében, ért bármilyen metszet véséséhez, sőt mindenféle tervet is tud készíteni, amit csak rábíznak, a te mesterembereiddel és az én uramnak, a te atyádnak, Dávidnak mesterembereivel együtt. ¹⁴Küldje el hát az én uram szolgáinak a búzát, az árpát, az olajat és a bort, amit ígért. ¹⁵Mi pedig annyi fát vágunk a Libanonról, amennyire csak szükséged van, aztán eltutajozzuk Jaffába. Onnan Jeruzsálembe fölszállítani a te dolgod lesz.”

Salamon robotosai.

¹⁶Ekkor Salamon összeszámláltatta az Izrael földjén lakó összes idegen férfit, az után a népszámlálás után, amelyet atyja, Dávid tartott, és százötvenháromezer-hatszázat talált. ¹⁷Közülük hetvenezret teherhordónak rendelt, nyolcvanezret pedig kőfejtőnek a hegységbe, háromezer-hatszázat meg felügyelőnek a nép munkájának ellenőrzésére.

Jób 20

Az igazságosság nem ismer kivételt.

20 ¹Naamai Cofár válaszolt és így szólt: ²Elmém erre válaszolni kíván, nagy bennem emiatt a nyugtalanság. ³Hallom, szégyenszemre megdorgálnak, s szél ad feleletet meggyőződésemre. ⁴Ősidőktől fogva tudod te ezt talán, amióta ember lakozik a földön? ⁵Álnok ujjongása biz’ nem tart sokáig, bűnös kéjelgése csak egy pillanatig. ⁶Még ha büszkesége az égig érne is, és ha a felhőket verné is a feje, ⁷akárcsak a ganéj, eltűnik örökre, és akik látták, megkérdezik, hová lett. ⁸Mint álom eltűnik, meglelni nem lehet, éjjeli látomás módján elenyészik. ⁹A szem, amely látta, most már nem láthatja, nem pillanthatja meg többé az otthona. ¹⁰A szegények kárát fiai térítik, gyermekei szerzik vissza a vagyonát. ¹¹Akármilyen ifjú, s erős még a csontja, mégis vele együtt leroskad a porba. ¹²Hogyha a gonoszság édes is szájában, úgyhogy a nyelve alatt rejtegeti, ¹³s csínján bánik vele, el nem ereszti, ínyéhez szorítja, úgy tartogatja, ¹⁴beleiben mégis mássá lesz az étel, kígyóméreggé válik bensejében. ¹⁵Gazdagságot zabált, most aztán kihányja, testéből az Isten újra kihajtja. ¹⁶Vipera mérge volt, mit magába szívott, és ami megöli, kígyó fullánkja lesz. ¹⁷Nem nézhet vidáman olajpatakokra, sem a tejjel-mézzel tele folyamokra. ¹⁸Visszaadja, amit nyert, nincsen örömére, s mit kufárkodva szerzett, annak sem örül. ¹⁹Mert romba döntötte a szegény kunyhóját, s bár nem ő építette, elvette a házat. ²⁰Mivel sose tudott betelni a gyomra, nem mentheti meg semmiféle kincse. ²¹Zabáló kedvétől semmi sem menekült, ezért boldogsága sem tart soká. ²²Noha gazdag, nélkülözést szenved, és nyomorúságnak súlya szakad rá. ²³Haragjának tüzét küldi rá az Isten, nyilai hullanak rá, mint a záporeső. ²⁴Hogyha elkerüli a vasfegyvereket, akkor egy acélból való íj döfi át. ²⁵A nyílnak vesszeje kiáll a hátából, mint a villám, áthatol epéjén a hegye. Elárasztják a reá váró szörnyűségek, ²⁶eltesznek számára minden sötétséget. Olyan tűz emészti, amit nem gyújtott senki, és föléget mindent, ami van sátrában. ²⁷Az egek derítenek fényt a bűneire, fölkel ellene az egész földkerekség. ²⁸Házát az áradat magával ragadja, a haragnak napján elsodorja. ²⁹Ezt a sorsot szánta Isten a gonosznak, ez az öröksége, mit Isten ad neki.

ApCsel 7,44-60

⁴⁴A pusztában atyáinkkal volt a bizonyság sátora. Így rendelte, aki Mózesnek megparancsolta, hogy a látott minta szerint készítse el. ⁴⁵Ezt örökölték atyáink és magukkal hozták, amikor Józsue vezetésével meghódították a pogányok (földjét), akiket Isten kiűzött innen atyáink elől. Így volt ez egészen Dávid koráig. ⁴⁶Ő kegyelmet talált Istennél, s könyörgött, hadd építhessen hajlékot Jákob Istenének. ⁴⁷De csak Salamon építette fel a templomot. ⁴⁸Ám a Magasságbeli nem lakik emberi kéz emelte hajlékban, ahogy a próféta is mondja: ⁴⁹Az ég az én trónom, s a föld lábam alatt a zsámoly. Milyen házat építhetnétek nekem – mondja az Úr –, vagy hol lehetne pihenőhelyem? ⁵⁰Hát nem kezem alkotta mindezt? ⁵¹Ti vastagnyakúak, ti körülmetéletlen szívűek és fülűek, mindig ellenálltatok a Szentléleknek, s mint atyáitok, olyanok vagytok ti is. ⁵²Melyik prófétát nem üldözték atyáitok? Mind megölték azokat, akik az Igaz eljöveteléről jövendöltek. S most ti lettetek árulói és gyilkosai, ⁵³ti, akik az angyalok közreműködésével átvettétek a törvényt, de nem tartottátok meg.” ⁵⁴Amikor ezt hallották, haragra gyulladtak, és fogukat vicsorgatták ellene. ⁵⁵Ő azonban a Szentlélekkel eltelve fölnézett az égre és látta az Isten dicsőségét és Jézust az Isten jobbján. ⁵⁶Felkiáltott: „Látom, hogy nyitva az ég, és az Emberfia ott áll az Isten jobbján.” ⁵⁷Erre ordítozni kezdtek, befogták fülüket, s egy akarattal rárontottak, ⁵⁸kivonszolták a városból és megkövezték. A tanúk egy Saul nevű ifjú lábához rakták le ruhájukat. ⁵⁹Míg kövezték Istvánt, így imádkozott: „Uram, Jézus, vedd magadhoz lelkemet!” ⁶⁰Majd térdre esett és hangosan felkiáltott: „Uram, ne ródd fel nekik bűnül!” Ezekkel a szavakkal elszenderült.