Szeptember 14. – 198. nap

 

Ezd 9-10

Ezdrás küzdelme a vegyesházasság ellen.

9 1Amikor ezekkel elkészültek, elém járultak a főemberek, és így szóltak: „Izrael népe, a papok és a leviták nem különültek el a földnek undokságaiba süllyedt népeitől, a kánaániaktól, hettitáktól, perizitáktól, jebuzitáktól, ammonitáktól, moábitáktól, egyiptomiaktól és amoritáktól. 2Ehelyett lányaik közül vettek maguknak és fiaiknak feleséget, s így a szent faj összekeveredett a pogány népekkel. S ebben a törvényszegésben a vezetők és elöljárók voltak az elsők.” 3Amikor ezt megtudtam, megszaggattam ruhámat és köntösömet, téptem fejemen a hajat meg a szakállamat, és csak ültem magamba roskadva. 4Mind körém gyűltek, akik a fogságból hazatértek hűtlensége miatt remegtek Izrael Istenének szavától. Egészen az esti áldozat idejéig ott ültem, magamba roskadva.

Ezdrás bűnbánati imája.

5Az esti áldozatkor legyőztem lesújtottságomat, megszaggatott ruhában és köntösben térdre borultam, s kitártam kezemet az Úr, az én Istenem felé, 6és így szóltam: „Istenem, a szégyentől és pironkodástól nem merem tekintetemet feléd emelni, Istenem. Mert vétkeink úgy elszaporodtak, hogy teljesen elborítottak, és bűneink egészen az égig érnek. 7Atyáink napjaitól mind a mai napig folyvást csak vétkeztünk. Bűneink miatt kerültünk mi, királyaink és papjaink a népek királyainak kezére, kardélre, fogságba, s lett sorsunk a kifosztás és megvetés, s így áll a dolog velünk ma is. 8Most azonban egy szempillantásra megkönyörült rajtunk az Úr, a mi Istenünk: Meghagyott egy maradékot, s menedéket adott nekünk szent helyén. Megengedte Istenünk, hogy fölcsillanjon a szemünk, és egy kissé föllélegezzünk szolgaságunkban. 9Mert szolgák vagyunk, de nem hagyott el minket Istenünk szolgaságunkban: fölkeltette irántunk a perzsa királyok jóindulatát, s életet öntött belénk, hogy fölépíthessük Istenünk házát és helyreállíthassuk romjait. Védőfalat emelt nekünk Júdában és Jeruzsálemben. 10Mit mondhatunk hát, Istenünk? Megszegtük parancsaidat, 11amelyeket szolgáid, a próféták által szabtál nekünk, ezekkel a szavakkal: az a föld, amelyre bementek, hogy birtokba vegyétek, tisztátalan föld a föld népeinek tisztátalansága miatt, azok miatt, amelyekkel beszennyezték az egyik végétől a másikig. 12Ezért ne adjátok lányaitokat az ő fiaiknak feleségül, s az ő lányaikat se vegyétek feleségül fiaitoknak. Ne törődjetek sem a békéjükkel, sem a jólétükkel, hogy erősek lehessetek, a föld legjava termését ehessétek és örökségül hagyhassátok (a földet) fiaitokra, mindörökre. 13Azok után, amik gonoszságaink és nagy bűneink miatt történtek velünk, ó Istenünk, kíméletből kevesebbet mértél ránk, mint amennyit bűneink miatt érdemeltünk, lám meghagytál nekünk egy maradékot – 14megszeghetnénk-e még parancsaidat és szövetkezhetnénk-e ezekkel az utálatra méltó népekkel? Nemde föllángolna haragod és elpusztítanál minket, nem hagynád meg a csekély maradékot sem? 15Urunk, Izrael Istene, te igaz vagy, hogy még ma is van belőlünk egy maradék. Nézd, itt vagyunk előtted a vétkeinkkel, miattuk nem állhatunk meg színed előtt.”

Izrael fiai elbocsátják idegen származású feleségeiket.

10 1Míg Ezdrás – könnyek közt és az Isten háza előtt leborulva – imádkozott és bűnvallomást tett, Izraelből hatalmas tömeg gyűlt köréje, férfiak, asszonyok és gyermekek, s a nép hangosan zokogott. 2Akkor Elám fiai közül Jechiel fia, Sekanja kezdett el beszélni. Így szólt Ezdráshoz: „Hűtlenek lettünk Istenünkhöz, hisz idegen asszonyokat vettünk feleségül a föld népei közül. De azért még van remény Izrael számára. 3Tegyünk fogadalmat Istenünknek, hogy elbocsátjuk az idegen asszonyokat, és azokat a gyermekeket is, akiket szültek, az én uramnak és azoknak a tanácsára, akik ügyelnek a törvény megtartására. A törvény szerint kell eljárni. 4Rajta hát! Mert neked kell vállalnod a feladatot, de támogatunk. Légy bátor és tedd meg!” 5Ezdrás fölkelt, megeskette a papok és a leviták vezetőit és egész Izraelt, hogy úgy tesznek, amint (Sekanja) mondja nekik. Meg is esküdtek. 6Ezután Ezdrás elhagyta az Isten házát és Eljasib fiának, Jochanannak szobájába ment, s ott töltötte az éjszakát, sem kenyeret nem evett, sem vizet nem ivott, mert gyászolt a fogságból hazatértek hűtlensége miatt. 7Júdában és Jeruzsálemben mindenkinek üzentek, aki hazatért a fogságból, hogy menjen el Jeruzsálembe. 8Aki – a vezetők és vének határozata szerint – három napon belül nem jelenik meg, annak minden vagyonát elkobozzák, őt magát meg kizárják a fogságból hazatértek közösségéből. 9Júda és Benjamin (törzséből) mind összegyűltek három nap alatt a férfiak Jeruzsálemben, a kilencedik hónapban, a hónap huszadik napján. Az egész nép az Isten háza előtti téren ült, és remegett a kellemetlen dolog és az esőzés miatt. 10Ekkor fölállt Ezdrás pap, és így szólt hozzájuk: „Hűtlenek lettetek, amikor idegen asszonyokat vettetek feleségül, s így csak szaporítottátok Izrael vétkeit. 11Most hát dicsőítsétek meg az Urat, atyáitok Istenét, teljesítsétek akaratát és különüljetek el a föld népétől és az idegen asszonyoktól.” 12Erre az egész gyülekezet hangosan azt felelte: „Kötelességünk azt tenni, amit mondtál! 13Mivel azonban sok a nép, és itt az esőzés ideje, nem maradhatunk kint. Egyébként is nem egy vagy két napra való teendőről van szó, hiszen sokan vétkeztünk ebben a dologban. 14Vezetőink képviseljék az egész közösséget, s azok, akik városainkban idegen asszonyokat vettek feleségül, mind jelenjenek meg a meghatározott napokon a városok véneivel és bíráival együtt, amíg el nem hárítjuk magunkról Istenünk haragját, amit ez a bűn vont ránk. 15Csak Azael fia, Jonatán és Tikva fia, Jahzeja ellenezték a dolgot. Ugyanakkor Mesullam és Sabtai levita támogatta őket. 16A fogságból hazatértek tehát a határozathoz tartották magukat. Ezdrás pap nemzetségeik szerint családfőket választott magának segítségül, mind név szerint számba véve. A tizedik hónap első napján kezdték meg az ülést, hogy az ügyet kivizsgálják, 17s az első hónap első napjáig minden férfi dolgával végeztek, aki idegen asszonyt vett feleségül.

A vétkesek jegyzéke.

18A következők voltak a papok között, akik idegen asszonyokat vettek feleségül: Jesuának, Joszadak fiának fiai és testvérei közül Maaszeja, Eliezer, Jarib és Gedalja. 19Ezek esküvel ígérték meg, hogy elbocsátják asszonyukat, és vétkükért bemutattak egy kost engesztelő áldozatul. 20Immer fiai közül Hanani és Zebadja. 21Harim fiai közül Maaszeja, Illés, Semaja, Jechiel és Uzija. 22Paschur fiai közül Eljoenáj, Maaszeja, Jismael, Netaneel, Jozabad és Eleáza. 23A leviták között: Jozabad, Simi, Kelaja – ugyanaz, mint Kelita –, Petachja, Júda és Eliezer. 24Az énekesek közül: Eljasib. A kapuőrök közül: Sallum, Telem és Uri. 25Izrael fiai közül: Paros fiai közül: Ramja, Jizzia, Malkia, Mijamin, Eleazár, Malkia és Benaja. 26Elám fiai közül: Mattanja, Zakariás, Jechiel, Abdi, Jeromet és Illés. 27Zattu fiai közül: Eljoenáj, Eljasib, Mattanja, Jeromet, Zabad és Aziza. 28Bebai fiai közül Jochanan, Hananja, Zabbai, Atlai. 29Bigvai fiai közül: Mesullam, Malluck, Jedaja, Jasub, Jisal és Jeremot. 30Pahat-Moab fiai közül: Adna, Kelal, Benaja, Maaszeja, Mattanja, Becaleel, Binnui és Manassze. 31Harim fiai közül Eliezer, Jisia, Malkia, Semaja, Simeon, 32Benjamin, Malluch, Semarja. 33Hasum fiai közül: Mattenai, Mattata, Zabad, Elifelet, Jeremai, Manassze, Simi. 34Bani fiai közül: Maadai, Amram, Joel, 35Benaja, Bedia, Kelaja, 36Vania, Meremot, Eljasib, 37Mattanja, Mattenai, Jasszai; 38Binnui fiai közül Simi, 39Selemja, Nátán és Adaja. 40Zakkai fiai közül Sasai, Sarai, 41Azareel, Selemja, Semarja, 42Sallum, Amarja, József; 43Nebó fiai közül: Jejel, Mattitja, Zabad, Zebina, Jaddai, Joel, Benaja. 44Ezek mind idegen asszonyt vettek feleségül. Elküldték az asszonyokat is, a gyermekeket is.

 

Jób 42

Jób utolsó felelete.

42 1Jób válaszolt az Úrnak, s így szólt: 2Most már tudom, hogy akármit megtehetsz, nincs gondolat, amely neked lehetetlen. 3Én borítottam tervedet homályba, olyan szavakkal, amelyekből hiányzik a tudás. 4[Hallgass meg hát, kérlek! Beszélni szeretnék! Kérdezni akarlak, világosíts fel!] 5Azelőtt csak hírből hallottam felőled, most azonban saját szememmel láttalak. 6Ezért visszavonok mindent és megbánok, porban és hamuban!

V. BEFEJEZÉS

7Miután az Úr e szavakat intézte Jóbhoz, így szólt a temáni Elifázhoz: „Fölgerjedt haragom ellened és két barátod ellen, mert nem az igazságot mondtátok rólam, mint Jób, az én szolgám. 8Ezért most vegyetek magatokhoz hét bikát és hét kost, menjetek el szolgámhoz, Jóbhoz, és mutassatok be magatokért égőáldozatot. Jób, az én szolgám imádkozzék értetek! Mert tekintettel akarok rá lenni, s nem akarlak benneteket megszégyeníteni, amiért nem az igazságot mondtátok rólam, mint Jób, az én szolgám.” 9A temáni Elifáz, a suachi Bildád és a naamai Cofár akkor elment, és úgy járt el, ahogy az Úr mondta nekik. Az Úr tekintettel volt Jóbra. 10Az Úr jobbra fordította Jób sorsát, mivel imádkozott barátaiért, és amije csak volt Jóbnak, azt megkétszerezte. 11Minden fivére, nővére és ismerőse elment hozzá. Együtt ültek vele házában, kifejezték részvétüket és vigasztalták azok miatt, amelyekkel az Úr sújtotta. Mindegyik adott neki egy kesitát és egy aranygyűrűt. 12Jób életének következő szakaszát az Úr jobban megáldotta, mint a korábbit. Tizennégyezer juha, hatezer tevéje, ezer iga marhája és ezer szamara volt. 13Volt hét fia és három lánya is. 14Az elsőt Galambnak, a másodikat Fahéjvirágnak, a harmadikat Szelencének nevezte. 15Az egész országban nem lehetett Jób lányainál szebb nőket találni. Az apjuk örökrészt adott nekik fiútestvéreik között. 16Ezután Jób még száznegyven évig élt, és látta fiait és unokáit negyedíziglen. 17Jób öregen és az élettel betelve halt meg.

 

ApCsel 20,13-38

Pál Milétuszban.

13Mi hajóra szállva előrementünk Asszoszba, ott akartuk fölvenni Pált. Ő rendelkezett így, mert maga szárazon akarta az utat megtenni. 14Amikor Asszoszban találkoztunk, fölvettük és Mitilénébe hajóztunk. 15Innen továbbhajóztunk, s másnap Kiosz elé értünk. A következő nap Számoszon kötöttünk ki, majd ismét a következő nap megérkeztünk Milétuszba. 16Pál ugyanis azt határozta, hogy elhajózik Efezus mellett, hogy Ázsiában ne veszítsen időt. Sietett, hogy ha csak lehet, pünkösd napjára Jeruzsálemben legyen. 17Milétuszból üzent Efezusba, és magához kérette az egyház presbitereit. 18Amikor megérkeztek, így szólt hozzájuk: „Tudjátok, hogy Ázsiába jövetelem első napjától kezdve minden időmet köztetek töltöttem, 19és szolgáltam az Úrnak, teljes alázatosságban, mindenfelől szorongattatva, könnyek és megpróbáltatások közepette is, amelyek a zsidók áskálódásai folytán jutottak osztályrészemül. 20Nem tagadtam meg tőletek semmit, ami javatokra szolgálhatott: prédikáltam nektek és tanítottalak benneteket, nyilvánosan és magánházaknál. 21Zsidóknak és görögöknek egyaránt hirdettem, hogy térjenek meg az Istenhez, és higgyenek Urunkban, Jézusban. 22Most Jeruzsálembe megyek. Nem tudom, mi lesz ott velem, 23csak azt adta tudtomra a Szentlélek városról városra, hogy bilincs és megpróbáltatás vár rám. 24De szóra sem tartom érdemesnek életemet, csakhogy végigfussam pályámat, és teljesítsem a feladatot, amelyet Urunk, Jézus bízott rám, vagyis hogy tanúságot tegyek az Isten kegyelmét hirdető evangéliumról. 25És tudom azt is, hogy közületek, akik között hirdettem az Isten országát, nem lát többé senki. 26Ezért most ünnepélyesen kijelentem: nem szárad rajtam senkinek a vére. 27Mert nem riadtam vissza semmitől, hogy az Isten akaratát teljes egészében fel ne tárjam előttetek. 28Vigyázzatok magatokra és az egész nyájra. Azért rendelt benneteket a Szentlélek az élére elöljáróul, hogy igazgassátok az Isten egyházát, amelyet a tulajdon vére árán szerzett meg magának. 29Tudom, hogy ha eltávozom, ragadozó farkasok törnek rátok, s nem kímélik a nyájat. 30Közületek is akadnak majd olyanok, akik rajta lesznek, hogy álnok szóval maguk mellé állítsák a tanítványokat. 31Ezért legyetek éberek, és véssétek jól emlékezetetekbe, hogy három éven át éjjel-nappal szünet nélkül, könnyek között figyelmeztettelek benneteket. 32Most pedig az Istennek és kegyelme szavának ajánllak benneteket. Neki hatalma van rá, hogy fölépítse művét, és megadja nektek az összes szenttel közös örökséget. 33Senki ezüstjét, aranyát vagy ruháját nem kívántam. 34Jól tudjátok, hogy amire magamnak és társaimnak szükségünk volt, a kezem munkájával szereztem meg. 35Minden tekintetben példát adtam nektek, hogyan kell dolgozni, s a gyengéknek támaszukra lenni, Urunk Jézus szavaira emlékezve: Nagyobb boldogság adni, mint kapni.” 36Szavai befejeztével letérdelt, és imádkozott velük. 37Nagy sírásban törtek ki mindnyájan, Pál nyakába borultak és összecsókolták. 38Leginkább az a mondása fájt nekik, hogy nem látják többé viszont. Aztán kikísérték a hajóhoz.

 

Akaroa, NZ
Akaroa, NZ
Hírdetés

Hozzászólások letiltva.

Create a website or blog at WordPress.com , Anders Noren fejlesztésében.

Fel ↑