Október 13. – 227. nap – Szentírás napról napra

Iz 3-4

Zűrzavar Jeruzsálemben

3 ¹Igen, az Úr, a Seregek Ura megvon Jeruzsálemtől és Júdától minden támaszt. [Elveszi tőle a kenyeret és a vizet,] ²a hőst és a harcost, a bírót és a prófétát, a jóst és a vént; ³a vezért és a nemes embert, a tanácsadót, a jövendőmondót és a varázsláshoz értőt. ⁴„És gyermekeket adok nekik fejedelmül, fiúkat, hogy azok uralkodjanak rajtuk.” ⁵Az egyik ember a másik ellen támad a népben, ki-ki az embertársa ellen. A gyermek az öreg ellen háborog, s az alacsony sorsú a magas állású ellen, ⁶úgyhogy lesz, aki megragadja testvérét, atyja házából való rokonát, és azt mondja neki: „Neked van még ruhád, légy a fejedelmünk, ez a romhalmaz kerüljön a kezed alá.” ⁷Ám az így felel majd neki azon a napon: „Nem lehetek én orvosotok, hiszen az én házamban sincs sem kenyér, sem ruha. Ne tegyetek engem a nép fejedelmévé!” ⁸Igen, Jeruzsálem romba dől, és Júda összeomlik. Mert szavaik és tetteik az Úr bántására vannak, az ő fölségének sértésére. ⁹Arcuk kevélysége ellenük vádaskodik, úgy dicsekszenek vétkeikkel, mint Szodoma népe. Jaj nekik, mert nem is rejtegetik gonoszságukat, maguk idézik elő romlásukat. ¹⁰Mondjátok nekik: „Boldog az igaz ember, mert élvezi majd tettei gyümölcsét. ¹¹De jaj a gonosznak! Rosszul fog járni, mert tettei szerint fizetnek meg neki.” ¹²Én népem! Gyermekek zsarnokoskodnak rajta, asszonyok uralkodnak fölötte. Én népem! Fejedelmeid félrevezetnek, és összekuszálják az utat, amelyen jársz. ¹³Az Úr feláll bírói székéből, feláll, hogy ítélkezzék népén. ¹⁴Az Úr ítéletre hívja népe véneit és fejedelmeit: „Ti legeltétek le a szőlőt és házaitokban szegényektől rablott holmit rejtegettek. ¹⁵Mi jogon zúzzátok össze népemet, és töritek pozdorjává a szegények arcát?” Ezt mondja az Úr, a Seregek Ura.

Gúnydal a jeruzsálemi asszonyokról

¹⁶Ezt mondja az Úr: Sion leányai felfuvalkodtak, fenn hordják a fejüket, kihívóan tekingetnek, táncolva járnak, s csörgetik lábukon a karikákat. ¹⁷Azért az Úr kopasszá teszi leányainak fejét, és fölfedi meztelenségüket. ¹⁸Azon a napon az Úr mind elveszi, ami ékességül szolgál, a lábkarikákat, homlokpántokat és holdacskákat, ¹⁹a fülbevalókat, karpereceket és fátylakat; ²⁰a fejdíszeket, láncocskákat és öveket, a szelencéket és amuletteket; ²¹a gyűrűket és orrkarikákat, ²²a díszes ruhákat és palástokat, a kendőket és tarsolyokat, ²³a tükröket és gyolcsruhákat, a főkötőket és vállravetőket. ²⁴És üszög lesz a balzsam, kötél az öv, a fodorított haj kopaszságra változik, díszes ruhaként szőrzsák szolgál, és homlokra sütött bélyeg lesz a szépség. ²⁵Férfiaid kard élén vesznek el, és hőseid a harcban. ²⁶Kapui gyászolnak majd és szomorkodnak, és ő ott ül a porban elhagyottan.

Jeruzsálem özvegyei

4 ¹Azon a napon hét asszony ragad majd meg egy férfit, és azt mondja: „A saját kenyerünket esszük, és a magunk ruhájába öltözünk. Csak a nevedet hadd viselhessük, szabadíts meg minket a gyalázattól!”

Jeruzsálem maradéka

²Azon a napon az Úr sarjadéka ékes lesz és dicsőséges. És a föld gyümölcse díszére és dicsőségére lesz azoknak, akik Izraelből megmaradnak. ³Aki Sionból megmenekül és Jeruzsálemből életben marad: azt mind szentnek hívják majd, és följegyzik Jeruzsálemben az élők közé.

Amikor minden helyreáll

⁴Amikor majd az Úr lemossa Sion leányáról a szennyet, és megtisztítja Jeruzsálemet a vér bűnétől az ítélet lelkével és a tűz lelkével: ⁵akkor eljön az Úr, és megpihen Sion hegyének egész vidéke fölött, és azok fölött, akik oda gyülekeztek. Olyan lesz számukra, mint a felhő nappal, és mint a füst s a lobogó tűz éjjel. Mert mindenekelőtt az Úr dicsősége lesz nekik a tető ⁶és a sátor a nappali forróság ellen, az szolgál védelemül és rejtekhelyül a vihar és az eső ellen.

Péld 15,1-18

15 ¹A szelíd felelet csillapítja a haragot, a sértő szó felkorbácsolja az indulatot. ²Tudomány csepeg a bölcsek nyelvéről, a balga szájából bolondság csordul ki. ³Az Úrnak mindenütt ott van a szeme, a rosszak és jók fölött egyaránt őrködik. ⁴A nyelvnek higgadtsága az életnek fája, zabolátlansága megöli a lelket. ⁵A bolond megveti apjának intését, de okos lesz, aki figyel a feddésre. ⁶Az igaz házában gyarapszik a készlet, a gonosz jövedelme egyre csökken. ⁷A bölcsek ajkai őrzik a tudományt, a balgák szívében nincsen állandóság. ⁸A gonosz áldozata iszonyat az Úrnak, de az igazak imája tetszik neki. ⁹Utálja az Úr a gonosz életét, de aki az igazság útján jár, azt kedveli. ¹⁰Alaposan meglakol, aki letér az ösvényről, aki gyűlöli a dorgálást, az meghal. ¹¹Az alvilág s a temető nyitva az Úr előtt, de mennyivel inkább az emberek szíve! ¹²A gúnyolódó nem szereti, ha feddik, ezért nem is szeret a bölcsekhez járni. ¹³A vidám szív derűssé teszi az arcot is, a szív bánata megöl minden életkedvet. ¹⁴Az okosnak szíve tudás után kutat, a balgák szája bolondságot áhít. ¹⁵A szűkölködőnek minden napja rossz, a vidám kedélyű mindig ünnepet ül. ¹⁶Többet ér a kevés az Úr félelmében, mint ha nyugtalansággal párosul a tömérdek kincs. ¹⁷Jobb egy tál főzelék és szeretet hozzá, mint egy kövér ökör gyűlölettel. ¹⁸Az indulatos ember veszekedést okoz, a türelmes elcsitítja a viszályt.

Róm 15,1-13

Előzékeny szeretet.

15 ¹Nekünk, erőseknek az a kötelességünk, hogy elviseljük a gyengék gyarlóságát, és ne a magunk javát keressük. ²Törekedjék mindegyikünk embertársa javára és épülésére. ³Hiszen Krisztus sem a maga javát kereste, hanem ahogy írva van róla: „Gyalázóid szidalmai rám hullottak.” ⁴Amit hajdan megírtak, azt tanulságul írták, hogy az Írásból türelmet és vigasztalást merítsünk reményünk megőrzésére. ⁵Adja meg nektek a béketűrés és vigasztalás Istene, hogy Krisztus Jézus akarata szerint egyetértsetek, ⁶hogy egy szívvel, egy szájjal magasztaljátok az Istent, Urunk, Jézus Krisztus Atyját. ⁷Karoljátok fel tehát egymást, amint Krisztus is felkarolt benneteket Isten dicsőségére. ⁸Állítom ugyanis: Krisztus vállalta a zsidóság szolgálatát, hogy bebizonyítsa Isten igazmondását, és valóra váltsa az atyáknak tett ígéreteket. ⁹A pogányok pedig irgalmasságáért magasztalják Istent, amint írva van: Azért magasztallak a pogányok között, és zsoltárt zengek nevednek. ¹⁰Majd pedig: Örüljetek népével együtt, ti pogányok! ¹¹S ismét: Dicsőítsétek az Urat, ti népek, mind, magasztaljátok minden nemzetek! ¹²Izajás meg ezt mondja: Sarja támad Izájnak, aki a népek uralkodójává emelkedik. Benned bíznak majd a nemzetek. ¹³Töltsön el benneteket a reménység Istene teljes örömmel és békével a hitben, hogy a Szentlélek erejével bővelkedjetek a reményben.