Báruk 3-4
3 1Mindenható Urunk, Izrael Istene, szorongatott lélek és gyötrődő szív kiált hozzád! 2Hallgass meg, Urunk, és légy irgalmas! Vétkeztünk színed előtt. 3Te örökké uralkodol, mi meg elvesszünk örökre? 4Mindenható Urunk, Izrael Istene, hallgasd meg Izrael halálra szántjainak és azok fiainak a könyörgését, akik vétkeztek ellened, akik nem hallgattak Uruk, Istenük szavára; ezért szakadtak ránk a csapások. 5Ne gondolj többé atyáink bűneire; ebben az órában gondolj inkább saját kezedre és nevedre. 6Igen, Urunk, te vagy a mi Istenünk, s mi dicsőítünk téged, Urunk! 7Te oltottad szívünkbe félelmedet, hogy segítségül hívjuk a nevedet. Dicsőítünk téged számkivetésünkben, hiszen eltávolítottuk szívünkből atyáink minden gonoszságát, amellyel vétkeztek színed előtt. 8Nézd, mi még ma is abban a fogságban vagyunk, amelybe szétszórtál bennünket, hogy iszonyat, átok és büntetés legyünk atyáink minden bűne miatt, akik eltávolodtak az Úrtól, a mi Istenünktől.
3. A BÖLCSESSÉG IZRAEL KIVÁLTSÁGA
9Halld meg, Izrael, az élet törvényét, figyeljetek, hogy szert tegyetek a tudásra! 10Izrael, miért vagy ellenséged országában, miért? Megöregedsz idegen földön? 11Beszennyezed magad halottakkal, s azok közé számítanak, akik leszállnak az alvilágba? 12Elhagytad a bölcsesség forrását! 13Ha az Úr útjain jártál volna, akkor otthon laknál, békében mindörökké. 14Tanuld meg, hol van a tudomány, hol az erő, hol az értelem, s akkor megtudod azt is, hol a maradandóság és az élet, hol a szem ragyogása és a béke. 15De ki fedezte föl a helyét és ki hatolt el kincseihez? 16Hol vannak a népek vezetői, és azok, akik a föld állatai fölött uralkodtak? 17Azok, akik az ég madaraival játszottak, azok, akik gyűjtötték az aranyat és az ezüstöt, amelyben az emberek bizakodnak, vagyis azok, akiknek a gazdagsága határtalan volt? 18Azok, akik annyi gonddal dolgozták meg az ezüstöt, hogy munkájuk felülmúlta a képzeletet? 19Eltűntek, leszálltak a holtak országába, helyükre mások léptek. 20Fiatalabbak látták meg a napvilágot, és laktak a földön, de ők sem találták meg a tudás útját, 21nem fogják fel ösvényeit. Fiaik sem tették magukévá, hanem távol maradtak útjától. 22Semmit sem ismertek fel belőle Kánaánban, és nem értették meg Temánban. 23Sem Hágár fiai, akik itt lent keresik az értelmet, sem Midián és Temán kereskedői, ezek a mesemondók és tudni vágyók sem ismerték fel a bölcsesség útját, nem találták meg ösvényeit. 24Ó, Izrael, milyen nagy az Isten hajléka, milyen messze terjed a birtoka: 25nagy és határtalan, magas és mérhetetlen! 26Itt születtek az óriások, a régi kor hírességei, a daliás és harcos emberek. 27De Isten nem választotta ki őket, nem mutatta meg nekik a tudás útját. 28Elvesztek, mert nem volt tudományuk, elvesztek esztelenségük miatt. 29Ki száll fel az égbe, hogy megragadja, és lehozza a felhőkből? 30Ki kel át a tengeren, hogy fölfedezze és idehozza tiszta aranynak? 31Senki sem találta meg az útját, nem fogta fel ösvényeit. 32De ismerte az, aki mindent tud, ő átvizsgálta értelmével; ő, aki mindörökre megalkotta a földet, és betöltötte élőlényekkel; 33ő, aki küldi a fényt, és az eljön, de ha visszahívja, az remegve engedelmeskedik. 34A csillagok vidáman ragyognak helyükön, 35de ha ő szólítja őket, azt felelik: „Itt vagyunk!” Vidáman csillognak alkotójuk előtt: 36Ő a mi Istenünk, senki sem hasonlít hozzá! 37Ő felkutatta a tudás minden útját, s átadta Jákobnak, a szolgájának, és Izraelnek, akit szeretett. 38Így jelent meg a földön és társalgott az emberekkel.
4 1Az Isten parancsának könyve az, a törvény, amely örökre megmarad. Aki megtartja, élni fog, aki elhagyja, meghal. 2Térj vissza, Jákob, és öleld magadhoz, járj fényének világosságában! 3Ne engedd át dicsőségedet másnak, a kiváltságodat más népnek! 4Boldogok vagyunk mi, Izrael fiai, mert Isten tudtunkra adta, hogy mi tetszik neki.
4. JERUZSÁLEM PANASZA ÉS REMÉNYE
5Éleszd fel reményed, népem, Izrael nevének hordozója! 6Eladtak benneteket a népeknek, de nem azért, hogy elvesszetek. Felingereltétek az Isten haragját, ezért lettetek az ellenség martaléka. 7Teremtőtöket ingereltétek haragra: démonoknak áldoztatok, nem az Istennek. 8Elfeledkeztetek az örök Istenről, Gondviselőtökről, és megszomorítottátok dajkátokat, Jeruzsálemet. 9Látta, amint rátok szakadt az Isten haragja, azért így szólt: Halljátok meg Sion szomszédjai! Isten nagy szomorúságot küldött rám, 10láttam fiaim és leányaim fogságát, amelyet az örökkévaló hozott rájuk. 11Örömmel neveltem őket, de sírva és szomorúan néztem, amint távoztak; 12ne legyen senkiben káröröm amiatt, hogy özvegy lettem, s annyian elhagytak. Gyermekeim bűne miatt lettem elhagyatott, mert elfordultak az Isten törvényétől. 13Nem ismerték fel parancsait, nem jártak az általa szabott úton, s nem követték a fegyelem ösvényét, az igazság szerint. 14Gyertek ide, Sion szomszédai! Gondoljatok fiaim és leányaim fogságára, amelyet az Örökkévaló hozott rájuk! 15Távoli nemzetet szabadított rájuk, kíméletlen, idegen nyelvű népet, amely nem tisztelte az aggastyánt, s nem volt részvéttel a csecsemő iránt. 16Az özvegytől elvette szeretett fiait, megfosztotta lányaitól és egyedül hagyta. 17De én hogyan segíthetnék rajtad? 18Csak az szabadíthat ki ellenséged kezéből, aki rád hozta a csapást. 19Menjetek hát, gyermekeim, menjetek a magatok útján! Én meg maradok elhagyatva, egyedül. 20Levetettem a boldogság ruháját, és vezeklésül szőrzsákba öltöztem, s az Örökkévalóhoz fohászkodom, ameddig élek. 21Bizakodjatok, gyermekeim, kiáltsatok Istenhez! Ő kiragad az elnyomásból, ellenségeitek kezéből. 22Én az Örökkévalótól várom szabadulástokat: a Szent már örömre is hangolt irgalmával, amelyet nemsokára megmutat nektek is Szabadítótok, az Örökkévaló. 23Könnyek közt és gyászban néztem távozásotok, de Isten visszaad nekem titeket örökre, öröm és ujjongás közepette. 24Ahogy Sion szomszédai most látják fogságotokat, úgy fogják majd látni nemsokára Istentől szerzett szabadulástokat, amely nagy dicsőséggel és az Örökkévaló ragyogásával jut nektek osztályrészül. 25Ezért, gyermekeim, viseljétek türelemmel a haragot, amely Istentől szakadt rátok. Ellenséged üldözőbe vett, de nemsokára te látod a romlását, és lábbal taposod a nyakát. 26Dédelgetett gyermekeim rögös úton jártak, úgy vitték el őket, mint egy nyájat, amelyet elrabolt az ellenség. 27De bízzatok, gyermekeim, kiáltsatok Istenhez! Aki megpróbáltatást hozott rátok, az újra megemlékezik rólatok. 28Ha elmétek távol járt Istentől, most térjetek meg és keressétek tízszeres buzgalommal, 29mert aki rátok hozta a csapásokat, örök örömet szerez nektek a szabadulással! 30Éleszd fel reményed, Jeruzsálem, megvigasztal az, aki nevet adott neked. 31Meglakolnak mind, akik bántalmaztak, és örültek bukásodnak. 32Meglakolnak a városok, ahol gyermekeid fogságban voltak, meglakol, aki elvette fiaidat. 33Ahogy örült bukásodnak és ujjongott romlásodon, úgy fog bánkódni a saját pusztulásán. 34Nem örülhet többé tömérdek lakójának, dicsekvése szomorúságra változik. 35Az Örökkévaló tüzet bocsát rá hosszú időre, és démonok lakóhelye marad igen sokáig. 36Jeruzsálem, tekints kelet felé, és nézd az örömet, amely Istentől jön. 37Nézd, visszatérnek fiaid, akiknek láttad távozását. Visszajönnek, s összegyűlnek kelettől nyugatig a Szentnek parancsára, ujjonganak, mert az Isten megdicsőült.
Bölcs 6,17-25
17Mert (a bölcsesség) legbiztosabb kezdete a tanulás utáni vágy; tanulni akarni annyi, mint szeretni (a bölcsességet). 18A (bölcsesség) szeretete a törvényeinek a megtartása, a törvények megtartása a halhatatlanság biztosítása, 19s a halhatatlanság eljuttat az Isten közelébe. 20Így vezet a bölcsesség utáni vágy az uralomhoz. 21Ha tehát, népek fejedelmei, örömötöket lelitek a trónban és a jogarban, akkor becsüljétek a bölcsességet, hogy örökké országolhassatok!
Salamon leírja a bölcsességet.
22Hogy mi a bölcsesség és hogyan keletkezett, elmondom, és nem rejtem el titkát előletek. Sőt inkább mindjárt kezdetétől fogva megvizsgálom; amit csak tudok róla, nyíltan feltárom, és nem kendőzöm el az igazságot. 23Nem járok én egy úton az emésztő irigységgel, mert ennek aztán semmi köze sincs a bölcsességhez. 24A sok bölcs áldás a világnak, s az okos király jólét a népnek. 25Okuljatok hát a szavaimból, majd hasznát látjátok!
1Tessz 3
Timóteus küldetése.
3 1Már nem bírtuk tovább, elhatároztuk hát, hogy inkább egyedül maradunk Athénban, 2s testvérünket és Krisztus evangéliumának hirdetésében Isten szolgáját, Timóteust elküldtük hozzátok, hogy megerősítsen benneteket hitetekben, és bátorítson, 3nehogy valaki is megtántorodjék ezeknek az üldöztetéseknek közepette. Hiszen tudjátok, hogy ez rendeltetésünk. 4Már amikor körötökben voltunk, megmondtuk nektek előre, hogy megpróbáltatás vár ránk. 5Így is történt, amint tudjátok. Épp ezért nem bírtam már tovább, elküldtem hozzátok, hogy hírt halljak hitetekről: Vajon a kísértő nem szedett-e rá benneteket, és fáradságunk nem veszett-e kárba? 6Timóteus éppen most tért vissza tőletek, és jó hírt hozott nekünk hitetek, szeretetetek felől, és arról, hogy szívesen emlékeztek ránk, sőt szeretnétek látni minket, mint ahogy mi is titeket. 7A hitetek minden bajunkban és szenvedésünkben megvigasztalt minket, testvérek, 8s újjáéledünk, ha kitartotok az Úrban. 9Hogyan is róhatnánk le a hálánkat Istennek azért a nagy örömért, amelyet általatok nyertünk Isten színe előtt? 10Buzgón imádkozunk éjjel-nappal, hogy újra láthassunk benneteket személyesen, és pótolhassuk hitetek hiányait. 11Isten, a mi Atyánk és Urunk, Jézus (Krisztus) vezesse hozzátok utunkat! 12Titeket meg gyarapítson és gazdagítson az Úr szeretetben egymás és mindenki iránt, mint ahogy mi is szeretünk titeket! 13Tegye állhatatossá szíveteket, hogy feddhetetlen szentségben állhassatok Istenünk és Atyánk elé, amikor a mi Urunk, Jézus majd eljön, összes szentjének kíséretében!
Szentírás napról napra 
Hozzászóláshoz be kell jelentkezni!