Január 28. – 334. nap

 

Jón 1-2

Jónás könyve

Jónás szembeszegül az isteni paranccsal.

1¹Az Úr szózatot intézett Jónáshoz, Amittai fiához: ²„Kelj útra, menj el Ninivébe, a nagy városba! Hirdesd neki, hogy gonoszsága színem elé jutott.” ³Jónás el is indult, de azért, hogy Tarsisba meneküljön az Úr színe elől. Lement Jaffába, és talált is egy hajót, amely Tarsisba készült. Megfizette az útiköltséget, és beszállt, hogy elmenjen velük Tarsisba az Úr színe elől. ⁴Az Úr azonban nagy szelet támasztott a tengeren. Hatalmas vihar támadt a tengeren. A hajó már-már összezúzódott. ⁵A hajósok megrémültek, és isteneikhez imádkoztak. A hajó rakományát mind a tengerbe dobálták, csakhogy könnyítsenek rajta. Jónás lement a hajó aljába, és mélyen elaludt. ⁶A hajóskapitány megszólította: „Miért alszol? Kelj fel, és imádkozz Istenhez! Talán megemlékezik rólunk, s nem kell elvesznünk!” ⁷Majd így szóltak egymáshoz: „Vessünk sorsot, hogy megtudjuk, ki miatt ért bennünket ez a veszedelem!” Sorsot vetettek, és a sors Jónásra esett. ⁸Erre megkérdezték tőle: „Kérünk, mondd el nekünk, miért tört ránk ez a szerencsétlenség? Mi a foglalkozásod, honnan jöttél, hol a hazád, melyik néphez tartozol?” ⁹Így felelt: „Héber vagyok, az Urat, az egek Istenét tisztelem, aki a tengert és a földet teremtette.”¹⁰Nagy félelem fogta el az embereket. Megkérdezték tőle: „Miért tetted ezt?” Az emberek ugyanis megtudták, hogy az Úr színe elől menekül, mert elbeszélte nekik. ¹¹Aztán megkérdezték tőle: „Mit tegyünk veled, hogy a tenger lecsendesedjék?” Mert a tenger még mindig zúgott és háborgott. ¹²Azt felelte nekik: „Fogjatok meg, és vessetek a tengerbe, akkor lecsendesedik a tenger. Tudom ugyanis, hogy miattam tört rátok ez a hatalmas vihar.” ¹³A férfiak evezni próbáltak, hogy visszatérjenek a szárazföldre, de nem sikerült, mert a tenger zúgott és háborgott. ¹⁴Erre az Úrhoz kiáltottak: „Kérünk, Urunk, ne vesszünk el e miatt az ember miatt! Ne szálljon ránk igaz ember vére! Hisz te vagy az Úr, aki úgy tettél, amint neked tetszett!” ¹⁵Aztán megfogták Jónást, és a tengerbe vetették. A tengernek azonnal megszűnt a háborgása. ¹⁶Az embereket elfogta az Úrtól való félelem. Áldozatot mutattak be az Úrnak, fogadalmi ajándékokat szenteltek neki.

Jónás megmenekül.

2¹Az Úr odarendelt egy nagy halat, hogy nyelje el Jónást. Jónás három nap és három éjjel a hal gyomrában volt. ²A hal gyomrában Jónás így imádkozott az Úrhoz: ³Szorongattatásomban az Úrhoz folyamodtam, és ő meghallgatott; az alvilág gyomrából kiáltottam, és ő meghallotta hangomat. ⁴A mélybe vetettél, a tenger mélyére, körülvett az áradat; örvényeid és hullámaid összecsaptak fölöttem. ⁵Így szóltam: Elvetettél színed elől. Bárcsak meglátnám még szent templomodat! ⁶A vizek torkomig hatoltak, körülvett a mélység, hínár borítja fejemet ⁷a hegyek tövében. Leszálltam a föld alatti országba, a régmúlt idők népei közé, de kimentetted a pusztulásból életemet, Uram, én Istenem! ⁸Amikor elcsüggedt a lelkem, az Úrra emlékeztem, és imám eljutott színed elé, szent templomodba. ⁹Akik mihaszna (bálványokat) szolgálnak, elfordulnak az irgalmasságtól. ¹⁰Én azonban a dicséret szavát mutatom be neked áldozatul; teljesítem, amit fogadtam, mert az Úrtól jön a szabadulás. ¹¹Az Úr szólt a halnak, és az kivetette Jónást a szárazra.

 

Sir 20

Beszéd és hallgatás

20¹A rendreutasítás sokszor késik. Van, aki hallgat és ez az okos ember. ²Jobb kérdőre vonni, mint némán duzzogni. ³Kártól menekül meg, aki bevallja bűnét. ⁴Aki erőszakkal keresi igazát, olyan mint a herélt, aki az érintetlen lányt meg akarja erőszakolni. ⁵Van, aki hallgat és ezért bölcsnek tartják, s van, akit gyűlölnek, mert túl sokat beszél. ⁶Van, aki hallgat, mert nem tud mit felelni, s van, aki hallgat, mert alkalmas időre vár.⁷Amíg az alkalmas idő el nem jön, a bölcs ember hallgat, de a félkegyelmű nem ad az időre. ⁸Aki szaporítja a szót, attól iszonyodnak, és a fennhéjázót gyűlölettel nézik.

Paradox mondások

⁹Sokaknak vesztükre szolgál a sikerük, egynémely találat veszteséggel ér fel. ¹⁰Vannak ajándékok, amikkel mit sem nyersz, de kétszeresen viszonzott ajándék is akad. ¹¹Van megaláztatás, amely dicsőségre vezet, de sok megalázott fölemeli a fejét. ¹²Van, aki kevés pénzen sokat vásárol, mégis hétszeres árat fizet. ¹³A bölcs kevés szóval népszerűvé válik, a balgák kedvessége meg kárba vész. ¹⁴Nincs hasznod a buta ajándékaiból, mert kapzsi a szeme: hétszeres viszonzást vár. ¹⁵Keveset ad, de sokat kifogásol, kitátja a száját, mint egy kikiáltó. Amit ma kölcsönad, holnap visszakéri. Milyen ellenszenves az efféle ember! ¹⁶A balga azt mondja: „Nekem nincs barátom, senki sem ad hálát adományaimért. ¹⁷Akik kenyeremet eszik, azoknak gonosz a nyelvük!” Mily sokan, s mennyiszer nevettek már rajta!

Az alkalmatlan időben kimondott szó

¹⁸Jobb a földön megbotlani, mint a nyelvvel véteni, ezért a gonoszok hamar elbuknak. ¹⁹A goromba ember csupa üres locsogás, amely ki nem fogy az ostobák szájából. ²⁰A balga szájából semmibe sem veszik a közmondást, mert nem akkor mondja, amikor kellene. ²¹Van, akit a szegénység megóv a rossztól, s nincs, ami zavarná békés nyugalmában. ²²Van, akit tönkretesz a szerénykedése s elpusztul, mivel elrejti az arcát. ²³Van, aki félelmében ígéretet tesz a barátjának, és ellenségévé teszi minden ok nélkül.

A hazugság

²⁴A hazugság csúnya szégyenfolt az emberen, s az ostobák szájából csak úgy ömlik. ²⁵Jobb még a tolvaj is, mint aki hazudik, de mind a kettőnek pusztulás a sorsa. ²⁶Borzasztó dolog a hazugság szokása, szégyenét a hazug mindig magán hordja.

A bölcs nagysága és veszedelme

²⁷Beszédjével a bölcs sokra viszi, az okos ember tetszik a hatalmasoknak. ²⁸Aki műveli a földjét, magas kazlat rakhat, a nagyurak barátjának megbocsátják gonoszságát. ²⁹A bölcsek szemét is elhomályosítja a nekik juttatott adomány s ajándék, és mint zabla a szájban, elhárítják a feddést. ³⁰Elrejtett bölcsesség vagy elrejtett kincs: milyen hasznot hoz egyik is, másik is? ³¹Jobb, ha balgaságát rejti el valaki, mint ha bölcsességét rejti véka alá.

 

2Pét 2

A tévtanítók.

2¹De akadtak a nép körében hamis próféták is, ahogy a ti körötökben is föllépnek majd hamis tanítók, akik romlásba döntő tévtanokat terjesztenek, s még megváltó Urunkat is tagadják, s ezzel gyors pusztulást vonnak magukra. ²Sokan követik majd őket erkölcstelenségükben, s miattuk szidni fogják az igaz vallást.³Kapzsiságukban megkísérlik, hogy hízelgő szavakkal becsapjanak majd titeket. De már rég kimondatott az ítélet, s pusztulásukat nem kerülik el. ⁴Mert Isten az angyaloknak sem kegyelmezett, amikor vétkeztek, hanem az alvilág sötét mélyébe taszította őket, hogy maradjanak őrizetben az ítéletre, ⁵és a régi világnak sem kegyelmezett, hanem csak Noét, az igazság hírnökét mentette meg nyolcadmagával, amikor az istentelen világra rázúdította a vízözönt, ⁶vagy amikor Szodoma és Gomorra városát elhamvasztotta, és végpusztulással büntette, hogy példát adjon a későbbi korok bűnöseinek. ⁷Ugyanakkor megmentette az igaz Lótot, aki ezeknek a gonoszoknak kicsapongó életmódja miatt annyira szenvedett. ⁸Az igaznak ugyanis, aki köztük élt, napról napra látnia és hallania kellett a törvénysértő tetteket, s ez vallásos lelkének nagy gyötrelmet okozott. ⁹Ért hozzá az Úr, hogy az Isten szerint élőket kiragadja a kísértésből, a gonoszok büntetésével pedig várjon az ítélet napjáig, ¹⁰főként azokéval, akik szennyes testi vágyakat hajszolnak és (Isten) felsőbbségét nem ismerik el. Vakmerők, önhittek, nem félnek káromolni (az égi) hatalmasságokat, ¹¹noha a náluknál erősebb és hatalmasabb angyalok igazságtalanul nem vádolják őket az Úr előtt. ¹²De ezek, mint az oktalan állatok, amelyek természetüknél fogva megfogásra és levágásra valók, azt káromolják, amit nem ismernek. Mint azok, ezek is elpusztulnak, ¹³az igazságtalanok az igazságtalanság bérét kapják. Élvezetnek tartják világos nappal a dőzsölést, szenny­ és piszokfoltok, kéjelegnek az élvezetekben, amikor veletek együtt lakmároznak. ¹⁴Szemük tele van azzal, akivel házasságot törnek, és éhes a bűnre. Csábítgatják az állhatatlan lelkeket, szívük hozzá van szokva a kapzsisághoz: az átok gyermekei! ¹⁵Az egyenes utat elhagyták és eltévelyedtek, Beor fiának, Bileámnak útjain járnak, aki igazságtalan bérre vágyott, ¹⁶de igazságtalansága miatt kapott feddést: a néma teherhordó állat emberi hangon szólalt meg, és megakadályozta a próféta esztelenségét. ¹⁷Kiszáradt források, szélvész kergette fellegek, akikre a sötétség homálya vár. ¹⁸Mert nagyhangú, üres szólamokkal buja testi vágyakra csábítják azokat, akik éppen csak hogy kiszabadultak azok közül, akik tévúton járnak. ¹⁹Szabadságot ígérnek nekik, jóllehet a romlottság rabjai, hisz mindenki annak a rabja, aki legyőzte. ²⁰Mert akik a világ romlottságából kimenekültek az Úrnak és Megváltónak, Jézus Krisztusnak megismerése útján, aztán újra belemerültek és hatalmába estek, azoknak ez az utóbbi állapotuk rosszabb, mint az azelőtti volt. ²¹Mert jobb lett volna nekik, ha nem ismerték volna a nekik adott szent parancsokat, mint hogy aztán hűtlenek lettek hozzájuk. ²²Illik rájuk, amit a közmondás mond: „Visszatért a kutya a hányadékához” és: „A megfürdött disznó pocsolyában hentereg.”

 

Hírdetés