Január 30. – 336. nap – Szentírás napról napra

Mik 1-3

Mikeás könyve

1¹Az Úr szava, amelyet a moreseti Mikeáshoz intézett Jotám, Acház és Hiszkija júdeai királyok idejében; látomások Szamáriáról és Jeruzsálemről.

I. VÁDBESZÉD IZRAEL ELLEN

Fenyegetés és büntetés. Ítélet Szamária felett

²Figyeljen minden nemzet, hallja meg a föld és minden lakója! Az Úr, az Isten vádol benneteket, az Úr az ő szent templomában. ³Mert lám, az Úr elhagyja szent hajlékát, leszáll és a föld magaslatain jár. ⁴Lépései alatt szétfolynak a hegyek, beomlanak a völgyek, mint a viasz a tűzben, mint a lejtőn a víz. ⁵Ez mind Jákob gonoszsága miatt és Izrael házának vétkei miatt következik be. Mi a gonoszsága Jákobnak? Nem Szamária? És mi Júda házának vétke? Nem Jeruzsálem? ⁶„Szamáriát romhalmazzá teszem a pusztában, beültetem szőlővel. Köveit legörgetem a völgybe, és feltárom alapjait. ⁷Szobrai mind összetörnek, kicsapongása bérét elégetem, és minden bálványát darabokra töröm. Mivel paráznaságuk bérén vásárolták őket össze, legyen belőlük újra a paráznaság jutalma.”

Siralom a síkság városai fölött

⁸Ezért gyászba öltözöm és jajgatok, mezítláb járok és ruhátlanul, üvöltözök, mint a sakálok, kiáltozok, mint a struccmadarak. ⁹Az Úr csapása ellen nincsen orvosság, utoléri Júdát, lecsap népem kapujára, Jeruzsálemre.¹⁰Ne hirdessétek ki Gátban, ne hullassatok könnyeket… Fetrengjetek a porban Bet-Leafrában! ¹¹Fújd meg a harsonát Sáfir lakója! Nem hagyta el városát Caanán lakója! Bet-Haécel alapjait megingatták, támasztékait elvetették. ¹²Hogyan remélhetne bármi jót Marót lakója, amikor veszedelem jő az Úrtól Jeruzsálem kapuján?¹³Fogd be a kocsiba a paripát, Lákis lakója! [Ezzel kezdődött Sion leányának bűne, megtalálhatók benned Izrael vétkei.] ¹⁴Ajándékot kell majd adnod Moreset-Gátnak, Bet-Akzib megcsalja majd Izrael királyait. ¹⁵Rád tör még a rabló, Maresa lakója! …Adullámig jut el Izrael dicsősége. ¹⁶Vágd le a hajad, nyiratkozz meg kedvelt fiaid miatt, légy kopasz, mint a keselyű, mert fogságba viszik majd őket, messzi földre.

A kapzsiság ellen

2¹Jaj azoknak, akik gonoszat forralnak, a fekvőhelyükön rosszat forgatnak fejükben; virradatkor végbe is viszik, mert kezüknek hatalmában van. ²Ha megkívánják a földeket, meg is szerzik, és a házakat hatalmukba kerítik. Kezet emelnek a másik emberre és a házára, mind az emberre, mind örökségére. ³Azért ezt mondja az Úr: Nos, nagy csapást mérek erre a nemzedékre, melyből nem vonhatjátok ki nyakatokat, és nem járhattok többé emelt fővel, mert gonosz idő lesz ez. ⁴Azon a napon gúnydalt költenek rólatok, és siratóéneket mondanak. Így szólnak: „Ki vagyunk fosztva teljesen; népem földjét felmérték zsinórral, senki nem adja vissza, földjeink a fosztogatók kezére jutottak.” ⁵Bizony, ezért senki sem fogja osztályrészedet mérőzsinórral kimérni az Úr közösségében.

A veszedelem prófétája

⁶Azt mondogatják: „Ne hirdessétek ezt! Ne hirdessétek ezeket! Nem érhet bennünket gyalázat. ⁷Talán átok van Jákob házán? Vajon elveszítette az Úr a türelmét? Így szokott ő tenni? Nincsenek-e telve szavai jósággal az ő népe, Izrael iránt?” ⁸Ti támadtok ellenségként népemre. Az ártatlan ruháját elragadjátok, a biztonságban élőkre a háború borzalmait szabadítjátok. ⁹Népem asszonyait kiűzitek meghitt otthonukból; a csecsemőket megfosztjátok dicsőségemtől mindörökre. ¹⁰„Keljetek föl, s menjetek! Ne legyen itt maradástok!” Bármilyen semmiségért súlyos zálogot követeltek. ¹¹Ha a lélek valamelyik embere ilyen hazugságot koholna: „Borról és italról jövendölök neked”, akkor ennek a népnek az volna a prófétája.

Az újjászületés ígérete

¹²Bizony, összegyűjtöm egész Jákobot, bizony, egybegyűjtöm Izrael maradékát. Egybegyűjtöm őket, mint juhokat az akolba, mint a nyájat a mezők ölén, és nem kell félniük senkitől. ¹³Elindul az élükön a vezérük, előttük jár; kilépnek a kapun, kivonulnak; előttük megy királyuk, az Úr halad az élükön!

A népet elnyomó vezetők ellen

3¹Azután így szóltam: Halljátok hát, Jákob fejedelmei, és Izrael házának vezérei! Vajon nem nektek kellene-e ismerni a jogot? ²Mégis gyűlölitek a jót, és a gonoszt szeretitek. ³Amikor majd felfalják népem maradékát, bőrét lenyúzzák, csontját összetörik, amikor majd felaprózzák, mint a húst a fazékban, a pecsenyét a lábasban,⁴akkor majd kiáltanak az Úrhoz. De ő nem hallgatja meg őket; elrejti majd előlük arcát abban az időben a bűnök miatt, amelyeket elkövettek.

A haszonleső próféták ellen

⁵Ezt üzeni az Úr a prófétáknak, akik félrevezetik népemet: Ha van mit a foguk alá venniük, azt hirdetik: „Béke!” De ha valaki nem tömi a szájukat, hadat üzennek ellene. ⁶Nos, ezért látomás helyett éjszaka borul rátok, jövendölés helyett sötétség tör rátok. Lenyugszik a nap a próféták felett, a nappal éjszakára fordul.⁷Akkor majd megszégyenülnek a látók, szégyen borítja a jövendőmondókat. Mindannyian elfödik arcukat, mert nem jön az Istentől üzenet. ⁸Engem azonban erő tölt el, az Úr Lelke, igazság, bátorság, hogy feltárjam Jákob előtt vétkét, Izrael előtt gonoszságát.

A felelős vezetőkhöz: Sion elpusztul

⁹Halljátok hát, Jákob házának fejedelmei, és Izrael házának vezérei, ti, akik megvetitek az igazságot, és ami jogos, azt kijátsszátok! ¹⁰Ti, akik vérdíjból építitek fel Siont, és gonoszságból Jeruzsálemet! ¹¹Fejedelmei ajándékért szolgáltatnak igazságot, papjai bérért döntenek, prófétái ezüstért jövendölnek. És még az Úrban bizakodnak! Azt mondják: „Nemde közöttünk van az Úr? Nem érhet minket semmi veszedelem!” ¹²Bizony, ezekért, vétkeitek miatt, felszántják Siont, mint a szántóföldet, Jeruzsálem romhalmazzá válik, a templom hegye erdő borította magaslattá.

Sir 22

A lusta.

22¹Sárral bekent kőhöz hasonlít a lusta, utálatossága miatt mindenki leszólja. ²Olyan lusta, mint egy nagy halom szemét, aki csak hozzáér, lerázza a kezét.

Rosszul sikerült gyermekek

³A neveletlen fiú szégyene apjának, az ilyen lány meg csak a kárára van. ⁴Az értelmes lány kincse a férjének, de a gyalázatos csak bánat az apjának. ⁵Az arcátlan apjának is, férjének is szégyene, ezért mind a ketten megvetéssel nézik. ⁶A rosszkor ejtett szó, mint gyász napján a zene, a verés és fenyíték mindenkor bölcs dolog.

Bölcsesség és balgaság

⁹Cserepeket ragaszt, aki bolondot oktat, avagy mély álmából ébreszti az alvót. ¹⁰Alvóval beszélget, aki balgához szól, a beszéd végén majd megszólal: „Mi az?” ¹¹Sirasd a halottat, mert kialudt élete, sirasd a balgát, mert kialudt értelme. A holtat ne sirasd annyira: az békét talált, a balga esete rosszabb a halálnál. ¹²Hét napig szokás a halottat gyászolni, a gonoszt és balgát életük minden napján. ¹³Ostoba emberrel ne sokat beszélgess, a balgával pedig ne igen érintkezz. Óvakodjál tőle, nehogy bajba kerülj, s beszennyezd magadat, mikor találkoztok. Kerüld el őt, akkor nyugalmat találsz, és nem bosszankodsz ostobasága miatt. ¹⁴Van-e az ólomnál nehezebb valami? Mi más lehetne a neve, mint hogy balga? ¹⁵Könnyebb elviselni homok, só s vas terhet, mint ostoba, balga, istentelen embert! ¹⁶Az épület falába illesztett gerendák nem válnak szét a megrázkódtatástól. Épp ilyen szilárdan áll a megfontolt szív, sohasem csügged el. ¹⁷A bölcs megfontoltságra támaszkodó szív olyan, mint jó falon a homokvakolat. ¹⁸A falon csupaszon heverő kavicsok nem tudnak, ha szél van, megmaradni. A szív sem szállhat szembe a rémekkel, ha a balgának töprengése nyomja.

A barátság

¹⁹Könnyet fakaszt, aki megböki a szemet, aki a szívbe döf, az fájdalmat okoz. ²⁰Aki követ dob a madár után, elűzi, aki barátját gyalázza, az megszegi a barátságot. ²¹Ha kardot rántottál a barátodra, ne essél kétségbe, van út visszafelé. ²²Ha barátod ellen szót emeltél, ne aggódj, van mód a kiengesztelésre. De hogyha gyalázod, megveted, titkait fölfeded és tőrbe csalod, akkor minden barát elmenekül tőled. ²³Légy hű barátodhoz, hogyha tönkremegy is, hogy majd szerencséjében is részed lehessen. Tarts ki mellette nélkülözésében, hogy örökségében is osztozhassál vele. ²⁴A korom és füst előre jelzi a tüzet, ugyanúgy a becsmérlő szavak is a vérontást. ²⁵Nem szégyellem a barátom védelmét, és nem rejtőzöm el előle (ha keres). ²⁶Hogyha miatta valami baj érne, akkor, aki csak hallja, békén hagyja.

Éberség

²⁷Ki állít őrszemet a szám elé, és ki tesz jól záró pecsétet ajkamra, nehogy ravaszul szóljak és a nyelvem a vesztemre legyen?

1Jn 1

János első levele

Bevezetés.

1¹Ami kezdettől fogva volt, amit hallottunk, amit a szemünkkel láttunk, amit szemléltünk és amit a kezünkkel tapintottunk: az élet Igéjét hirdetjük nektek. ²Igen, az élet megjelent, láttuk, tanúságot teszünk róla, és hirdetjük nektek az örök életet, amely az Atyánál volt, és megjelent nekünk. ³Amit láttunk és hallottunk, azt nektek is hirdetjük, hogy ti is közösségben legyetek velünk. Mi ugyanis az Atyával és az ő Fiával, Jézus Krisztussal vagyunk közösségben. ⁴S azért írjuk ezeket nektek, hogy örömünk teljes legyen.

I. ÉLET A VILÁGOSSÁGBAN

Isten a világosság.

⁵Az üzenet, amelyet tőle hallottunk és nektek hirdetünk, ez: Isten világosság, és nincs benne semmi sötétség.⁶Ha azt állítjuk, hogy közösségben vagyunk vele, és sötétségben járunk, akkor hazudunk, és nem az igazságot tesszük. ⁷De ha világosságban járunk, ahogy ő is világosságban van, akkor közösségben vagyunk egymással, és Fiának, Jézusnak a vére minden bűnt lemos rólunk. ⁸Ha azt állítjuk, hogy nincs bűnünk, önmagunkat vezetjük félre, és nincs bennünk igazság. ⁹Ha megvalljuk bűneinket, akkor mivel jó és igazságos, megbocsátja bűneinket, és minden igazságtalanságtól megtisztít minket. ¹⁰Ha azt állítjuk, hogy nem vétkeztünk, hazugnak tüntetjük fel, és tanítása nincs bennünk.