Január 31. – 337. nap – Szentírás napról napra

Mik 4-5

II. SIONRA VONATKOZÓ ÍGÉRETEK

Az Úr eljövendő uralma Sionban

4¹A napok végén az Úr templomának hegye a hegyek orma fölé emelkedik, magasabb lesz minden halomnál. A népek odasereglenek, ²sok nemzet tódul oda. „Gyertek – mondják –, menjünk fel az Úr hegyére, Jákob Istenének templomába, hogy tanítson meg minket útjaira, és az ő ösvényein járjunk. Mert a Sionról származik a törvény, Jeruzsálemből az Úr szava.” ³Nagy nemzeteken uralkodik majd, hatalmas népek fölött ítélkezik. A kardjukból ekevasat kovácsolnak, a lándzsájukból meg sarlót. Nem ragad többé kardot nemzet nemzet ellen, nem tanulják többé a hadviselést. ⁴Szőlője tövében ül majd mindenki, meg fügefája alatt, és senki nem zavar senkit. A Seregek Urának ajka mondta ezt így. ⁵Minden nemzet a maga istenének nevében jár, mi pedig az Úrnak, a mi Istenünknek nevében járunk, örökkön-örökké.

A szórványból mindenki visszatér Sion hegyére

⁶Azon a napon – mondja az Úr – összegyűjtöm majd a sántákat, egybegyűjtöm a száműzötteket és akiket megbüntettem. ⁷A sántákat maradékká teszem, a gyengéket hatalmas néppé, s az Úr uralkodik majd rajtuk a Sion hegyén mostantól fogva mindörökké. ⁸Hozzád meg Nyájnak tornya, és Sion leányának Ofelje, visszatér a hajdani hatalom, Jeruzsálem leányának királysága.

Sion ostroma, száműzetése és szabadulása

⁹Miért kiáltozol egyre? Nincsen királyod? Talán elvesztek tanácsadóid, amikor elfogott a fájdalom, mint a vajúdó asszonyt? ¹⁰Gyötrődj fájdalmadban és jajgass, mint a vajúdó asszony, Sion leánya, mert lám, most kimész a városból, és a mezőn fogsz lakni. Elmész egészen Bábelig, de ott megszabadulsz, ott kiszabadít téged az Úr ellenségeid kezéből.

A népek szétzúzása a Sionon

¹¹Most összesereglik ellened számtalan nép. Így beszélnek: „Legyen Sion tisztátalan, vessünk rá szemet!” ¹²Ők azonban nem ismerik az Úrnak terveit; szándékát nem is sejtik: hogy úgy gyűjtötte őket össze, mint a kévéket a szérűn. ¹³Rajta, Sion leánya, csépeld! Szarvadat vassá változtatom, patádat rézzé változtatom, és összezúzol számos népet. Zsákmányukat az Úrnak szenteled, kincseiket a földkerekség Urának.

Dávid házának gyötrelmei és dicsősége

¹⁴Most aztán légy erős, Erőd! Sáncot emeltek ellenünk, vesszővel verték arcul Izrael bíráját.

5¹De te, (Betlehem) Efrata, bár a legkisebb vagy Júda nemzetségei között, mégis belőled születik majd nekem, aki uralkodni fog Izrael felett. Származása az ősidőkre, a régmúlt időkre nyúlik vissza. ²Ezért elhagyja őket az Úr, míg nem szül, akinek szülnie kell, és testvéréhez, Izrael fiaihoz vissza nem tér a maradék.³Föllép és legelteti nyáját az Úr erejében, az Úrnak, az ő Istenének fenséges nevében. Letelepedhetnek, mert hatalmát kiterjeszti egészen a föld határáig. ⁴Ő maga a béke lesz. ⁴ ⁵Megszabadít minket Asszíriától, ha betör országunkba, és határainkat tiporja.

A júdeaiak biztonságérzete

⁵Ha Asszíria betör országunkba és földünket tiporja, hét pásztort állítunk fel ellene, nyolc vezető embert.⁵Karddal őrzik majd Asszíria földjét, pallossal Nimród földjét.

A maradék szerepe a jövőben

⁶Jákob maradéka olyan lesz majd a sok nép között, mint a harmat, amely az Úrtól jő, mint az esőcsepp a zöldellő mezőn: nem emberben bízik, és nem szorul az ember fiára. ⁷Akkor Jákob maradéka olyan lesz majd a sok nép között, mint az oroszlán az erdő vadjai között, mint az oroszlánkölyök a juhnyájban: amerre jár, gázol és zsákmányol, és senki nem ragadja el tőle a zsákmányt.

Az Úr megszünteti a kísértéseket

⁸Emeld kezedet ellenfeledre, s elpusztul minden ellenséged. ⁹Azon a napon – mondja az Úr – elveszem tőled lovaidat, elpusztítom harci szekereidet. ¹⁰Városaidat elsöpröm földedről, lerombolom erődeidet. ¹¹A varázsszereket kiveszem kezedből, és nem lesz többé varázslód. ¹²Elveszem tőled a szobraidat meg az oszlopaidat, ¹² ¹³kiirtom az oszlopokat, elpusztítom bálványaidat, ¹³hogy ne imádkozhass többé kezed műve előtt. ¹⁴Haragomban és indulatomban bosszút állok minden népen, amely nem engedelmeskedett.

Sir 23

23¹Uram, Atyám és életemnek Ura, ne szolgáltass ki kényükre-kedvükre, és ne engedd, hogy miattuk elbukjam. ²Ki forgatja a korbácsot az elmém felett, a bölcsesség fenyítő botját a szívem felett, hogy ne részesüljenek hibáim kíméletben, és ne maradjanak bűneim büntetlen? ³Hogy ne gyarapodjék hebehurgyaságom, és a bűneim ne szaporodjanak. Hogy le ne roskadjak elleneim előtt, és az ellenségem ne diadalmaskodjon rajtam. ⁴Uram, Atyám, és életemnek Istene, ne verj meg engem nagyravágyó szemmel, ⁵és a mohóságot tartsd távol tőlem. ⁶Érzéki, testi vágy ne fogjon el, ne hagyd, hogy zsákmányul ejtsen a buja szenvedély.

Az eskü

⁷Fiaim, halljatok a száj fegyelméről, aki ezt megtartja, nem esik csapdába. ⁸Ajkával a bűnös bajba keveredik, elbukik a gőgös és a gyalázkodó. ⁹Ne szoktasd a szád az esküdözéshez, ne szokj rá, hogy a Szent nevét emlegesd. ¹⁰Mert amint a vallatóra fogott szolgát szíjból font korbáccsal kékre-zöldre verik, úgy az sem ment a bűntől, aki örökké esküszik és visszaél a Szentnek nevével. ¹¹Aki sokszor esküszik, bűnt halmoz fejére, s a büntető bot nem hagyja el házát. Ha hibázik, rajta a bűn büntetése, ha rá sem hederít, kétszeres a bűne. Ha hamisan esküszik, nem lehet igaz, és sok próbatételben lesz része házának.

Szégyenteljes beszéd

¹²Van olyan beszéd, amely halált érdemelne – ne forduljon elő Jákobnak házában! Mert a jámboroktól távol áll az ilyen, ők nem hemperegnek a bűn fertőjében. ¹³Ne szoktasd a szádat zabolátlan szóra, mert könnyen átsiklasz a bűnös beszédre. ¹⁴Az apádra gondolj és szülőanyádra, amikor a nagyok társaságában ülsz. Előttük magadról ne feledkezzél meg, nehogy szokásaid zavarba hozzanak, s azt ne kelljen kívánnod: bár ne születtél volna, vagy átkoznod kelljen születésed napját. ¹⁵Azon, aki megszokta a hitvány beszédet, élete végéig nem fog a nevelés. ¹⁶Két embercsoport bűnt bűnre halmoz, s a harmadik hívja ki a haragot. ¹⁷A szenvedélyes vágy ég, mint a lángoló tűz, s nem alszik ki, amíg el nem emésztődik. Az ember, aki saját testével vétkezik, nem szűnik meg, míg a tűz le nem ég. Az erkölcstelennek minden falat édes, nem hagy fel a bűnnel, amíg csak meg nem hal. ¹⁸A férfi, aki vétkezik ágyában, azt gondolja magában: „Ugyan ki lát engem? Betakar a sötét, elrejtenek a falak, senki sem lát engem, miért félnék hát vétkezni? A Magasságbeli nem ügyel vétkemre.” ¹⁹Csak az emberek szemétől fél, s nem gondol arra, hogy az Úr szeme tízezerszeresen fényesebb a napnál: az embereknek minden útját látja, s a legrejtettebb zugba is behatol. ²⁰Minden dolgot ismer létrejötte előtt, hát hogyne ismerné bevégzése után? ²¹A város utcáin számadásra vonják, amikor nem is sejti, megállítják útján.

A házasságtörő asszony

²²Így jár az asszony is, aki férjét elhagyja, és idegen embertől állít örököst. ²³Először, mert Isten törvényét megszegte, másodszor, mert vétett saját férje ellen. Végül: bujálkodott házasságot törve, s idegen férfitől szerzett gyermekeket. ²⁴A gyülekezet elé vezetik az ilyet, és a gyermekei szenvednek meg érte. ²⁵Nem fognak gyökeret verni gyermekei, és az ágaikon nem terem majd gyümölcs. ²⁶Utána átokként marad az emléke, eltörölhetetlen lesz a gyalázata. ²⁷A hátrahagyottak be fogják majd látni, nincs jobb a világon, mint az Úr félelme, s nincs édesebb, mint törvényeinek megtartása.

1Jn 2

Van szószólónk az Atyánál.

2¹Gyermekeim! Ezeket azért írom, hogy ne kövessetek el bűnt. De ha valaki bűnbe esik, van szószólónk az Atyánál: Jézus Krisztus, az Igaz. ²Ő az engesztelő áldozat bűneinkért, nemcsak a mieinkért, hanem az egész világ bűneiért is.

Tartsátok meg a parancsokat!

³Abból tudjuk meg, hogy megismertük, hogy megtartjuk a parancsait. ⁴Aki azt mondja: „ismerem”, de a parancsait nem tartja meg, az hazudik, és nincs benne igazság. ⁵De aki megtartja tanítását, abban Isten szeretete valóban tökéletes. Innen tudjuk, hogy őbenne vagyunk. ⁶Aki azt állítja, hogy benne marad, annak úgy kell járnia, ahogyan ő járt. ⁷Szeretteim, nem új parancsról írok nektek, hanem a régi parancsról, amelyet kezdettől tartotok. A régi parancs az a tanítás, amelyet hallottatok. ⁸Másfelől mégis új parancsról írok nektek. Ez benne és bennetek igaz, hiszen már oszladozik a sötétség és világít az igazi világosság. ⁹Aki azt állítja, hogy a világosságban él, de gyűlöli testvérét, az még mindig a sötétségben van. ¹⁰Aki szereti testvérét, megmarad a világosságban, s nem szolgál botrányul másoknak. ¹¹Aki azonban gyűlöli testvérét, az sötétségben van, a sötétségben jár, és nem tudja, hová megy, mert a sötétség megvakította. ¹²Gyermekeim, írom nektek, hogy bűneitek bocsánatot nyertek az ő nevében. ¹³Írom nektek, apák, hogy megismertétek azt, aki kezdet óta van. Írom nektek, ifjak, hogy legyőztétek a gonoszt. ¹⁴Írtam nektek, kedves gyerekek, hogy megismertétek az Atyát. Írtam nektek, apák, hogy megismertétek azt, aki kezdet óta van. Írtam nektek, ifjak, hogy erősek vagytok, az Isten tanítása bennetek van, és legyőztétek a gonoszt. ¹⁵Ne szeressétek a világot, sem azt, ami a világban van! Ha valaki szereti a világot, nincs meg benne az Atya szeretete, ¹⁶mivel minden, ami a világban van: a test kívánsága, a szem kívánsága és az élet kevélysége, nem az Atyától van, hanem a világból. ¹⁷De a világ elmúlik a kívánságaival együtt. Csak aki Isten akaratát teljesíti, az marad meg örökre.

Óvakodás az antikrisztusoktól.

¹⁸Gyermekeim, itt az utolsó óra, és mint hallottátok, hogy eljön az antikrisztus, most sok antikrisztus támadt. Ebből tudjuk, hogy itt az utolsó óra. ¹⁹Közülünk mentek ki, de nem voltak közülünk valók. Mert ha közénk tartoztak volna, megmaradtak volna velünk. Rajtuk kellett nyilvánvalóvá válnia annak, hogy nem mindenki közülünk való. ²⁰Titeket azonban fölkent a Szent, és ezt mindannyian tudjátok. ²¹Nem azért írtam nektek, mintha nem ismernétek az igazságot, hisz ismeritek és (tudjátok), hogy az igazságból semmiféle hazugság nem származik. ²²Ki a hazug, hacsak az nem, aki tagadja, hogy Jézus a Krisztus? Az az antikrisztus, aki tagadja az Atyát és a Fiút. ²³Aki tagadja a Fiút, annak az Atya sincs. Aki megvallja a Fiút, azé az Atya. ²⁴Amit kezdettől fogva hallottatok, az maradjon meg bennetek. Ha megmarad bennetek, amit kezdettől fogva hallottatok, ti is megmaradtok a Fiúban és az Atyában. ²⁵És ez az ígéret, amelyet ő maga adott nekünk, az örök élet. ²⁶Ezeket azok miatt írtam, akik félrevezetnek benneteket. ²⁷A tőle kapott kenet maradjon meg bennetek, és akkor nincs szükségetek rá, hogy bárki is tanítson benneteket, hiszen kenete megtanít benneteket mindenre, s ez igaz, nem hazugság. Aszerint, ahogy tanított benneteket, maradjatok benne. ²⁸Különösen most maradjatok benne, gyermekeim, hogy ha majd megjelenik, bizalommal lehessünk iránta, és eljövetelekor ne kelljen szégyent vallva távoznunk tőle. ²⁹Ha tudjátok, hogy ő igaz, azt is tudjátok, hogy mindenki, aki az igazságot cselekszi, tőle való.