Február 1. – 338. nap

 

Mik 6-7

III. VÁDBESZÉD IZRAEL ELLEN

Az Úr szemrehányást tesz népének

6¹Halljátok hát az Úr szavát! Rajta! Szállj perbe a hegyek előtt, a halmok hallják meg szavadat! ²Halljátok meg az Úr panaszát, hegyek és ti, erős alapjai a földnek! Mert perbe száll az Úr népével, vádbeszédet mond Izrael ellen. ³„Népem! Mit vétettem neked? Mi eshetett nehezedre? Felelj nekem! ⁴Talán az, hogy kihoztalak Egyiptom földjéről, kiszabadítottalak a szolgaság házából? Hogy Mózest, Áront és Mirjamot küldtem előtted?⁵Népem! Emlékezz csak, mi volt Balaknak, Moáb királyának a terve? És mit felelt neki Bileám, Beor fia? … Sittimtől Gilgalig, hogy megismerd az Úrnak igazságos tetteit.” ⁶„Mivel állhatok az Úr elé, mivel borulhatok a magasságos Isten elé? Álljak oda égőáldozatokkal, egyesztendős borjakkal? ⁷Kosok ezreiben telik-e az Úrnak kedve, vagy áradó olajpatakokban? Feláldozzam-e elsőszülöttemet vétkemért, méhem gyümölcsét saját bűnömért? ⁸„Megmondták neked, ó ember, mi a jó, és mit kíván tőled az Úr: Semmi mást, mint hogy váltsd tettekre az igazságot, szeresd hűségesen, és járj alázatosan a te Isteneddel.”

A csalók ellen

⁹Íme az Úr szava! Ezt üzeni a városnak: Halljátok meg, törzs és akik egybegyűltetek! ⁹A gazdagok eltelnek erőszakkal, a lakosok hazugságot beszélnek. ¹⁰Eltűrhetem-e a hamis mércét, a kicsire szabott, gyűlöletes mérőt? ¹¹Jogosnak tarthatom-e a hamis mérleget, és a zacskóban a hamis súlyokat? ^12 13Azért hozzáláttam, hogy sújtsalak, hogy pusztítsalak a bűneid miatt. ¹³Vetsz majd, de nem aratsz, sajtolod az olajat, a mustot, de olajjal nem kened magad, és nem iszol a borból. ¹⁴Eszel majd, de nem lakol jól soha; amit félreteszel, azt nem mentheted meg, s ha megmented is, kiszolgáltatom a kardnak. ¹⁵

Szamária példája

¹⁶Omri törvényeit követed és Acháb házának tetteit; szándékaik szerint jársz el, hogy intő példává tegyelek, lakóidat meg nevetség tárgyává, hogy viseljétek a népek gyalázkodását.

Általános erkölcsi romlottság

7¹Jaj nekem! Úgy jártam, mint aki kalászt megy szedegetni aratás után, mint aki böngészni akar szüret után: sehol egy fürt, hogy egyem, sehol egy korai füge, hiába vágyom rá. ²A hűségesek eltűnnek az országból, nincsen igaz az emberek között. Mindegyikük vérontásra készül, tőrbe csalják testvéreiket. ³Kezük ügyes tenni a rosszat, a főember követelőzik, a bíró ajándék fejében osztja az igazságot, a vezető kénye-kedve szerint beszél. ^4 5Ne bízzatok társatokban, ne reménykedjetek barátotokban! Ne nyisd meg a szádat az előtt sem, aki a kebleden pihen! ⁶Mert a fiú szidalmazza az apját, a lány anyja ellen támad, az új asszony meg anyósa ellen, ellensége az embernek saját háza népe. ⁶… köztük a legjobb is olyan, mint a tövis, a legigazabb, mint a szúrós sövény. Ma északról megérkezett próbatételük, bekövetkezik megszégyenülésük. ⁷De én az Úrra emelem tekintetem, az Istenben bízom, aki megment, az én Istenem meghallgat engem.

IV. REMÉNY

Sion az ellenség csapása alatt

⁸Ellenségem, ne örülj! Igaz, elestem, de fölkelek, sötétségben éltem, de az Úr a világosságom. ⁹Az Úr haragját el kell viselnem – hisz vétkeztem ellene – mindaddig, míg ítéletet nem hoz ügyemben, és igazságot nem szolgáltat nekem. Elvezet a világosságra és megláthatom igaz tetteit. ¹⁰Ha látja ellenségem, elborítja a szégyen, azt, aki így szólt hozzám: „Ugyan hol az Úr, a te Istened?” Szemem örömmel látja majd amikor eltiporják, mint az utca sarát.

Jövendölés a megigazulásról

¹¹Elérkezik a nap, amikor fölépítik sáncaidat, a nap, amikor kiterjesztik határaidat, ¹²a nap, amikor mindenki hozzád siet Asszíriától Egyiptomig, Tírusztól a Folyóig, az egyik tengertől a másikig, egyik hegytől a másikig.¹³A föld pusztasággá lesz lakói miatt, tetteik gyümölcse miatt.

Könyörgés a népek megszégyenüléséért

¹⁴Legeltesd botoddal népedet, örökséged nyáját, amely egyedül él az erdőben, egy gyümölcsöskertnek a közepén. Bárcsak legelhetne a Básánon és Gileádban, mint hajdanában! ¹⁵Mint azokban a napokban, amikor kivonultál Egyiptomból: mutass nekünk csodajeleket! ¹⁶Látni fogják a népek, és megszégyenülnek minden hatalmuk ellenére; a kezüket a szájukra teszik, a fülük pedig megsüketül. ¹⁷Homokot esznek, mint a kígyó, mint a földön csúszó állatok. Búvóhelyükről remegve jönnek elő, félnek és rettegnek színed előtt.

Könyörgés irgalomért

¹⁸Melyik isten olyan, mint te, aki elveszed a gonoszságot, és megbocsátod a vétkeket? Aki nem haragszol mindörökre, hanem kedved leled az irgalomban? ¹⁹Irgalmazz nekünk még ez egyszer, tipord össze vétkeinket, vesd a tenger mélyére minden bűnünket! ²⁰Tanúsíts hűséget Jákob iránt, irgalmat Ábrahám iránt, amint megesküdtél atyáinknak ősidőktől fogva.

 

Sir 24

A bölcsesség beszéde.

24¹A maga dicséretét zengi a bölcsesség, népe közepette dicséri önmagát. ²Megszólal a Magasságbeli népének körében, és hatalma láttán dicsekedve mondja: ³„Én a Fölségesnek szájából születtem, s ködként borítottam be az egész földet. ⁴Fönt a magasságban volt a lakóhelyem, és a trónusom felhőoszlopon állt. ⁵Bejártam egymagam az égi köröket, megjártam a szakadék mélységét. ⁶A tenger hullámain és az egész földön, minden nép s nemzet közt uralkodó voltam. ⁷Mindannyiuknál a nyugalmat kerestem, és hogy kinek részén üthetném fel sátram. ⁸Ekkor a mindenség Teremtője parancsot adott, Teremtőm kijelölte sátramnak a helyét. Így szólt: „A sátradat Jákobban üsd fel, és az örökrészed Izraelben legyen.” ⁹Ősidőktől fogva, a kezdet kezdetén teremtett, és nem pusztulok el soha, mindörökre. ¹⁰Szolgáltam előtte, az ő szent sátrában, majd pedig Sionban kaptam lakóhelyet. ¹¹Letelepedtem a szeretett városban, amelyet éppenúgy szeretett, mint engem, s Jeruzsálemben van uralmam székhelye. ¹²Dicsőséges nép közt vertem így gyökeret, az Úrnak részében, az ő örökrészén. ¹³Magasra nőttem, mint Libanon cédrusa, és mint a ciprusok a Hermon-hegységben. ¹⁴Magasra nőttem, mint Engedi pálmája, mint a jerikói rózsaültetvények. Mint a pompás olajfa a síkságon, mint a vízmelléki platán, úgy nőttem fel. ¹⁵Illatos vagyok, mint a fahéj és a balzsam, mint a kiváló mirha, illatot árasztok. Mint a stórax, a galbán, az ónix és a stakté, mint a jó illatú tömjén a sátorban. ¹⁶Mint a terebint, kiterjesztem ágaimat, ágaim szépek és ékesek. ¹⁷Rügyeket hajtottam, mint a szőlőtőke, virágaim pompás gyümölcsöt termettek. ¹⁹Jöjjetek hozzám, akik utánam vágyódtok, és teljetek el a gyümölcseimmel. ²⁰Csak rám gondolni is édesebb a méznél, s engem birtokolni jobb a lépesméznél. ²¹Aki megízlel, még jobban kíván, s aki iszik belőlem, még jobban szomjazik. ²²Nem szégyenül meg, aki rám hallgat, akik hozzám szegődnek, azok nem vétkeznek.”

A bölcsesség és a törvény

²³Ez mind áll az Istennel való szövetség könyvére, és a törvényre, amit Mózes adott nekünk, Jákob családjának öröksége gyanánt. ²⁵Bőven, mint a Pison, árasztja a bölcsességet, mint a Tigris folyó az első termés napjain.²⁶Úgy gyarapszik tőle a bölcsesség, ahogy megduzzad az Eufrátesz folyó, vagy mint a Jordán aratás idején.²⁷Okulástól árad, akárcsak a Nílus, vagy miként a Gichon a szüret napjain. ²⁸Nem ért célt az első, aki fürkészni kezdte, de az utolsó sem jutott a végére. ²⁹Gondolatai, mint a tenger végtelenje, tanácsai pedig mélyebbek az óceánnál. ³⁰Olyan vagyok, mint a folyam mellékága, mint a csatorna, amely átszeli a kertet. ³¹Így szóltam: „Öntözni akarom kertemet, locsolni akarom a virágágyaimat.” De nézd csak, az árkom folyóvá változott, a folyamból pedig tenger kerekedett. ³²Tanításom ragyogjon, mint a hajnalpír, akarom, hogy messze hatoljon sugara. ³³Prófétai szózatként ontom tanításom, hadd hallják, akikre hagyom: a késő nemzedékek. ³⁴Látjátok, én nemcsak magamért küzdöttem; mindenkiért, aki bölcsességet keres.

 

1Jn 3

II. ISTENGYERMEKSÉG

Isten gyermekei vagyunk.

3¹Nézzétek, mekkora szeretettel van irántunk az Atya: Isten gyermekeinek hívnak minket, és azok is vagyunk. Azért nem ismer minket a világ, mert őt sem ismeri. ²Szeretteim, most Isten gyermekei vagyunk, de még nem nyilvánvaló, hogy mik leszünk. Azt tudjuk, hogy ha megjelenik, hozzá leszünk hasonlók, mert látni fogjuk, amint van. ³És mindenki, aki így remél benne, megszentelődik, ahogyan szent ő is.

Szakítás a bűnnel.

⁴Mindenki, aki vétkezik, megszegi a törvényt, mert épp a törvényszegés a bűn. ⁵Tudjátok, hogy ő azért jelent meg, hogy elvegye a bűnöket, s hogy benne nincs bűn. ⁶Az, aki benne marad, nem vétkezik. Az, aki vétkezik, nem látta, nem ismerte meg. ⁷Gyermekeim, senki se vezessen félre titeket. Aki az igazságosságot cselekszi, az igazságos, ahogy ő is igazságos. ⁸Aki bűnt követ el, az ördögtől való, hiszen az ördög kezdettől fogva vétkezik. Azért jelent meg az Isten Fia, hogy az ördög művét romba döntse. ⁹Azok, akik Istentől születtek, nem követnek el bűnt, mert az ő magja bennük marad, és nem vétkezhetnek, mert Istentől születtek. ¹⁰Erről ismerhetők fel Isten gyermekei és a sátán fiai.

A szeretet parancsának megtartása.

¹⁰Aki nem az igazságosságot teszi, az nem Istentől való. Ugyanígy az sem, aki nem szereti testvérét. ¹¹Mert ezt az üzenetet halljuk kezdettől fogva: Szeressük egymást! ¹²Ne tegyünk úgy, mint Kain, aki a gonosztól való volt, és megölte testvérét. Miért ölte meg? Mert az ő tettei gonoszak voltak, a testvére tettei ellenben igazak. ¹³Ne csodálkozzatok azon, testvérek, hogy a világ gyűlöl benneteket. ¹⁴Mi tudjuk, hogy a halálból átmentünk az életbe, mert szeretjük testvéreinket. Aki nem szeret, a halálban marad. ¹⁵Aki gyűlöli testvérét, gyilkos, márpedig tudjátok, hogy egy gyilkosnak sem maradandó birtoka az örök élet. ¹⁶A szeretetet arról ismerjük fel, hogy ő életét adta értünk. Nekünk is kötelességünk életünket adni testvéreinkért. ¹⁷Hogyan marad meg Isten szeretete abban, aki – bár bőven van neki a világ javaiból –, mégis, amikor látja, hogy testvére szükséget szenved, elzárja előle a szívét? ¹⁸Gyermekeim, ne szeressünk se szóval, se nyelvvel, hanem tettel és igazsággal.¹⁹Erről ismerjük fel, hogy az igazságból valók vagyunk-e, és így nyugtatjuk meg színe előtt a szívünket. ²⁰Ha szívünk vádol minket valamivel, Isten fölötte áll szívünknek, ő mindent tud. ²¹Szeretteim, ha szívünk nem vádol, legyünk bizalommal az Isten iránt. ²²Bármit kérünk, megkapjuk tőle, hisz megtartjuk parancsait, és ami tetszik neki, azt tesszük. ²³Az az ő parancsa, hogy higgyünk Fiának, Jézus Krisztusnak nevében, és szeressük egymást parancsa szerint. ²⁴Aki teljesíti parancsait, Istenben marad és Isten is őbenne. Azt, hogy ő bennünk marad-e, a Lélektől tudjuk, akit nekünk adott.

 

Hírdetés