Február 2. – 339. nap – Szentírás napról napra

Náh 1-3

Náhum könyve

1¹Jövendölés Ninivéről. Az elkosi Náhum látomásának könyve.

I. BEVEZETÉS

Zsoltár. Az Úr haragja

²Az Úr féltékeny és bosszúálló Isten, bosszút áll az Úr, és nagyon haragszik, bosszút áll az Úr ellenségein, nem könyörül ellenfelein. ³Türelmes az Úr, de hatalma félelmetes, nem hagyja büntetlenül a bűnöst. Viharban és forgószélben jár, a felhő por a lába nyomában. ⁴Gátat vet a tengernek, s akkor az kiszárad, kiapaszt minden folyamot. …Elhervad Básán és Kármel, Libanon zöldje elhervadt. ⁵Hegyek rendülnek meg előtte, halom halomra dől. Összeomlik színe előtt a föld, a földkerekség és minden lakója. ⁶Haragjával szemben ki állhat meg, heves bosszúja előtt állva ki maradhat? Haragja kiárad, mint a tűz, darabokra törnek előtte a sziklák. ⁷Jó az Úr, menedék a szorongatás napján. Jól ismeri azokat, akik benne bíznak, ⁸ha jön az áradat. De akik ellene támadnak, azokat kiirtja, sötétedésig üldözi ellenfeleit.

Jövendölés Júdáról és Ninivéről (Júdáról)

⁹Miként gondolkoztok ti az Úr felől? Ő idézi elő a pusztulást, másodszor nem kerül sor a gyötrelemre;¹⁰megsemmisülnek, mint a bogáncs, mindenestül, mint a száraz pelyva.

(Asszíriáról)

¹¹Belőled származott az, aki gonoszságot forral az Úr ellen: Beliál terveinek embere.

(Júdáról)

¹²Ezt mondja az Úr: Ha készen vannak is, ha sokan vannak is, lekaszálják őket és megsemmisítik. Megaláztalak, de többé nem alázlak meg. ¹³Nézd, most összetöröm az igát, amely rád nehezedik, és széttépem kötelékeidet.

(Ninive királyáról)

¹⁴Felőled ezt határozta az Úr: Nem lesz utódod, aki viselje nevedet. Eltávolítom isteneid templomából a faragott és öntött bálványokat, sírodat pedig gyalázattá teszem.

(Júdáról)

2¹Nézzétek, fut a hegyeken a hírvivő és hirdeti: „Szabadulás!” Tartsd meg ünnepeidet, Júda, teljesítsd fogadalmaidat, mert Béliál nem látogat el többé hozzád: mindenestül elpusztult. ² ³Helyreállítja az Úr Jákob szőlőskertjét, és Izrael szőlőskertjét. A fosztogatók teljesen kifosztották, letördelték a vesszőket.

II. NINIVE PUSZTULÁSA

A támadás

³Felvonul ellened a pusztító. Állj őrt a várfalon, őrizd az utat, övezd fel derekadat, gyűjtsd össze minden erődet!⁴Harcosainak vöröslik a pajzsuk, bajnokai bíborba öltöztek, harci szekereinek vasa tündöklik, amikor a harcba bevetik, lovasai toporzékolnak. ⁵Az utakon vágtáznak a szekerek, végigszáguldanak a tereken. Olyanok, mint a tűz, mint a cikázó villám. ⁶Bevetik az élcsapatot, megütköznek a hadoszlopok, megrohanják a várfalat, készen áll a védőtető. ⁷Megnyílnak a folyóra néző kapuk, a palota rémüldözik. ⁸Elfogják és fogságba viszik az Úrnőt, rabszolgái jajgatnak, mint a galambok, siránkoznak mellüket verdesve. ⁹Ninive olyan, mint a medence, amelyből elillan a víz: „Álljatok meg, álljatok meg!” De senki nem fordul meg. ¹⁰„Raboljátok az ezüstöt! Raboljátok az aranyat!” Kimeríthetetlen kincstár ez, tömérdek drágaság. ¹¹Lopás, rablás, fosztogatás! Kihagy a szív, a térdek remegnek, rémület vesz erőt a veséken, színét veszti minden arc.

Intelem Asszíria oroszlánjához

¹²Hol van az oroszlánok barlangja, az oroszlánkölykök búvóhelye? Amikor útnak indult az oroszlán, a kölykökkel otthon maradt a nőstény, és nem zavarta őket semmi. ¹³Zsákmányolt az oroszlán a kölykei számára, öldökölt a nőstényeinek, odúját megtöltötte zsákmánnyal, prédával a barlangját. ¹⁴Lám, én szembeszállok veled – mondja a Seregek Ura –, fölégetem szekereidet, kicsinyeidet kard emészti meg. Zsákmányodat eltörlöm a földről, hírnökeid hangja nem hallatszik többé.

Intelem Ninivéhez bűnei miatt

3¹Jaj a vérengző városnak, amely tele van hazugsággal és rablással, és folyvást fosztogat! ²Hallga! Csattog az ostor, dübörög a kerék. Száguldó lovak és vágtató szekerek! ³A lovasok nekirugaszkodnak, a kardok villognak, a dárdák csillognak. Tömérdek halott, számtalan sebesült, holttestek végtelen mezeje! Mindenütt holttestekbe botlanak… ⁴Lám, ez a bére a paráznaságra vetemedett, céda nőnek, a bájos szépségnek, az ügyes kerítőnek! Bája a népeket rabul ejtette, elcsábította a nemzeteket. ⁵Nézd, én szembeszállok veled – mondja a Seregek Ura –, szoknyád szegélyét arcodig emelem, feltárom meztelenséged a népek előtt, szégyenedet a nemzetek előtt. ⁶Gyalázatot szórok rád, pellengérre állítalak és megszégyenítlek. ⁷Aki csak lát majd, az mind elfordul tőled és így beszél: „Ninive! Micsoda pusztulás!” Ugyan ki fog megszánni? Hol keressünk neked vigasztalókat?

Théba példája

⁸Te talán jobban jársz, mint No-Amon, aki a Folyón túl uralkodott? Védősánca a tenger volt körös-körül, várfala a tenger vize. ⁹Etiópia volt az erőssége és Egyiptom, határa nem is volt, Put és Líbia lakói támogatták. ¹⁰De neki is fogságba kellett mennie, vonulhatott a számkivetésbe. A csecsemőit is eltiporták az utcasarkokon. Nemeseire sorsot vetettek, főembereire bilincset vertek. ¹¹Téged is körülvesznek, le fognak igázni; te is kereshetsz majd menedéket ellenfeleid elől.

Ninive védekezése fölösleges

¹²Minden erődöd olyan, mint a korán érő füge: megrázzák, és belehullik annak szájába, aki enni akarja.¹³Harcosaid olyanok benned, mint az asszonyok, kapuid szélesre tárulnak az ellenfél előtt, záraidat tűz emészti meg. ¹⁴Hiába merítesz vizet az ostrom idejére, hiába erősíted meg erődeidet; gyúrhatod a sarat, taposhatod az agyagot, készíthetsz téglát: ¹⁵megemészt a tűz, és elpusztít a kard.

A sáskák rajzása

¹⁵Gyülekezzetek, mint a legyek, gyülekezzetek, mint a sáskák, ¹⁶szaporítsd kereskedőidet, legyenek többen, mint az égen a csillag. ¹⁶Őrséged, mint a sáskák, írnokaid, mint a sáskaraj: hideg napokon a falakon tanyáznak, de mihelyt kisüt a nap, ¹⁶kiterjesztik szárnyukat és elrepülnek a sáskák, ¹⁷ ¹⁷útnak indulnak, nem tudni hová.

Siratóének

¹⁸Jaj! Álomba merültek a pásztoraid, Asszíria királya; bajnokaid szenderegnek, néped szétszéledt a hegyeken, senki sem tudja őket összeszedni. ¹⁹Sebedre nincsen orvosság, sérülésed nem gyógyul be. Akik csak hallják a hírét, tapsolnak fölötted. Mert van-e valaki, akit utol ne ért volna gonoszságod?

Sir 25

Közmondások.

25¹Három dolog van, amit szeret a szívem. Isten s ember előtt kedves mind a három: A testvérek közt az egység, a baráti szeretet, feleség és férj, akik jól megértik egymást. ²Háromfajta ember gyűlöletes nekem, az életmódjuktól szörnyen iszonyodom: a gőgös szegényétől, a hazug gazdagétól s a házasságtörő, esztelen öregétől.

Az öregek

³Ha ifjúkorodban nem gyűjtöttél semmit, mihez nyúlsz majd öreg napjaidban? ⁴Bölcs ítélet illik az ősz fejhez, és az öregekhez jó tanács osztása. ⁵Az ősz emberekhez a bölcsesség való, a tisztesekhez pedig higgadt megfontoltság. ⁶Az aggok koszorúja a gazdag tapasztalat, dicsőségük pedig az Úrnak félelme.

Kilenc szép dolog

⁷Kilenc dolgot dicsérek – ezek az eszemben vannak, a tizedik pedig már a nyelvem hegyén: A férfi, aki örömét leli fiaiban, s aki megéri ellenségei bukását. ⁸Boldog, akinek okos asszony a felesége, s aki nem húzat ekét ökörrel-szamárral. Boldog, aki a nyelvével nem botlik, s aki nem szolgál olyannak, aki méltatlan hozzá.⁹Boldog, aki meglelte az okosság nyitját, s aki buzgó hallgatók füléhez beszélhet. ¹⁰Milyen nagy, aki meglelte a bölcsességet! De nincs különb annál, aki az Urat féli. ¹¹Az Úrnak félelme mindeneken túltesz, van-e párja annak, aki ebben kitart?

A nők

¹³Nincs seb, amely úgy fájna, mint a szívnek sebe, a legnagyobb gonoszság a nő gonoszsága. ¹⁴Nincs olyan fájó csapás, mint amit a gyűlölet szül, a legszörnyűbb bosszú az ellenség bosszúja. ¹⁵Nincs erősebb méreg a kígyó mérgénél, nincsen tajtékzóbb düh, mint az ellenségé. ¹⁶Inkább oroszlánnal vagy sárkánnyal lakni, semmint gonosz nővel közös fedél alatt. ¹⁷Elsötétül a gonosz asszony arca, olyan lesz az ábrázatja, akár a medvéé;¹⁸amikor a férje baráti körben ül, akaratlanul is egyre sóhajtozik. ¹⁹Nincs nagyobb baj, mint ha baj van az asszonnyal, szakadjon hát rá a bűnösök végzete. ²⁰Mint homokos lejtő vén ember lábának, a csendes férjnek ilyen a nagyszájú asszony. ²¹Ne vigyen vesztedbe az asszonyi szépség, ne is kívánkozz utána sohase. ²²Mert harag, szégyen és gyalázat egyszerre, hogyha egy férfinek asszony ad kenyeret. ²³Nyomott kedélyt jelent és szomorú arcot, meg sebet a szívben a rossz asszony. Lankadt kezek jelzik és megroggyant térdek, ha férjét az asszony nem teszi boldoggá. ²⁴Asszonytól indul el útjára a vétek, az ő bűne miatt halunk meg mindnyájan. ²⁵Ne nyiss utat a víznek (mert kiárad), a gonosz asszonyt ne hagyd szóhoz jutni. ²⁶Ha ujjad vagy szemed intésére nem ad, szakíts meg vele minden kapcsolatot.

1Jn 4

A lelkek megkülönböztetése.

4¹Szeretteim, ne higgyetek minden léleknek, hanem vizsgáljátok meg a lelkeket, hogy Istentől származnak-e, mert sok hamis próféta ment ki a világba. ²Az Istentől származó lelket erről ismeritek fel: minden lélek, amely vallja, hogy Jézus Krisztus testben jött el, Istentől van. ³S minden lélek, amely nem vallja meg Jézust, nem Istentől való, hanem az antikrisztusé, akiről hallottátok, hogy eljön, és már most a világban is van.⁴Gyermekeim, ti az Istentől vagytok, és legyőztétek őket, mert nagyobb az, aki bennetek van, mint aki a világban van. ⁵Ők a világból valók, ezért a világról beszélnek, és a világ hallgat rájuk. ⁶Mi az Istentől vagyunk. Aki ismeri Istent, hallgat ránk. Aki nem ismeri Istent, nem hallgat ránk. Így különböztetjük meg az igazság lelkét és a tévedés lelkét.

III. A SZERETET ÉS A HIT FORRÁSA

Isten a szeretet.

⁷Szeretteim, szeressük egymást, mert a szeretet Istentől van, és mindenki, aki szeret, Istentől való és ismeri Istent. ⁸Aki nem szeret, nem ismeri az Istent, mert az Isten szeretet. ⁹Isten szeretete abban nyilvánul meg bennünk, hogy Isten elküldte a világba egyszülött Fiát, hogy általa éljünk. ¹⁰A szeretet nem abban áll, hogy mi szeretjük Istent, hanem hogy ő szeret minket, és elküldte a Fiát bűneinkért engesztelésül. ¹¹Szeretteim, ha Isten így szeretett minket, nekünk is szeretnünk kell egymást. ¹²Istent soha senki nem látta. Ha szeretjük egymást, bennünk marad az Isten, és a szeretete tökéletes lesz bennünk. ¹³Abból tudjuk, hogy benne élünk, ő meg bennünk, hogy a Lelkéből adott nekünk. ¹⁴Láttuk és tanúságot teszünk róla, hogy az Atya elküldte a Fiút a világ Üdvözítőjéül. ¹⁵Aki vallja, hogy Jézus az Isten Fia, abban benne marad az Isten, és ő is az Istenben.¹⁶Megismertük és hittünk a szeretetben, amellyel Isten van irántunk. Az Isten szeretet, és aki kitart a szeretetben, az az Istenben marad, s az Isten is benne marad. ¹⁷Abban teljesedett ki bennünk a szeretet, hogy bizalommal várjuk az ítélet napját, mert ahogyan ő, úgy vagyunk mi is ezen a világon. ¹⁸A szeretetben nincs félelem. A tökéletes szeretet kizárja a félelmet, mert a félelemnek köze van a büntetéshez. Aki tehát fél, abban nem tökéletes a szeretet. ¹⁹Azért szeretjük (az Istent), mert ő előbb szeretett minket. ²⁰Ha valaki azt állítja, hogy: „Szeretem az Istent”, de testvérét gyűlöli, az hazug. Mert aki nem szereti testvérét, akit lát, nem szeretheti az Istent sem, akit nem lát. ²¹Ezt a parancsot kaptuk tőle: Aki Istent szereti, szeresse testvérét is.