Február 3. – 340. nap

 

Hab 1-3

Habakuk könyve

Címzés.

1¹Látomás, amelyet Habakuk próféta látott.

I. PÁRBESZÉD ISTEN ÉS A PRÓFÉTA KÖZÖTT

A próféta első panasza: az igazságosság hiánya miatt

²Meddig kell még Uram, segítségért folyamodnom anélkül, hogy meghallgatnál? Hozzád kiáltanom: „Erőszak!”, anélkül, hogy megszabadítanál? ³Miért feded fel előttem a gonoszságot, és mutatod meg a nyomorúságot? Csupa fosztogatást, csupa rablást látok magam előtt; a vádaskodás és civakodás egyre fokozódik. ⁴Csorbát szenved a törvény, a jog nem érvényesül. Üldözi a gonosz az igazat, a jogot kicsavarják.

Az első jövendölés: A káldeusok az Isten ostora

⁵Tekintsetek a népekre és lássátok, ámuljatok és csodálkozzatok: mert olyan dolgot viszek majd végbe napjaitokban, hogy el sem hinnétek, ha elbeszélnék. ⁶Lám, idehozom a káldeusokat, ezt a vad és kegyetlen nemzetet, amely messze földeket bejár, hogy elfoglalja mások hajlékát. ⁷Borzalmas és rettenetes nép, ereje szab neki törvényt és hatalmat. ⁸Lovai gyorsabbak a párducnál, mérgesebbek az esti farkasnál. Lovasai özönlenek, lovasai messziről jönnek, repülnek, mint a sas, amely lecsap a zsákmányra. ⁹Fosztogatni jön valamennyi, izzik az arcuk, mint a keleti szél, annyi rabot ejtenek, mint a fövény. ¹⁰Ez a nép gúnyt űz a királyokból, a fejedelmeket nevetségessé teszi; fittyet hány minden erődre, töltést emel és beveszi őket. ¹¹Aztán megfordul, és elvonul, mint a szélvész. Bűnös, akinek az ereje az istene!

A próféta második panasza: A hódító garázdálkodása

¹²Nem te vagy-e Uram, ősidőktől fogva az én Istenem, Szentem, aki nem hal meg? Te rendelted Uram, ide, hogy ítéletet tartson. Te tetted sziklává, hogy büntessen. ¹³Szemed tisztább annál, hogysem a gonoszságra tekints, a nyomorúságot nézni sem tudod. Miért tekintesz hát e hitszegőkre, miért hallgatsz, amikor a gonosz elnyeli a nála igazabbat? ¹⁴Úgy bánsz az emberrel, mint a tengeri halakkal, mint a gazdátlan csúszómászókkal. ¹⁵Mind kiemeli horoggal, varsájába fogja, hálójába gyűjti, aztán örül és ujjong. ¹⁶Ezért varsájának mutat be áldozatot, hálójának gyújt jó illatot, mert azok juttatták jó fogáshoz, és bőséges eledelhez. ¹⁷Nemde szüntelen kiüríti hálóját, és pusztítja a népeket irgalom nélkül?

A második jövendölés: az igaz élni fog hűsége jutalmául

2¹Kiállok őrhelyemre, felállok a sáncra, és figyelek, hogy lássam, mit mond nekem, és mit válaszol a panaszomra. ²Az Úr meg is szólalt és ezt mondta: „Írd le a látomást, vésd fel táblára, hogy könnyen olvasható legyen. ³Mert ez a látomás a maga idejében beteljesedik s nem hiúsul meg; ha késik, csak várj, biztosan bekövetkezik, tévedhetetlenül. ⁴Akinek nem igaz a lelke, az elbukik, de az igaz élni fog hűségéért.”

II. A HÓDÍTÓ MEGÁTKOZÁSA

Bevezetés

⁵Bizony, a gazdagság hűtelen! Eszét veszti, és többé nem nyugszik, kitátja torkát, mint az alvilág, telhetetlen, mint a halál, összeharácsol minden népet, összegyűjt magának minden nemzetet. ⁶Vajon nem mondanak-e majd róla mindnyájan példázatokat? Nem költenek-e róla magvas mondásokat? Azt mondják majd:

I.

⁶Jaj annak, aki a máséból gyűjtöget, – ugyan meddig? –, aki zálogok terhével terheli magát. ⁷Nem kelnek-e föl hirtelen hitelezőid, nem ébrednek-e föl végrehajtóid? A zsákmányuk leszel! ⁸Mivel sok népet kifosztottál, a megmaradt népek téged fosztanak ki; amiért embervért ontottál, kifosztottad a földet, a várost és minden lakóját.

II.

⁹Jaj annak, aki családja javára becstelenül harácsol; aki magasra rakja fészkét, hogy kikerülje a balsorsot!¹⁰Házad szégyene mellett döntöttél, amikor eltiportál számos nemzetet; saját magad ellen vétkeztél. ¹¹Mert a falban még a kő is kiáltozik, s a fagerenda válaszol neki.

III.

¹²Jaj annak, aki vérrel épít várost, és vétekből vet a városnak alapot! ¹³Hát nem a Seregek Urának akarata az, hogy a népek a tűznek dolgoznak, s hiábavalóságokért fáradnak a nemzetek? ¹⁴Mert az Úr dicsőségének ismerete betölti majd a földet, miként a víz a tengert.

IV.

¹⁵Jaj annak, aki leitatja társát, vegyíti a mérget, míg le nem részegíti, hogy láthassa a meztelenségét.¹⁶Gyalázattal teltél el, nem dicsőséggel! Igyál csak te is, és mutasd meg, hogy körül sem vagy metélve! Rajtad a sor, hogy megidd az Úr jobbjából a kelyhet. Dicsőséged elborítja majd a szégyened. ¹⁷Mert elborít a gonoszság, amit a Libanonon végbevittél; rémült állatokat gyilkoltál, embervért ontottál, pusztítottad a földet, a várost és mind, aki benne lakik. ¹⁸

V.

¹⁹Jaj annak, aki így szólt a fatönkhöz: „Ébredj!” A néma kőhöz: „Kelj fel álmodból!” [Ez a szózat.] Nézd, ki van rakva ezüsttel, arannyal, de éltető lélek nincsen benne! ¹⁹Mire jó a bálvány, alkotója miért faragta? Az ércbe öntött kép, a hazudó jós? Alkotója mégis bízott benne, amikor e szótlan bálványt kifaragta. ²⁰Az Úr szent templomában lakik: némulj el színe előtt, egész földkerekség!

III. AZ ÚR SEGÍTSÉGÉNEK KÉRÉSE

3¹Habakuk próféta imája. A siralmak dallamára. ²Uram, híred eljutott hozzám. Uram, tetteid megrendítettek; a mi időnkben is vidd őket végbe, a mi időnkben is add őket tudtul! Haragodban is gondolj az irgalomra! ³Közeledik az Isten Támán felől, és Fárán hegyéről a Szent. (Szünet.) Dicsősége elborítja az egeket, méltósága betölti a földet. ⁴Ragyogása olyan, mint a napfény, kezéből sugarak törnek elő, abban van ereje. ⁵Előtte pestis jár, a nyomában láz halad. ⁶Megrendíti a földet, ha feláll, megrémíti a népeket, ha körülnéz. Leomlanak az időtlen hegyek, összedőlnek az örök halmok: az ő útjai ősidőktől fogva. ⁷Láttam Kusán rémülettől sújtott sátrait, és hogy mint remegtek Midián földjén a házak. ⁸Uram, talán a folyamok ellen lángolt fel haragod? A tenger ellen indulatod? Ezért szállsz fel lovaidra, és diadalmas szekereidre? ⁹Íjadat felvontad, a tegzed tele van nyíllal. (Szünet.) Patakokkal szántod fel a földet, ¹⁰ha meglátnak a hegyek, megrémülnek. Kiáradnak az örvénylő vizek, a mélység hallatja szavát, kezét magasra emeli. ¹¹Hajlékában marad a nap és a hold, elrejtőzik nyilaidnak csillogása, lándzsáidnak villogása elől. ¹²Méltatlankodva tiprod a földet, haragodban elgázolod a népeket. ¹³Kivonulsz, hogy megszabadítsd népedet, hogy megszabadítsd fölkentedet. Romba döntöd a gonosznak házát, egészen a szikláig feltárod alapját. (Szünet.) ¹⁴Dárdáiddal átszegezted harcosainak vezérét, akik örömujjongással körüljártak, hogy szétszórjanak minket. Mintha csak rejtekhelyükre mennének, hogy megegyék a szegényt! ¹⁵Lovaddal összegázoltad a tengert, a nagy vizek iszapját. ¹⁶Meghallottam és megrendült a bensőm. Ajkaim remegtek hallatára, csontjaim elszuvasodtak, lépteim bizonytalanná váltak. Nyugodtan várom a szorongatás napját, amely felkél a minket nyomorgató népre. ¹⁷(Nem rügyezik ki többé a fügefa, a szőlő nem hoz többé termést; az olajfa termése elpusztul, a szántóföld nem terem eledelt, a juh kivész az akolból, s ökör sem lesz az istállókban.) ¹⁸Én azonban örülök az Úrban, ujjongok üdvözítő Istenemben. ¹⁹Az én erőm az Úr, az Isten. A szarvaséhoz teszi hasonlóvá a lábam, felvisz a magasságokba. (Az énekmester szerint. Húros hangszerre.)

 

Sir 26

26¹Ha jó az asszony, boldog ember a férj, s kétszer annyi lesz napjainak száma. ²A férjnek öröm a derék asszony: békességben töltheti életét. ³A jó feleség jó osztályrész: aki féli az Istent, az részesül benne.⁴Szegény-e vagy gazdag? A szíve jókedvű, és mindig vidámság tükröződik arcán. ⁵Három dolog van, amitől félek, a negyediktől meg egyenest rettegek: a pletyka a városban és a népcsődületben, meg a rágalmazás rosszabb a halálnál. ⁶Bánat a szívnek s gyötrelem a féltékeny asszony, nyelve mindahánynak valóságos csapás.⁷Mint lötyögő járom, olyan a rossz asszony, mintha skorpióhoz nyúlnál, ha hozzáérsz. ⁸Rettentő bosszúság az iszákos asszony, még csak el sem tudja rejteni szégyenét. ⁹Szemének állásán és a szempilláin meglátni, ha kikapós az asszony. ¹⁰Szemérmetlen lányod éberen őrizzed, nehogy kihasználja gyengeséged. ¹¹Csábos tekintetű asszonnyal jól vigyázz, és ne csodálkozz, ha belevisz a bűnbe. ¹²Ahogy a szomjas vándor nekiesik a víznek, ez is úgy megkóstol mindenféle vizet. Hajlandó leülni minden karó előtt, és minden nyíl előtt kinyitja tegzét. ¹³Az asszony szerelme elbájolja férjét, okossága erőt önt a tagjaiba. ¹⁴A hallgatag asszony Isten ajándéka, a jól nevelt asszonyt nem lehet megfizetni. ¹⁵A szemérmes asszony igen nagy kegyelem, és az erkölcsösnek nincs ellenértéke. ¹⁶Az egek magasából világító naphoz hasonlít az asszony, ha jó, s dísze a házának. ¹⁷Mint az égő mécses a szent mécstartón, olyan a csinos arc az egyenes termeten.¹⁸Aranyoszlopokhoz ezüsttalapzaton hasonlít a szép láb karcsú bokák fölött.

Szomorú dolgok

²⁸Két dolog miatt szomorkodom, a harmadik pedig haragra ingerel: ha öreg koldusként él egy háborús hős, ha félreismernek okos embereket, ha az igazságtól valaki a bűnhöz pártol – az ilyet kard által veszti el az Úr.

Az üzlet

²⁹Ritka kereskedő ment a vétektől, üzletember ritkán marad ment a bűntől.

 

1Jn 5

Hit Jézus Krisztusban.

5¹Mindenki, aki hiszi, hogy Jézus a Krisztus, az Istentől született, és aki a szülőt szereti, szereti szülöttét is.²Abból tudjuk meg, hogy szeretjük Isten gyermekeit, hogy szeretjük Istent, és megtesszük parancsait. ³Mert az az Isten iránti szeretet, hogy megtartjuk parancsait. Parancsai nem nehezek. ⁴Mert mindenki, aki Istentől született, legyőzi a világot. És ez a győzelem – győzelem a világ fölött! – a mi hitünk. ⁵Ki győzi le a világot, ha nem az, aki hiszi, hogy Jézus az Isten Fia? ⁶Ő az, aki víz és vér által jött, Jézus Krisztus. Nem csupán víz által, hanem víz és vér által. És a Lélek tesz tanúságot róla, mert a Lélek az igazság. ⁷Tehát hárman tanúskodnak: ⁸a Lélek, a víz és a vér, és ez a három egy. ⁹Ha az emberek tanúságát is elfogadjuk, az Isten tanúsága többet jelent. Isten tanúsága az, hogy tanúságot tett a Fia mellett. ¹⁰Aki hisz az Isten Fiában, magában hordja (Isten) tanúságát. Aki nem hisz Istennek, hazugságot tulajdonít neki, épp mert nem hisz tanúságában, amelyet Isten a Fia mellett tett. ¹¹Mert ennek a tanúságnak az a tartalma, hogy Isten örök életet adott nekünk, s ez az élet az ő Fiában van. ¹²Aki magáénak mondhatja a Fiút, annak van élete, aki nem mondhatja magáénak az Isten Fiát, annak nincs élete. ¹³Ezeket azért írtam nektek, akik hisztek Isten Fia nevében, hogy megtudjátok: örök életetek van.

Az ima hatékonysága.

¹⁴Az a bizalom, amellyel iránta vagyunk, azt jelenti, hogy bármit kérünk is akarata szerint, meghallgatja. ¹⁵Ha pedig tudjuk, hogy bármit kérünk, meghallgat bennünket, tudjuk azt is, hogy amit kértünk, azt már meg is kaptuk. ¹⁶Amikor valaki látja, hogy testvére bűnt követ el, de ez a bűn nem jelenti számára a halált, imádkozzék érte, és életet szerez annak, aki a halállal egyenlő bűnnel vétkezik. Van halált jelentő bűn is; nem az ilyenről mondom, hogy könyörögjön érte. ¹⁷Minden igazságtalanság bűn, de van olyan bűn is, amely nem egyenlő a halállal.

Befejezés.

¹⁸Tudjuk, hogy aki az Istentől való, nem vétkezik, mert az Istentől Született ereje megóvja (a bűntől), és a gonosz nem érinti. ¹⁹Tudjuk, hogy mi az Istentől vagyunk, és hogy az egész világ a gonosz hatalmában van.²⁰Tudjuk, hogy az Isten Fia eljött, és megadta nekünk a belátást ahhoz, hogy megismerjük az Igazat. Mi az Igazban vagyunk, az ő Fiában, Jézus Krisztusban. Ő az igaz Isten és az örök élet. ²¹Gyermekeim, óvakodjatok a bálványoktól!

 

Hírdetés