Február 10. – 347. nap

 

Zak 9-10

MÁSODIK RÉSZ

Jövendölés

Az új föld

9¹Az Úr áthaladt Hadrak földjén, Damaszkusz lakóhelyén, mert Arám városai az Úr tulajdonai éppen úgy, mint Izrael törzsei. ²Hamat is az övé, amely szomszédos vele, [Tírusz] és Szidón is, bár nagyon bölcsnek tartja magát. ³Erődöt épített magának Tírusz, annyi ezüstöt halmozott fel, mint a por, annyi aranyat, mint az utcán a sár. ⁴De lám, tulajdonává veszi az Úr, seregét a tengerbe űzi, őt magát meg lángba borítja. ⁵Ennek láttán megrémül Askalon, nagy fájdalom lepi meg Gázát, s Ekront is, mert meghiúsul a reménye. Gázából eltűnik a király, Askalon lakatlanná válik, ⁶és Asdodban fattyú fog lakni. A filiszteusok gőgjét eltiprom,⁷kiragadom a véres húst a szájából, fogai közül a gyalázkodást. Belőle is maradék lesz Istenünk számára, mintha csak Júda egyik családja volna; úgy jár Ekron, mint a jebuziták. ⁸Házam mellé rendelem őrnek az arra járók ellen. Hódító többé nem gázol rajtuk, mert, lám, most tekintetbe vettem nyomorúságukat.

A Messiás

⁹Ujjongj, Sion leánya! Zengj éneket Jeruzsálem leánya! Nézd, közeleg királyod: igaz és győzedelmes, alázatos, szamáron jő, szamár hátán, szamárnak csikaján. ¹⁰Szétzúzza Efraimban a harci szekereket, Jeruzsálemben a méneket. Széttöri a harci íjakat, és békét hirdet a népeknek, uralkodik tengertől tengerig, a Folyótól egészen a föld határáig.

Izrael újjászületése

¹¹Ami téged illet: szövetséged véréért kiengedem foglyaidat a gödörből, (amelyben víz sem volt). ¹²Visszatérnek hozzád, Sion leánya, a foglyok, akik várakoznak. Rabságod napjaiért viszonzásul kétszer annyit adok neked vissza. ¹³Kifeszítem íjamat, Júdát fölfegyverzem Efraimmal; felbuzdítom fiaidat, Sion, [a te fiad ellen, Javán], s mint a hősök kardja, olyanná teszlek. ¹⁴Az Úr, [az Isten] megjelenik fölöttük, s nyilai repülnek, mint a villám. Az Úr megfújja a harsonát, előrenyomul dél fergetegében. ¹⁵A [Seregek] Ura megvédelmezi őket: a parittyaköveket a földön tapodják, isszák a vért, mint a bort, és eltelnek vele, mint az oltár szarvai. ¹⁶Az Úr, az ő Istenük megszabadítja őket azon a napon, nyájként legelteti népét, [mint a ragyogó drágakövek a fejéken] a saját földjén. ¹⁷Ó, milyen jó lesz. Ó, milyen szép lesz! Felderülnek az ifjak a búzától, a lányok az édes bortól!

Hűség az Úrhoz

10¹Az Úrtól kérjetek esőt a késői eső idején! Az Úr küldi a villámot, és adja az esőt; kenyeret ad az embernek és füvet a juhoknak. ²A terafim megtévesztő módon beszél, a jósok hamis látomásokat látnak, hazug álmokat hirdetnek, ostobaságokat jövendölnek. Lám, kóborolnak, mint a nyáj, tévelyegnek, mert nincsen pásztoruk.

Izrael megszabadul és visszatér

³A pásztorok ellen fellángolt haragom, a vezérbakot megbüntetem. Bizony, meglátogatja a [Seregek] Ura a nyáját, [Júda házát], s megteszi dicsőségének paripájává [az ütközetben]. ⁴Tőle származik a szegletkő, tőle a sátorkaró, tőle az íj a csatához, tőle származik minden fővezér. Olyanok együtt, ⁵mint a hősök, akik az utcák sarát tiporják a harcban. Harcolni fognak, mert velük lesz az Úr, s a lóháton érkezők szégyent vallanak. ⁶Júda házát erőssé teszem, József házát diadalmassá. Megújítom őket, mert megkönyörültem rajtuk, olyanok lesznek, mintha el sem vetettem volna őket; [mert én vagyok az Úr, az ő Istenük, és meghallgatom őket.] ⁷Efraim olyan lesz, mint egy hős. Szívük örül majd, mintha bort ittak volna; fiaik is látják majd, és ujjonganak, szívük örül az Úrban. ⁸Összegyűjtöm őket sípszóval, [mert megváltottam őket]: olyanok lesznek, mint régen voltak.⁹Szétszórtam őket a nép közé, de a távolban megemlékeznek rólam; [fiakat nevelnek, akik majd visszatérnek.]¹⁰Visszahozom őket Egyiptom földjéről, összegyűjtöm őket Asszíriából, elvezérlem őket Gileád [és a Libanon] földjére. De ez még nem lesz elég: ¹¹Átkelnek Egyiptom tengerén, [és ő szétválasztja a tenger hullámait], s a Nílus minden mélysége kiszárad. Asszíriának megtörik a gőgje, és elragadják Egyiptomtól jogarát. ¹²Az Úr lesz az erejük, dicsőséget szereznek nevében – mondja az Úr.

 

Sir 33

33¹Aki féli az Urat, azt nem éri balsors, ha kísértést szenved, kisegíti belőle. ²Nem okos az, aki gyűlöli a törvényt, s aki nem tartja meg, olyan, mint a hajó a viharban. ³Az értelmes ember bízik a törvényben, mint orákulumra, ráhagyatkozik. ⁴Készülj beszédedre: szívesen hallgatnak; foglald össze a tant, azután adj választ. ⁵Mint a kocsikerék, olyan a balga észjárása, okoskodása meg, mint egy forgó tengely. ⁶A gúnyos barát olyan, mint a túltáplált ló: nyerít, akárki ül is a hátára.

A teremtmények egyenlőtlensége

⁷Az egyik nap miért különb a másiknál, hisz a Napból árad minden fény az évben? ⁸Az Úr bölcsessége osztotta el őket, ő tett különbséget idők s ünnepek közt. ⁹Néhányat fölemelt és szentnek nyilvánított, a többit meg a köznapok sorába iktatta. ¹⁰Minden ember agyagból való, mert a föld porából teremtetett Ádám. ¹¹De nagy bölcsességgel az Úr megkülönböztette, és sokféle útra indította őket. ¹²Némelyeket megáldott és fölemelt, megszentelt és maga mellé vett. Másokat átokkal sújtott, s megalázott, elkergette őket a helyükről. ¹³Amilyen az agyag a fazekas kezében – tetszése szerint gyúrhatja és formálhatja –, olyan az ember is a Teremtő kezében: igazságossága szerint fizet neki. ¹⁴A rosszal a jó áll szemben, s a halállal az élet, az igaznak a bűnös az ellentéte.¹⁵Ha a Magasságbeli műveire nézel: párosával vannak egymás ellenében. ¹⁶Mint aki vincellér után szőlőt böngész, úgy törtem magamat én is szüntelenül. ¹⁷Isten áldásával előrehaladtam, s tele lett a sajtóm, mint a vincelléré. ¹⁸Lássátok, hogy nemcsak magamért fáradtam, hanem mindazokért, akik okulni vágynak.¹⁹Hallgassatok hát rám, ti népnek nagyjai, akik a gyülekezet élén álltok, figyeljetek!

Függetlenség

²⁰Fiúnak, asszonynak, testvérnek, barátnak magad felett ne adj hatalmat, míg csak élsz; vagyonodat ne add oda egyiknek se, nehogy majd neked kelljen tőlük kérned. ²¹Ameddig csak élsz és lehelet van benned, ne engedd át helyed senki másnak. ²²Mert jobb, ha fiaid jönnek hozzád kérni, mint hogy neked kelljen lesned a fiaid kezét.²³Bármit teszel is, mindig te légy az úr, és tekintélyeden folt sose essék. ²⁴Amikor betelik napjaidnak száma, halálod óráján oszd szét örökséged.

A rabszolgák

²⁵Széna, bot és teher – ez kell a szamárnak, a rabszolgának kenyér, fenyítés és munka. ²⁶Adj a rabszolgának munkát, s nyugalmad lesz, ha szabaddá teszed a kezét, szabadulást keres. ²⁷Az iga és gyeplő meghajtja a nyakat, a rossz rabszolgának kaloda s verés kell. ²⁸Szorítsd hát munkára, hogy ne tétlenkedjék, mert a tétlenkedés sok gazságra tanít. ²⁹Állítsd munkába, hiszen arra való, és ha nem fogad szót, verd lábát bilincsbe.³⁰De senkivel szemben ne essél túlzásba, és ne tégy olyat, amihez nincs jogod. ³¹Ha egy rabszolgád van, vedd úgy, mint magadat, mert hiszen a saját véreddel szerezted. ³²Ha egy rabszolgád van, bánj vele testvérként, hisz szükséged van rá, éppúgy mint magadra. ³³Ha rosszul bánsz vele és megszökik tőled, milyen úton-módon találod meg újra?

 

Jel 4

II. LÁTOMÁS AZ ELJÖVENDŐKRŐL

1. ISTEN NAGY NAPJA

A trónon ülő.

4¹Ezek után láttam, hogy egyszer csak kapu nyílt az égen, és az előbbi hang, amelyet olyannak hallottam, mintha harsona szólt volna hozzám, folytatta: „Gyere fel ide, és megmutatok neked mindent, aminek ezek után történnie kell.” ²Nyomban elragadtatásba estem lélekben: És íme, trónt állítottak fel a mennyben, és a trónon ült valaki. ³Az ott ülő tekintete jáspishoz és karneolhoz hasonlított, és smaragdhoz hasonló szivárvány a trónja körül. ⁴A trón körül huszonnégy szék, a székeken huszonnégy vén ült, fehér ruhába öltözve, a fejükön aranykoszorú. ⁵A trónból zengő, mennydörgő villámok csapkodtak. A trón előtt hét lobogó fáklya lángolt: Isten hét szelleme. ⁶A trón előtt kristályként csillogó üvegtenger. A trón közepén a trón körül négy élőlény, elöl, hátul tele szemekkel. ⁷Az első élőlény oroszlánhoz hasonlított, a második fiatal bikához, a harmadiknak emberhez hasonló arca volt, a negyedik pedig repülő sashoz hasonlított. ⁸Mind a négy élőlénynek hat-hat szárnya volt körös-körül és belül is, tele szemekkel. Éjjel-nappal folyvást ezt zengték: „Szent, szent, szent az Úr, a mindenható Isten, aki volt, aki van és aki eljő!” ⁹Míg az élőlények dicsőséget, áldást és hálát zengtek a trónon ülőnek, az örökkön-örökké élőnek, ¹⁰a huszonnégy vén leborult a trónon ülő előtt, és imádta az örökkön-örökké élőt. Koszorújukat a trón elé tették és zengték: ¹¹„Méltó vagy, Urunk és Istenünk, hogy tiéd legyen a dicsőség, a tisztelet és a hatalom, mert te teremtetted a mindenséget, akaratod hívott létre és teremtett mindent.”

 

Hírdetés