Február 11. – 348. nap

 

Zak 11-12

11¹Nyisd ki kapuid, Libanon, cédrusaid hadd eméssze meg a tűz! ²[Jajgass, cédrus, mert ledőlt a cédrus: elestek a hatalmasok.] Jajgassatok Básán tölgyei, mert kivágták a járhatatlan erdőt. ³Pásztorok jajgatása hallik: mert kiszáradtak a dús legelők. Bömbölnek az oroszlánkölykök, mert elpusztult a Jordán dicsősége!

A két pásztor.

⁴Így szólt hozzám az Úr: Legeltesd ezeket a leölésre szánt juhokat! ⁵Azok, akik megvásárolták, büntetlenül öldösik őket. Akik meg eladták, azok így szólnak: „Áldott az Isten! Lám, meggazdagodtam!” És pásztoraik is kíméletlenül bánnak velük. ⁶[Én sem fogom többé kímélni az ország lakóit! – mondja az Úr. Inkább kiszolgáltatok minden embert a szomszédjának és a királynak. Feldúlják az országot, és nem szabadítom ki őket a kezükből.] ⁷Hozzá is láttam, hogy legeltessem a leölésre szánt nyájat a kereskedőknek. Két botot vittem magammal. Az egyiket elneveztem „Kegyelem”-nek, a másikat meg „Egység”-nek. Elkezdtem tehát legeltetni a juhokat. ⁸Egy hónap alatt három pásztort űztem el, keserűség fogta el a lelkem miattuk, és ők is megvetettek.⁹Ekkor azt mondtam: „Nem legeltetlek tovább benneteket! Aki meg akar halni, csak haljon meg, aki el akar pusztulni, csak pusztuljon ki. Akik pedig megmaradnak, egyék meg egymás húsát.” ¹⁰Ezzel megfogtam a „Kegyelem” nevű botomat és széttörtem, hogy felbontsam a szövetséget, amelyet az Úr kötött minden néppel.¹¹Így fel is bomlott azon a napon. A kereskedők, akik figyeltek, megtudták, hogy ez az Úr szava. ¹²Így szóltam hozzájuk: „Ha jónak látjátok, fizessétek meg a béremet; ha nem, akkor csak maradjon.” Erre kimérték béremet: harminc sékel ezüstöt. ¹³Az Úr ekkor azt mondta nekem: „Dobd be a kincstárba azt a szép bért, amennyit érek nekik!” Fogtam hát a harminc sékel ezüstöt, és bedobtam az Úr házának kincstárába. ¹⁴Azután eltörtem a másik botomat is, amelynek „Egység” volt a neve, hogy megszüntessem a testvéri egységet Júda és Izrael között.¹⁵Az Úr ismét szólt hozzám: „Végy magadhoz olyan felszerelést, mint az esztelen pásztoré. ¹⁶Mert, nézd, az országban esztelen pásztort támasztok: nem keresi, ami elveszett, nem kutat a tévelygő után, nem gyógyítja a sebesültet, nem támogatja a kimerültet, hanem megeszi a kövér állatok húsát, és letépdesi a körmüket. ¹⁷Jaj a gonosz pásztornak, aki magára hagyja a nyájat! Érje utol a kard a kezét, meg a jobb szemét! Száradjon el a karja egészen, vakuljon meg a szeme teljesen!”

Jeruzsálem szabadulása és megújulása.

12¹Jövendölés. Az Úr szava Izraelről. Ezt mondja az Úr, aki kifeszítette az egeket, megvetette a föld alapjait, és aki lelket alkotott az emberbe. ²Lám, Jeruzsálemet mámorító serleggé teszem minden környező nemzet számára… ³Azon a napon Jeruzsálemet kővé teszem, amelyet föl kell emelni a többi népnek. Aki föl akarja emelni, az mind megszakad. [És a föld minden népe egybegyűlik ellene.] ⁴Azon a napon – mondja az Úr – rémülettel sújtok minden lovat, és tébollyal minden lovast. [Júda házára nyitott szemmel tekintek.] Vaksággal sújtom a népnek minden lovát. ⁵Akkor így szólnak majd szívükben Júda törzsei: „Jeruzsálem lakóinak Istenükben, a Seregek Urában van az erejük.” ⁶Azon a napon olyanná teszem Júda törzseit, mint a forró serpenyő a fadarabok tetején, és mint az égő csóva a szalmában: jobb felé is, bal felé is minden népet körös-körül megéget. De Jeruzsálem megmarad a maga helyén. ⁷Az Úr először Júda sátrait menti meg, hogy Dávid házának dicsősége és Jeruzsálem lakóinak dicsősége ne múlja felül Júdáét. ⁸Azon a napon az Úr védelmébe veszi Jeruzsálem lakóit. Azon a napon még a botladozó is olyan lesz közöttük, mint Dávid, és Dávid háza, mint az Isten [mint az Úr angyala] fog állni az élükön. ⁹Azon a napon hozzálátok, és mind kiirtom azokat a népeket, amelyek Jeruzsálem ellen kivonulnak. ¹⁰Dávid házára és Jeruzsálem lakóira kiárasztom a jóindulat és az imádság lelkét. Arra emelik majd tekintetüket, akit átszúrtak; gyászolják, mint az egyszülött fiút szokás, megsiratják, mint az elsőszülöttet. ¹¹Azon a napon olyan nagy gyász lesz Jeruzsálemben, mint Hadad-Rimmon gyásza Megiddó mezején. ¹²Gyászolni fog az ország, gyászolni fog minden törzs: Dávid házának törzse és külön az asszonyok; Nátán házának törzse és külön az asszonyok; ¹³Lévi házának törzse és külön az asszonyok; ¹⁴Simi házának törzse és külön az asszonyok; és az összes többi törzs, külön-külön és asszonyaik is külön.

 

Sir 34

Az álmok.

34¹Csalóka remények után fut a balga, hiszen csak balgákat izgatnak az álmok. ²Mint aki árnyék után kapkod és szelet kerget, olyan az is, aki álmaira épít. ³Rokonságban van a tükör és az álom: az arcnak képmása áll szemben az arccal. ⁴Lehet tisztát várni a tisztátalantól, vagy igazságot várni a hazugságtól? ⁵A jóslások, jövendőmondások, álmok mit sem érnek, nem egyebek a vajúdó asszony képzelgéseinél. ⁶Ha nem az Úr küldi őket követségbe, ne törődjél velük. ⁷Sokakat vezettek tévútra az álmok, úgyhogy botladoztak az életük útján. ⁸Csalhatatlan módon teljesül a törvény, teljes a bölcsesség megbízható szájból.

Az utazás

⁹Aki sokat utazott, annak gazdag a tudása, a tapasztalt férfi értelmesen beszél. ¹⁰Keveset tud, aki semmit sem tapasztalt, de aki sokat járt-kelt, nagy tudást szerzett. ¹¹Amíg úton voltam, igen sokat láttam, többet, mint amennyit el tudnék mondani. ¹²Sokszor forogtam halálos veszélyben, de megmenekültem ilyenféle módon: ¹³Azoknak a lelke, kik félik az Urat, életben marad, mert biztos reménységük van a megmentőjükben. ¹⁴Aki az Urat féli, nem veszti el reményét, nem reszket, mert Isten a reménysége. ¹⁵Boldog annak lelke, aki istenfélő. Ki a támasza, kire hagyatkozik? ¹⁶Azokon van az Úrnak szeme, akik őt szeretik, erős pajzsuk nekik, s hatalmas támaszuk. Hajlék a puszta szele, árnyék a dél hősége ellen, megóv a botlástól, s fölsegíti azt, aki elesett. ¹⁷Öröm a szívnek, fényesség a szemnek, egészséget, életet és áldást ad.

Az áldozat

¹⁸Jogtalan vagyonból csúf dolog áldozni, az istentelen adománya nem talál tetszésre. ¹⁹A bűnös ajándéka nem tetszik a Magasságbelinek, hiába a sok áldozat, nem nézi el bűnét. ²⁰Mint aki fiút áldoz az apja szeme láttára, olyan az, aki szegénynek vagyonából áldoz. ²¹Szűkös kis kenyéren élnek a szegények, aki megtagadja tőlük, az vérszopó. ²²Aki elveszi kenyerét, gyilkosa társának, vért ont, aki elvonja munkástól a bérét. ²³Ha az egyik épít, s a másik lebontja, a fáradtságon kívül mi hasznuk van belőle? ²⁴Ha egyik könyörög, a másik átkot szór, melyiknek a szavát hallgassa meg az Úr? ²⁵Aki hullához ér, azután megmosdik, ha újra hozzáér, hiába mosdott meg. ²⁶Ilyen az az ember, aki böjtöl bűneiért, de azután megint ugyanazt műveli. Vajon ki hallgatja meg az imádságát, és mi haszna lesz az önsanyargatásból?

 

Jel 5

A hétpecsétes könyv.

5¹A trónon ülő jobbjában egy kívül-belül teleírt könyvtekercset láttam, amely hét pecséttel volt lepecsételve. ²Aztán láttam egy hatalmas angyalt, aki nagy hangon kérdezte: „Ki méltó rá, hogy kibontsa a tekercset, feltörje pecsétjeit?” ³De senki sem tudta, sem a mennyben, sem a földön, sem a föld alatt kibontani és elolvasni a tekercset. ⁴Erre sírva fakadtam, hogy senki sem volt méltó a tekercset kinyitni és elolvasni. ⁵Ekkor a vének közül az egyik így szólt hozzám: „Ne sírj! Íme, győzött az oroszlán Júda törzséből, Dávid sarja. Ő majd kinyitja a könyvet, feltöri hét pecsétjét.”

A Bárány.

⁶Most azt láttam, hogy a trón és a négy élőlény és a huszonnégy vén között ott áll a Bárány, mintha leölték volna. Hét szarva volt és hét szeme – ezek az Isten hét szelleme, akiknek küldetésük az egész földre szól. ⁷A (Bárány) odament, és átvette a trónon ülő jobbjából a könyvet. ⁸Amikor átvette a könyvet, a négy élőlény és a huszonnégy vén leborult a Bárány előtt. Hárfája volt mindegyiknek és tömjénnel tele aranycsészéje – ezek a szentek imádságai. ⁹Új éneket énekeltek: „Méltó vagy, hogy átvedd a könyvet és feltörd pecsétjeit, mert megöltek, és véreddel megváltottad (az embereket) Istennek, minden nyelvből, népből és nemzetből, ¹⁰Istenünk országává és papjaivá tetted őket, és uralkodni fognak a földön.” ¹¹És láttam meg hallottam sok angyalt, az élőlények és a vének hangját, akik a trón körül voltak, számuk tízezerszer tízezer, és ezerszer ezer volt, ¹²és nagy szóval mondták: „Méltó a Bárány, akit megöltek, hogy övé legyen a hatalom, a gazdagság, a bölcsesség, az erő, a tisztelet, a dicsőség és az áldás.” ¹³Majd hallottam, hogy minden teremtmény a mennyben, a földön, a föld alatt és a tengerben levőkkel együtt ezt mondta: „A trónon ülőnek és a Báránynak áldás, tisztelet, dicsőség és hatalom örökkön-örökké!” ¹⁴A négy élőlény így felelt: „Ámen!” A vének pedig leborultak és imádták.

 

Hírdetés