Február 14. – 351. nap

 

1Makk 1-2

A Makkabeusok első könyve

A MAKKABEUSOK 1. KÖNYVE

Nagy Sándor és utódai.

1¹Miután Macedóniai Fülöp fia, Sándor kivonult Chettimből, és legyőzte a perzsák és a médek királyát, Dáriust, helyette először Hellászon uralkodott királyként. ²Sok hadjáratot vezetett, erődöket foglalt el és királyokat küldött halálba. ³Egészen a föld határáig előrenyomult, és sok néptől szedett adót. Az egész föld elnémult előtte. Erre szíve elbizakodottá vált és gőggel telt el. ⁴Hatalmas sereget gyűjtött, s uralomra tett szert országok, népek és fejedelmek fölött, úgyhogy sorra adófizetői lettek. ⁵De aztán ágynak esett, s tudatára ébredt, hogy meg kell halnia. ⁶Maga elé idézte legfőbb embereit, akik vele nőttek fel ifjúkoruktól fogva, és még életében felosztotta köztük birodalmát. ⁷Sándor tizenkét esztendei uralkodás után meghalt. ⁸Szolgái vették át az uralmat, ki-ki a maga részén. ⁹Halála után mindannyian föltették a diadémot, s utánuk fiaik is, sok éven át. Rengeteg bajt hoztak a földre.

Antiochusz Epifanész és a hellenizmus behatolása Izraelbe.

¹⁰Istentelen sarj fakadt belőlük, Antiochusz Epifanész, Antiochusz királynak az egyik fia. Túsz volt Rómában, s a görög hatalom 137. esztendejében jutott uralomra. ¹¹Azokban a napokban hitehagyottak támadtak Izraelben. Sokak fejét telebeszélték javaslatukkal: „Menjünk, és kössünk szövetséget a körülöttünk élő népekkel. Mert amióta elkülönültünk tőlük, rengeteg baj ér bennünket.” ¹²Ez a javaslat tetszésre talált. ¹³A népből néhányan készek voltak rá, hogy elmenjenek a királyhoz. Ez felhatalmazta őket, hogy pogány szokásokat vezessenek be.¹⁴Pogány szokás szerint testgyakorló iskolát létesítettek Jeruzsálemben, újranövesztették előbőrüket, ¹⁵és elpártoltak a szent szövetségtől. Szövetségre léptek a pogányokkal, s arra adták magukat, hogy vétkezzenek.

Antiochusz Epifanész kifosztja a templomot és üldözi a törvényhez hű zsidókat.

¹⁶Amikor Antiochusz megszilárdította a birodalmat, arra gondolt, hogy Egyiptomra is kiterjeszti hatalmát, hogy így mindkét országon uralkodjék. ¹⁷Hatalmas sereggel, harci szekerekkel, elefántokkal és nagy hajóhaddal Egyiptomba vonult. ¹⁸Háborút indított Egyiptom királya, Ptolemeusz ellen. Ptolemeusz megfutamodott előle és elmenekült, de sokan áldozatul estek. ¹⁹Meghódította Egyiptom megerősített városait és kifosztotta Egyiptom földjét. ²⁰Miután Egyiptomot leigázta, Antiochusz 143-ban visszatért és hatalmas sereggel Izrael és Jeruzsálem ellen vonult. ²¹Gőggel eltelve behatolt a szentélybe, elvitte az illatáldozat bemutatására szolgáló aranyoltárt, valamint a mécstartót az összes fölszereléssel együtt, ²²továbbá az áldozati kenyér asztalát, az áldozati edényeket, tálakat, az aranyfüstölőket, a kárpitot, a koszorúkat és a templom homlokzatáról az aranydíszeket; mind leszedte őket. ²³Elrabolta az aranyat, ezüstöt, valamint a drága fölszereléseket; elhurcolta a rejtett kincseket, amikre rátalált. ²⁴Mindent összeszedett, és visszatért országába. De előbb vérfürdőt rendezett és fennhéjázó beszédeket tartott. ²⁵Mély gyász borult Izraelre, minden tartományára. ²⁶Siránkoztak a főemberek és a vének, a szüzek és az ifjak sorvadoztak, az asszonyok szépsége elenyészett. ²⁷Aki vőlegény volt, mind gyászolt, s jajgatott szobájában ülve fájdalmában a menyasszony. ²⁸Megremegett a föld a lakói miatt, Jákob egész háza szégyenbe öltözött. ²⁹Két év elteltével a király a mizaiak vezérét küldte Júda városaiba. Nagy sereggel érkezett Jeruzsálembe. ³⁰Álnok módon békét ígért nekik, úgyhogy hittek benne. De váratlanul meglepte a várost. Nagy csapást mért rá, és Izrael fiai közül sokakat lemészárolt. ³¹A várost kifosztotta, felgyújtotta, lerombolta a házakat és a várost körülvevő falakat. ³²Az asszonyokat és a gyerekeket fogságba hurcolták, a nyájakat meg lefoglalták. ³³Megerősítették Dávid városát magas és erős falakkal és hatalmas bástyákkal. ³⁴Ezek várul szolgáltak nekik. Istentelen népet és hitehagyott embereket telepítettek beléjük; ezek befészkelték oda magukat. ³⁵Fegyvereket és élelmet hordtak oda, és ott raktározták el a Jeruzsálemben összeszedett zsákmányt. Így (a bástyák) hatalmas csapdává lettek. ³⁶A szentély számára leshellyé lettek, Izrael számára gonosz ellenséggé minden időre. ³⁷A szentély körül ártatlan vért ontottak, megszentségtelenítették a szent helyet. ³⁸Jeruzsálem lakói elmenekültek miattuk, így idegen népnek lett lakóhelye. Saját ivadékainak idegenné vált, gyermekeinek el kellett hagyniuk. ³⁹Szentélye elhagyatott lett, mint a puszta, ünnepei gyászra fordultak. Szombatjai gyalázattá váltak, becsülete helyébe megvetés lépett. ⁴⁰Mint egykor dicsősége, akkora volt a szégyene, nagysága szomorúságra változott. ⁴¹Akkor a király rendeletet bocsátott ki egész birodalmában: mindnyájan alkossanak egy népet, ⁴²és hagyjanak fel szokásaikkal. A népek mind engedelmeskedtek a király parancsának. ⁴³Sőt még Izrael fiai közül is soknak megtetszettek ezek a szertartások, így áldozatot mutattak be a bálványoknak és megszegték a szombatot. ⁴⁴A király írásos utasításokat küldött Jeruzsálembe megbízottaival és Júda városaiba, hogy alkalmazkodjanak az idegen szokásokhoz, ⁴⁵a templomban hagyjanak fel az égő­, a véres­ és az italáldozattal, szegjék meg a szombatot és az ünnepeket, ⁴⁶és szentségtelenítsék meg a szentélyt és a szent dolgokat. ⁴⁷Ugyanakkor emeljenek oltárokat, templomokat és kápolnákat a bálványoknak, áldozzanak sertéseket és más tisztátalan állatokat, ⁴⁸hagyják fiaikat körülmetéletlenül, és szennyezzék be magukat mindenféle tisztátalan és szörnyű dologgal. ⁴⁹Felejtsék el a törvényt és tekintsék érvénytelennek a parancsokat.⁵⁰Annak, aki nem tett eleget a király parancsának, meg kellett halnia. ⁵¹Ilyen utasításokat adott az egész birodalomban, és felügyelőket rendelt minden nép fölé. Júda városainak megparancsolta – városról városra –, hogy mutassanak be áldozatot. ⁵²A népből sokan csatlakoztak hozzájuk, mind, akik elpártoltak a törvénytől. Gonoszságot követtek el az országban, ⁵³és arra kényszerítették Izraelt, hogy mindenféle zugba rejtőzzék. ⁵⁴A 145. esztendő Kiszlév hónapjának tizenötödik napján a király az égőáldozat oltárán szörnyű undokságot épített, és Izrael helységeiben mindenféle oltárokat emeltek. ⁵⁵A házak kapuiban és a tereken tömjént áldoztak.⁵⁶A törvénykönyveket, ha fölfedezték, széttépték és tűzbe vetették. ⁵⁷Ha valakinél megtalálták a szövetség könyvét, vagy ha valaki szem előtt tartotta a törvényt, a királyi rendelet értelmében halálra ítélték. ⁵⁸Ilyen rendelkezésekkel léptek fel Izrael ellen, mindazok ellen, akiket hónapról hónapra tetten értek a városokban.⁵⁹A hónap huszonötödik napján áldozatot mutattak be azon az oltáron, amely az égőáldozatok oltára helyén állt. ⁶⁰Azokat az asszonyokat, akik körülmetéltették gyermekeiket, megölték a parancs szerint, ⁶¹gyermekeiket a nyakukba akasztották, ugyanúgy hozzátartozóikat, és azokat is halálba küldték, akik a körülmetélést végezték. ⁶²De Izrael fiai közül sokan állhatatosak maradtak, és kitartottak amellett az elhatározásuk mellett, hogy semmi tisztátalant nem élveznek. ⁶³Inkább meghalnak, semmint étellel tisztátalanná tegyék magukat és megszegjék a szent szövetséget. Így vállalták a halált. ⁶⁴Súlyosan ránehezedett Izraelre a szörnyű harag.

2. MATTATIÁS SZENT HÁBORÚT KEZDEMÉNYEZ

Mattatiás és fiai.

2¹Azokban a napokban lépett fel Mattatiás, János fia és Simeon unokája. Joarib fiai közül való pap volt Jeruzsálemben, de Modinban élt. ²Öt fia volt: János, melléknevén Gaddi, ³Simon, melléknevén Tasszi,⁴Júdás, melléknevén Makkabeus, ⁵Eleazár, melléknevén Auaran és Jonatán, melléknevén Affusz. ⁶Amikor látta a Júdában és Jeruzsálemben végbemenő istenkáromlásokat, ⁷azt mondta: „Jaj nekem! Miért születtem? Azért, hogy lássam népem pusztulását és a szent város romjait, s hogy tétlenül üljek, amikor kiszolgáltatják az ellenségnek, a szentély pedig idegenek hatalmában van? ⁸Temploma olyan, mint a meggyalázott férfi, pompás fölszerelését elhurcolták zsákmányul. ⁹Az utcákon lekaszabolták a gyermekeket, az ifjak meg az ellenség kardélén hulltak el. ¹⁰Hol van nép, amely ne uralkodott volna rajta, s ne szerzett volna tőle zsákmányt?¹¹Minden ékszerét elrabolták. Aki egykor szabad volt, rabszolga lett. ¹²Nézzétek szentélyünket: díszünket, dicsőségünket hogy kifosztották! A pogányok megszentségtelenítették. ¹³Miért is élünk még?” ¹⁴Mattatiás fiai megszaggatták ruhájukat, vezeklőruhát öltöttek és gyászoltak.

Az áldozat Modinban.

¹⁵A király tisztviselői, akiknek elpártolásra kellett kényszeríteniük őket, Modinba értek, hogy áldozati ünnepet rendezzenek. ¹⁶Izraelből sokan átpártoltak hozzájuk. Mattatiás és fiai azonban összefogtak. ¹⁷Erre a király tisztviselői elkezdték, és így beszéltek Mattatiáshoz: „Te tekintélyes és másokra is hatással levő vezető ember vagy ebben a városban, s fiaid, rokonaid támogatnak. ¹⁸Lépj hát elsőként elő, és teljesítsd a király parancsát, amint minden nép tette és ahogy Júda férfiai és a Jeruzsálemben maradottak is (tették). Akkor fiaiddal együtt a király barátai közé számítasz. Megjutalmaznak arannyal, ezüsttel és sok-sok ajándékkal, fiaddal egyetemben.”¹⁹Mattatiás válaszolt, és kemény hangon ezt mondta: „Ha a király hatalma alá tartozó minden nép hallgat is rá, s mindenki elhagyja is atyái hitét és eleget tesz is utasításainak, ²⁰én, a fiaim és a testvéreim atyáink szövetségéhez hűen fogunk élni. ²¹Távol legyen tőlünk, hogy a törvénytől és a parancsoktól eltérjünk! ²²Nem engedelmeskedünk a király rendeletének, és nem térünk el hitünktől sem jobbra, sem balra.” ²³Alighogy ezt kijelentette, Júda fiai közül előlépett az egyik, hogy mindenki szeme láttára áldozatot mutasson be a király parancsa szerint a modini oltáron. ²⁴Ennek láttán Mattatiás fölindult, a legbenseje is beleremegett. Szent harag töltötte el, nekiesett és leütötte az oltárnál. ²⁵A király tisztviselőjét is megölte, aki áldozatbemutatásra ösztökélte, majd lerombolta az oltárt. ²⁶A törvényért szállt síkra, mint egykor Pinchasz tette, Szalu fia, Zimri ellenében. ²⁷Azután Mattatiás hangosan felszólította a várost: „Akiben még van buzgalom a törvény iránt, és hűségesen kitart a szövetség mellett, az kövessen!” ²⁸A fiaival együtt a hegyekbe menekült. Mindenét otthagyta a városban.

A szombathoz való hűség próbája a pusztában.

²⁹Akkoriban sok igazságot és jogot kereső ember vonult a pusztába, ³⁰gyermekeivel, feleségével és nyájával együtt, hogy ott letelepedjék, mert a baj rájuk nehezedett. ³¹A király tisztviselőinek és a Dávid városában, Jeruzsálemben állomásozó csapatoknak jelentették, hogy néhány olyan ember, aki megszegte a király parancsát, a puszta barlangjaiba húzódott. ³²Számosan nyomukba eredtek, és utol is érték őket. Eléjük álltak, és szombati napon megtámadták őket. ³³Odaszóltak nekik: „Most aztán elég legyen! Gyertek elő, és tegyetek eleget a király parancsának! Akkor életben maradtok.” ³⁴De azt felelték: „Nem megyünk ki és nem teljesítjük a király parancsát, és a szombatot sem szegjük meg.” ³⁵Erre nyomban megindították ellenük a támadást. ³⁶De nem viszonozták, egyetlen követ sem dobtak rájuk, és a barlangokat sem torlaszolták el. ³⁷Azt mondták: „Mi mindannyian tiszta lelkiismerettel akarunk meghalni! Tanúnk az ég s a föld, hogy igazságtalanul öltök meg bennünket.” ³⁸Szombaton támadták meg őket, s így meghaltak feleségükkel, gyermekeikkel és nyájaikkal együtt, mintegy ezer ember.

Mattatiás tevékenykedése.

³⁹Amikor Mattatiás és barátai ezt hírül vették, nagyon sajnálták őket. ⁴⁰De aztán így szóltak egymáshoz: „Ha mindannyian így tennénk, ahogy testvéreink tettek, s nem harcolnánk életünkért és törvényünkért a pogányok ellen, csakhamar eltűnnénk a föld színéről.” ⁴¹S még aznap a következő határozatot hozták: „Minden ember ellen, aki szombaton megtámad bennünket, fölvesszük a harcot, nehogy mind meghaljunk, ahogy testvéreink meghaltak a barlangokban.” ⁴²Akkoriban csatlakozott hozzájuk egy asszideus csoport – izraeli bátor férfiak, törvényhez hű emberek. ⁴³Azok is mind hozzájuk szegődtek, akik a szorongattatások elől menekültek.⁴⁴Erősítésül szolgáltak nekik. Így összeverődött egy sereg, és lesújtottak haragjukban a bűnösökre és neheztelésükben a hitehagyottakra. Akik megmaradtak, a pogányokhoz menekültek. ⁴⁵Mattatiás és követői körbejártak és lerombolták az oltárokat. ⁴⁶Erőszakkal körülmetélték a még körülmetéletlen gyerekeket, akiket Izrael földjén találtak. ⁴⁷Üldözték a felfuvalkodottakat, és vállalkozásuk sikerrel járt. ⁴⁸Így megvédték a törvényt a pogányok és a királyok támadásaival szemben, és megakadályozták a bűnösök győzelmét.

Mattatiás végrendelete és halála.

⁴⁹Amikor Mattatiás napjai végükhöz közeledtek, így szólt fiaihoz: „Most gőg és gyalázat uralkodik, a pusztulás és az ádáz harag ideje van itt. ⁵⁰Gyermekeim, harcoljatok hát a törvényért, adjátok oda életeteket atyáitok szövetségéért! ⁵¹Emlékezzetek atyáink tetteire, amelyeket a maguk idejében véghezvittek. Akkor nagy híretek lesz, s nevetek örökre fennmarad. ⁵²Ábrahám nem a próbatételben bizonyult-e hűségesnek, nem az szolgált-e megigazulására? ⁵³József nyomorúsága idején megtartotta a törvényt, és ura lett Egyiptomnak. ⁵⁴Ősatyánk, Pinchasz buzgalmáért az örök papság ígéretét kapta. ⁵⁵Józsue betöltötte a törvényt, és Izrael bírája lett. ⁵⁶Káleb tanúbizonyságot tett az egybegyűltek előtt, és örökséget kapott az országban. ⁵⁷Dávid jóságáért örök időkre örökölte a királyi széket. ⁵⁸A törvény iránti buzgalmáért Illést az égbe vitték. ⁵⁹Hananja, Azarja, Misael hittek, és kiszabadultak a lángokból. ⁶⁰Dánielt ártatlansága megmentette az oroszlán torkából. ⁶¹Tudjátok meg ebből – nemzedékről nemzedékre –, hogy aki benne remél, nem csalatkozik. ⁶²Ne féljetek hát a bűnös szavától, mert dicsősége csak sár és féreg martaléka. ⁶³Ma még dicsőítik, holnap már letűnik, visszatér a porba, tervei meghiúsulnak. ⁶⁴Gyermekeim, legyetek férfiak, és tartsatok ki a törvényben! Mert így juttok dicsőségre.⁶⁵Nézzétek testvéreteket, Simont! Én tudom, hogy okos ember. Engedelmeskedjetek hát neki mindig! Ő legyen az atyátok! ⁶⁶Júdás, a Makkabeus tele erővel ifjúkora óta. Ő legyen ezért seregetek vezére és vezesse a népek elleni harcot. ⁶⁷Gyűljetek köré mindannyian, akik szem előtt tartjátok a törvényt, és álljatok szörnyű bosszút népetekért. ⁶⁸Fizessetek vissza keményen a pogányoknak, és igazodjatok a törvény előírásaihoz.” ⁶⁹Aztán megáldotta őket, és megtért atyáihoz. ⁷⁰A 146. esztendőben halt meg; Modinban atyái sírboltjába temették. Egész Izrael siratta, mélységes gyászban.

 

Sir 37

Hamis barátok.

37¹Minden barát azt mondja: „Jó vagyok hozzád.” De egyik-másiknak csak a neve barát. ²Vajon nem halállal felérő bánat az, hogyha a jó barát ellenséggé válik? ³Ó, gonosz hajlamok, mire vagytok ti jók? Hogy a világ arcát álnokká tegyétek? ⁴A (rossz) barát kihasznál, amíg jól megy sorod, de mikor bajban vagy, ellenséggé válik. ⁵A (rossz) barát haszonlesésből mutatja részvétét, de a harc idején a pajzs mögé bújik.⁶Hűséges barátod ne feledd a harcban, gazdagságodban se feledkezz meg róla.

A tanácsadók

⁷Tanácsot osztogat minden tanácsadó, de van, aki csak a maga javára tanácsol. ⁸Légy hát óvatos a tanácsadóval, puhatold ki előbb, mire van szüksége – mert hiszen ő csak magára gondol –, nehogy sóvárogva emelje rád szemét. ⁹Azt mondja neked: „A helyes úton jársz”, aztán megáll, s nézi, mi lesz veled. ¹⁰Az irigyeddel sohase tanácskozz, a rád féltékennyel ne beszélj terveidről, ¹¹a feleségeddel a vetélytársnőjéről, a gyávával a harcról-háborúról, a kereskedővel az eladnivalódról, a vevővel az áruról, a fösvénnyel arról, hogy jót kell tenni, a keményszívűvel az irgalmasságról, a semmittevővel valami munkáról, az esztendős cseléddel a dolog végéről, a lusta rabszolgával a munka terhéről. Ne ilyenek között keress tanácsadót. ¹²Keresd fel gyakran az istenfélő embert, akiről tudod, hogy megtartja a törvényt, akinek a szíve szíved szerint való, aki, ha megbotlasz, fáradozik érted. ¹³Lelkiismereted tanácsára is hallgass, mert hát ki is volna megbízhatóbb nála? ¹⁴A lelkiismeret jobban eligazít, mint akár hét őrszem magas őrhelyéről. ¹⁵Mindig imádkozz a Magasságbelihez, hogy ő irányítsa lépteid hűségben.

Igazi és hamis bölcsesség

¹⁶Minden tettnek az értelem a kezdete, és a megfontolás minden mű forrása. ¹⁷Minden tervnek a szív a gyökere, négy ág hajt ki belőle: ¹⁸a jó és a gonosz, az élet és a halál, de valamennyi fölött a nyelv uralkodik.¹⁹Van, aki sokakat jól meg tud nevelni, de ha róla van szó, egész gyámoltalan. ²⁰Van szépen szóló ember, aki gyűlöletes, ám az ilyen végül is éhen vész. ²¹Mert az Úr nem adja meg neki kegyelmét, ő meg híjával van minden bölcsességnek. ²²Vannak bölcs emberek, akik maguknak bölcsek, s ahogy mondják, tudásuknak tartós a hozama. ²³Van bölcs, aki népének tanítómestere, ezek tudásának tartós a gyümölcse. ²⁴A bölcset az áldás bőven elárasztja, és boldognak mondják mind, akik csak látják. ²⁵Az ember napjai meg vannak számlálva, de nincsen Izrael napjainak száma. ²⁶Aki a népért bölcs, az bizalmat arat, és annak a neve örökre fennmarad.

A mértéktartás

²⁷Fiam, életmódod vizsgáld felül magad, s ami károdra van, azt vond meg magadtól. ²⁸Mert hisz nem minden jó mindenki számára, nem mindenki bír el mindenféle ételt. ²⁹Ne epedezz rögtön minden élvezetért, ne vesd magad minden ínyenc falat után. ³⁰Mert a túl sok étel betegségek fészke, és a mohóságnak hasmenés a vége.³¹A mohó evésbe már sokan belehaltak, de aki vigyáz magára, az megnyújtja életét.

 

Jel 8

A hetedik pecsét feltörése.

8¹Amikor feltörte a hetedik pecsétet, csönd lett az égben, úgy egy félórára.

A hét harsona.

²Ekkor hét angyalt láttam, az Úr előtt álltak, és hét harsonát kaptak. ³Jött egy másik angyal, megállt az oltár előtt, aranyfüstölő volt nála. Sok tömjént kapott, hogy az összes szent imádásával tegye az aranyoltárra, amely az Isten trónusa előtt állt. ⁴Az angyal kezéből a tömjén füstje a szentek imádásával felszállt az Isten elé. ⁵Most az angyal fogta a füstölőt, megtöltötte az oltár parazsával, és leszórta a földre. Erre mennydörgés, égzengés, villámlás és földrengés támadt. ⁶A hét angyal pedig, akinél a hét harsona volt, felkészült, hogy megfújja a harsonát.

Az első négy harsonaszó.

⁷Az első angyal megfújta a harsonát. Erre vérrel vegyes jégeső és tűz záporozott a földre. A föld harmada elégett, a fák harmada pernyévé lett, és a zöldellő fű mind elhamvadt. ⁸A második angyal is megfújta a harsonát. Erre mint lángban égő hatalmas hegy, valami a tengerbe zuhant. A tenger egyharmada vérré vált, ⁹a tengerben élő állatok egyharmada elpusztult, és a hajók egyharmada elsüllyedt. ¹⁰A harmadik angyal is megfújta a harsonát. Erre az égből lehullott egy nagy csillag, s mint égő fáklya, lobogott. A folyó egyharmadára hullott és a vízforrásokra. ¹¹A csillagnak Üröm volt a neve. A vizek egyharmada ürömmé vált, és sok ember meghalt a víztől, mert megkeseredett. ¹²A negyedik angyal is megfújta a harsonát. Erre a Nap harmadát, a Hold harmadát és a csillagok harmadát érte a csapás: harmadrészük elsötétedett, a nappal és az éjszaka világossága a harmadával csökkent.

A sas megjelenése.

¹³És láttam meg hallottam, hogy az ég magasában egy sas repült, hallottam, amint hangosan kiáltozott: „Jaj, jaj, jaj a föld lakóinak a többi három harsona miatt, amit az angyalok most készülnek megfújni.”

 

Hírdetés