Február 15. – 352. nap

 

1Makk 3-4

3. JÚDÁS MAKKABEUS, A ZSIDÓK VEZÉRE (KR. E. 166–160)

Júdás Makkabeus dicsérete.

3¹Helyébe fia, a Makkabeusnak nevezett Júdás lépett. ²Mind támogatták a testvérei és atyjának hívei. Örömmel harcba szálltak Izraelért. ³Hírt szerzett népének messze földön. A páncélt óriásként viselte, felöltötte fegyverzetét, úgy szállt harcba, oltalmazva kardjával a tábort. ⁴Tetteiben oroszlánhoz volt hasonló, zsákmányért bömbölő oroszlánhoz. ⁵Felkutatta a hitehagyottakat, üldözte őket, tűzbe vetette népe szorongatóit. ⁶A bűnösök reszkettek előtte félelmükben, remegtek mind a gonosztevők. Így a szabadítás sikerrel járt. ⁷Bajt hozott sok királyra, Jákob örült tetteinek. Örökre áldott marad emlékezete. ⁸Végigvonult Jákob városain, kiirtotta belőlük a gonoszokat, és elfordította a haragot Izraelről. ⁹Hírneve elért a föld határáig, és maga köré gyűjtötte, akik szétszóródtak.

Júdás első sikere.

¹⁰Apollóniosz pogány népeket és hatalmas szamáriai sereget toborzott, hogy harcba szálljon Izraellel. ¹¹Amikor Júdás ennek hírét vette, kivonult elé, legyőzte és megölte. Sokan halálos sebet kaptak és meghaltak. A többiek elmenekültek. ¹²A zsákmányt összeszedték, Júdás megszerezte Apollóniosz kardját, és ezentúl mindig azzal harcolt. ¹³Amikor a szíriai sereg vezére, Szeron meghallotta, hogy Júdás embereket gyűjtött maga köré, egy hűségesekből álló csapatot, akik hadba vonultak vele, ¹⁴így szólt: „Nevet szerzek magamnak, s híres leszek az országban, ha Júdást és embereit, akik semmibe vették a király törvényét, megtámadom.” ¹⁵Kivonult hát egy második támadásra. Istentelenekből álló hatalmas sereg kísérte, hogy segítsen neki Izrael fiain bosszút állni.¹⁶Amikor Bet-Horon lejtői felé közeledett, Júdás kevés emberével kivonult elé. ¹⁷Amikor ezek meglátták a hatalmas sereget, így szóltak Júdáshoz: „Hogy vehetnénk fel a harcot ily kevesen ekkora túlerővel? Ráadásul kimerültek vagyunk, hiszen ma még nem is ettünk.” ¹⁸„Kevesen is körülzárhatnak sokakat – felelte Júdás –, mert az égnek egyre megy, hogy sok vagy kevés által szerez-e szabadulást. ¹⁹A háborúban nem a sereg nagyságától függ a győzelem, hiszen a segítség az égből jön. ²⁰Azok ott gőggel és istentelenséggel eltelve jönnek ránk, hogy asszonyainkkal és gyermekeinkkel egyetemben elhurcoljanak és kifosszanak bennünket. ²¹De mi harcba szállunk életünkért és törvényünkért. ²²(Isten) maga fogja őket a szemünk láttára megsemmisíteni. Ne féljetek hát tőlük!” ²³Alighogy befejezte, hirtelenül nekik rontottak. Megsemmisítették Szeront seregével együtt.²⁴Bet-Horon lejtőjétől egészen a síkságig üldözték őket. Mintegy nyolcszáz ember elesett közülük, a többiek meg a filiszteusok földjére menekültek. ²⁵Így félelem fogta el őket Júdástól és testvéreitől, rémület szállta meg körülöttük a népeket. ²⁶Híre eljutott a királyig, és a nemzetek Júda harcairól beszéltek.

Antiochusz Perzsia és Júdea ellen készül.

²⁷Amikor Antiochusz ezeket a híreket meghallotta, nagy haragra gerjedt. Összegyűjtötte országa minden haderejét, az egész hatalmas sereget. ²⁸Felnyitotta kincseskamráit, egész évre szóló zsoldot fizetett a csapatoknak, és megparancsolta nekik, hogy legyenek készek mindenre. ²⁹Akkor azonban észrevette, hogy kincseskamrájából kifogyott a pénz. A zavargások és a szorongattatás miatt, amelyet az ősi törvények megszüntetésével hozott az országra, kevés adó folyt be az országból. ³⁰Így félt, hogy mint már egyszer vagy másszor előfordult, nem lesz elég a pénz a költekezésre és az ajándékokra, amelyeket eddig bőkezűen osztogatott, bőkezűbben, mint az addigi királyok. ³¹Nagy zavarban volt. Elhatározta hát, hogy Perzsiába megy, behajtja az adót a tartományokban, és sok pénzt összeszed. ³²Az ország ügyeit Liziászra bízta, egy királyi családból való előkelő emberre, az Eufrátesztől egészen Egyiptom határáig. ³³Azzal is megbízta, hogy hazatértéig nevelje a fiát, Antiochuszt. ³⁴Azonkívül átengedte neki hadereje felét és az elefántokat. Közölte vele terveit, különösen Júdeára és Jeruzsálemre vonatkozó rendelkezéseit: ³⁵vezessen ellenük hadat és törje meg végérvényesen Izrael hatalmát, semmisítse meg Jeruzsálem megmaradt lakóit, még emléküket is irtsa ki azon a helyen. ³⁶Egész területükre telepítsen idegeneket, sorsolás útján ossza fel földjüket. ³⁷Hadereje másik felét maga mellé rendelte, és 147-ben elindult fővárosából, Antiochiából átkelt az Eufráteszen és átvonult a fennsíkon.

Gorgiász és Nikanor betörnek Júdeába.

³⁸Liziász a király hívei közül kiválasztotta Dorimenesz fiát, Ptolemeuszt, Nikanort és Gorgiászt, csupa bátor embert. ³⁹Elküldött velük negyvenezer gyalogost és hétezer lovast, hogy hatoljanak be Júda földjére, és a király parancsa szerint pusztítsák el. ⁴⁰Ezek egész seregükkel elindultak és benyomultak. Emmausz közelében a síkságon ütötték fel táborukat. ⁴¹Amikor a vidék kereskedő emberei meghallották hírüket, rengeteg aranyat, ezüstöt és lábszíjat vettek magukhoz, s elmentek a táborba, hogy Izrael fiait megvegyék rabszolgának. Idumeából és a filiszteusok földjéről csapatok csatlakoztak hozzájuk. ⁴²Júdás és testvérei látták, hogy a veszedelem egyre nagyobb, és a csapatok már az ő területükön táboroznak. A király rendelkezéseiről is hallottak, hogy a népet teljesen ki kell pusztítani. ⁴³Így szóltak hát egymáshoz: „Akadályozzuk meg népünk megsemmisítését, és harcoljunk népünkért és a szentélyért.” ⁴⁴Egybegyűltek, hogy előkészüljenek a harcra, imádkozzanak és kiesdekeljék az irgalmat és a könyörületet. ⁴⁵Jeruzsálem lakatlan volt, mint a puszta. Fiai közül nem járt senki se ki, se be. Szentélyét eltiporták. A várat idegenek lakták, pogányoknak szolgált lakóhelyül. Jákobból eltűnt az öröm, nem hallatszott furulya és hárfa.

A zsidók Micpában gyülekeznek.

⁴⁶Összegyűltek hát, és a Jeruzsálemmel szemközti Micpába mentek. Mert Micpa valamikor imádkozóhelye volt Izraelnek. ⁴⁷Böjtöltek azon a napon, vezeklőruhát öltöttek, hamut szórtak a fejükre és megszaggatták ruhájukat. ⁴⁸Kigöngyölítették a törvénykönyvet ugyanazzal a szándékkal, amivel a pogányok a bálványaikat szokták kérdezni. ⁴⁹Odahordták a papi palástokat, az első termést és a tizedet. Azokat a nazírokat is odahívták, akiknek letelt a fogadalmi idejük. ⁵⁰Aztán hangosan szólítgatták az eget: „Mit tegyünk? Hová vigyük? ⁵¹Hiszen szentélyedet eltiporták és megszentségtelenítették, papjaid megalázottak és szomorúak. ⁵²Lám a pogányok újra gyülekeznek ellenünk, hogy kiirtsanak bennünket. Te tudod, mit forralnak ellenünk. ⁵³Hogy volnánk képesek szembeszállni velük, ha te nem segítesz?!” ⁵⁴Aztán megfújták a trombitákat és hangosan felkiáltottak. ⁵⁵Ezután Júdás vezetőket rendelt a nép fölé, parancsnokokat az ezres, százas, ötvenes és tízes csoportok élére. ⁵⁶Azoknak ellenben, akik házat építettek, feleséget vettek vagy szőlőt telepítettek, vagy akik féltek, a törvény rendelkezése értelmében meghagyta, hogy menjenek haza. ⁵⁷Aztán fölkerekedett a sereg, és Emmausztól délre tábort ütött.⁵⁸Júdás így szólt: „Övezzétek fel derekatokat és legyetek bátor férfiak! Holnap korán legyetek készen rá, hogy harcba szálljatok ezekkel a pogány népekkel, akik szövetkeztek ellenünk, hogy megsemmisítsenek bennünket szentélyünkkel együtt. ⁵⁹De inkább elesünk a harcban, semmint tétlenül nézzük népünk és szentélyünk vesztét. ⁶⁰De legyen úgy, ahogy az ég akarja!”

Az emmauszi csata.

4¹Gorgiász maga mellé vett ötezer gyalogost és ezer válogatott lovast. ²A sereg éjszaka kelt útra, hogy rajtaüssön a zsidók táborán és észrevétlenül megsemmisítse őket. A várban szolgáló emberek voltak a vezetőik. ³Júdás hallott felőle, s maga indult el katonáival, hogy a király seregét leverje Emmausznál addig,⁴amíg a csapatok szerte vannak, a táboron kívül. ⁵Gorgiász éjszaka ért oda a zsidók táborába, de nem talált ott senkit. Erre a hegyekben kereste őket. Azt gondolta: „Máris menekülnek előlünk!” ⁶Hajnalban megjelent Júdás háromezer férfival a síkságon, de nem volt megfelelő vértjük és kardjuk, amilyet szerettek volna. ⁷Ugyanakkor látták, hogy a pogányok tábora körül van véve sáncokkal és lovasokkal – csupa harcedzett katona. ⁸Akkor Júdás így szólt embereihez: „Ne féljetek sokaságuktól és ne rettegjetek támadásuktól. ⁹Gondoljatok arra, hogyan menekültek meg atyáink a Vörös-tengernél, amikor a fáraó seregével üldözte őket. ¹⁰Most hívjuk segítségül az eget, hogy könyörüljön rajtunk, emlékezzék atyáink szövetségére, és pusztítsa el ma ezt a sereget a szemünk láttára. ¹¹Akkor majd minden pogány nép megtudja, hogy van, aki megszabadítja és megmenti Izraelt!” ¹²Amikor az idegenek fölemelték tekintetüket és látták, amint a zsidók kivonulnak ellenük,¹³elhagyták a tábort, hogy fölvegyék a harcot. Júdás katonái megfújták a kürtöket és összecsaptak velük. ¹⁴A pogányokat megverték, úgyhogy a síkságra menekültek. ¹⁵A hátramaradottakat mind kardélre hányták. Egészen Gézerig üldözték őket, Idumea, Asdod és Jamnia síkságára. Mintegy háromezer ember esett el itt.¹⁶Amikor Júdás seregével visszatért az üldözésből, ¹⁷így szólt a néphez: „Ne kapjatok a zsákmányon! Mert még egy másik csata áll előttünk. ¹⁸Gorgiász itt van seregével a közelünkben a hegyek közt. Álljatok szemben az ellenséggel, és vívjatok meg vele. Aztán majd nyugodtan zsákmányolhattok.” ¹⁹Alighogy befejezte Júdás a szavait, már látszott az egyik csapat, amint közeledett a hegyek közül. ²⁰Ez észrevette, hogy (a táborban maradottakat) legyőzték, a tábort pedig felgyújtották. Mert a füst, amelyet láttak, jelezte, mi történt. ²¹Ennek láttán nagyon megijedtek. S amikor megpillantották Júdás seregét a síkságon, harcra készen, ²²a filiszteusok földjére menekültek. ²³Júdás erre a táborbeli zsákmány felé vette az irányt. Rengeteg aranyat, ezüstöt, lila és piros bíborszövetet és értéktárgyat összeszedtek. ²⁴Hazatérve himnuszokat és háladalokat zengtek az égnek: „Mert jó, irgalma örökkévaló.” ²⁵Így azon a napon nagy szabadulást látott Izrael.

Liziász első hadjárata.

²⁶Azok az idegenek, akik megmenekültek, mind Liziászhoz mentek, és jelentették neki az esetet. ²⁷Amikor meghallotta, megrendült és elcsüggedt. Mert nem szándéka szerint mentek a dolgok Izraellel, és a király parancsa sem teljesült. ²⁸A következő esztendőben szerzett hát hatvanezer válogatott harcost és ötezer lovast, hogy teljesen kiirtsa őket. ²⁹Benyomultak Idumeába és Bet-Curnál letáboroztak. Júdás tízezer férfival szállt szembe velük. ³⁰Amikor a hatalmas haderőt megpillantotta, imádkozott, ezekkel a szavakkal: „Áldott vagy, Izrael szabadítója! Megtörted az óriás erejét szolgád, Dávid által, a filiszteusok seregét pedig Saul fiának és fegyverhordozójának, Jonatánnak a kezére adtad. ³¹Add ezt a sereget népednek, Izraelnek a hatalmába. Hadd vesszenek el haderejük és lovasságuk ellenére. ³²Töltsd el őket félelemmel! Vedd el büszke bátorságukat! Rettegjenek a vereségtől. ³³S hulljanak el azok kardja élén, akik szeretnek téged, hogy aztán mindannyian énekkel dicsőítsenek, akik elismerik a nevedet.” ³⁴Aztán egymásnak rontottak. Liziász seregéből mintegy ötezer ember elesett – közelharcban estek el. ³⁵Amikor Liziász látta serege pusztulását és Júda seregének harcra készségét, s azt hogy mennyire el vannak szánva; vagy tisztességben élni, vagy meghalni, visszatért Antiochiába. Újabb zsoldosokat szerzett, hogy még erősebb sereggel térjen vissza Júdeába.

A templom megtisztítása és fölszentelése.

³⁶Júdás és testvérei így beszéltek: „Lám, megsemmisültek ellenségeink! Menjünk hát fel, tisztítsuk meg és szenteljük föl a templomot!” ³⁷Az egész sereg összegyűlt és felvonult Sion hegyére. ³⁸Látták az elpusztított szentélyt, az égőáldozat megszentségtelenített oltárát, a fölégetett kapukat, az előudvarokban a bozótot, amely mint valami erdőben vagy hegyen, úgy elburjánzott, és a szétrombolt helyiségeket. ³⁹Erre megszaggatták ruhájukat, nagy jajgatásban törtek ki, és hamut szórtak a fejükre. ⁴⁰Arcra borultak a földön, kürtjeleket adtak és hangosan esedeztek az éghez. ⁴¹Akkor Júdás parancsot adott embereinek, hogy vegyék fel a harcot a várat megszállva tartó csapatokkal, addig ő megtisztítja a szentélyt. ⁴²Aztán feddhetetlen és törvényt megtartó papokat választott. ⁴³Ezek megtisztították a szentélyt, és a botrány köveit tisztátalan helyre vitték. ⁴⁴Az égőáldozatok megszentségtelenített oltára ügyében tanácsot tartottak, hogy mit tegyenek vele. ⁴⁵Az a jó gondolatuk támadt, hogy lerombolják, nehogy azzal gúnyolják őket, hogy a pogányok megszentségtelenítették. Tehát lerombolták az oltárt. ⁴⁶A köveket a templomdombon egy arra alkalmas helyre rakták, míg próféta nem támad, aki majd megmondja a teendőket. ⁴⁷Aztán a törvény előírásának megfelelően faragatlan köveket vettek, és a régi mintájára új oltárt építettek. ⁴⁸A szentélyt is újra fölépítették, és fölszentelték a templom belsejét meg az előudvarokat. ⁴⁹Új fölszerelést is készítettek az istentisztelethez, és bevitték a mécstartót, valamint az illatáldozat bemutatására szolgáló oltárt meg az asztalt a templomba. ⁵⁰Az illatáldozat oltárán tömjént égettek, a mécstartón pedig meggyújtották a mécseseket, és ezek megvilágították a templom belsejét. ⁵¹Kenyeret tettek az asztalra, és újra fölszerelték a kárpitokat. Így végbevitték, amibe belefogtak. ⁵²A 148. esztendőben a kilencedik hónap – azaz a Kiszleu hónap – huszonötödik napjának hajnalán nekiláttak, ⁵³és az égőáldozatok újonnan emelt oltárán áldozatot mutattak be a törvény szerint. ⁵⁴Ugyanabban az időben és ugyanazon a napon szentelték fel, amelyen a pogányok megszentségtelenítették, dicsőítő énekekkel, citera, hárfa és cintányér kíséretében. ⁵⁵Az egész nép leborult. Magasztaló és dicsőítő énekeket zengtek az égnek, amely sikerre vitte ügyüket. ⁵⁶Az oltár fölszentelését nyolc napig ünnepelték. Örömükben égőáldozatot és hálaáldozatot mutattak be a szabadulásért, aztán dicsőítő áldozatot. ⁵⁷A templom homlokzatát aranykoszorúkkal és pajzsocskákkal díszítették, helyreállították a kapukat meg a helyiségeket, és ellátták őket ajtókkal. ⁵⁸Túláradó öröm kerítette hatalmába a népet, hogy lemosták a pogányok okozta szégyenfoltot. ⁵⁹Júdás, testvérei és Izrael egész közössége elhatározta, hogy az oltár fölszentelésének napjait minden esztendőben megünneplik öröm és ujjongás közepette ugyanabban az időben, Kiszlév hónap huszonötödik napjától kezdve nyolc napon át. ⁶⁰Abban az időben Sion hegyét magas fallal és erős bástyákkal vették körül, nehogy visszatérjenek a pogányok és lerombolják, mint korábban tették. ⁶¹Aztán Júdás őrséget helyezett oda, hogy védelmezze Sion hegyét. Bet-Curt is megerősítette, mint valami várat, hogy a népnek Idumeával szemközt legyen egy erődje.

 

Sir 38

Orvos és betegség.

38¹Tiszteld az orvost, mert jó szolgálatot tesz, meg hát az orvos is Isten teremtménye. ²A gyógyulás úgy jön a Magasságbelitől, mint az ajándék, amit a királytól kapsz. ³Tudása miatt az orvos emelt fővel járhat, még a hatalmasok körében is megcsodálják. ⁴A gyógyszereket a földből adja az Úr, és az okos ember nem veti meg őket. ⁵Vajon nem fától lett talán édes a víz, hogy így megmutassa, mily erő van benne? ⁶Az embernek is ő adott értelmet, hogy magasztalja hatalmas műveit. ⁷Ápolás, enyhítés céljára használja a gyógyszerész is a gyógyszert, azért készíti. ⁸Működése soha meg ne szűnjék, jóvoltából az egészség terjed a földön. ⁹Fiam, ne késlekedj, hogyha megbetegszel, imádkozz az Úrhoz, és meggyógyít téged. ¹⁰Menekülj a bűntől, s legyen tiszta a kezed, tisztítsd meg a szíved minden gonoszságtól. ¹¹Mutass be tömjén­ és lisztlángáldozatot, s adakozz bőkezűen, amint telik tőled. ¹²De hívd az orvost is, az Úr alkotta őt is, ő se hiányozzék, mert rá is szükség van.¹³Van, amikor az ő kezében van az egészség, ¹⁴mert hiszen ő is könyörög az Úrhoz, hogy munkája nyomán javulás álljon be, s adjon gyógyulást az élet javára. ¹⁵Az, aki vétkezik Teremtője ellen, az orvosoknak kerül a kezébe.

A gyász

¹⁶Fiam, a halottért ontsad könnyeidet, énekeld el a siratóéneket; ahogy az jár neki, temesd el tetemét, és ne rejtőzz el, amikor temetik. ¹⁷Sírj keservesen, jajgass fájdalmadban, és tartsd meg érte a gyászt, ahogy megilleti, egy napig, kettőig, nehogy megszóljanak. Aztán hagyd fájdalmadat, s keress vigasztalást, ¹⁸mert a szomorúság a halálhoz vezet, és a kedvetlenség megtöri az erőt. ¹⁹A temetés után vesd le a fájdalmat, mert örökös gyászban nem lehet élni. ²⁰Ne engedd át szíved a szomorúságnak, utasítsd el, s gondolj a saját végedre. ²¹Ne felejtsd el soha: nincsen visszatérés. Mit használnál neki? Magadnak meg ártasz. ²²Gondold meg: „Ami az én sorsom, az lesz a tied is, tegnap rám, ma rád kerül a sor.” ²³Ha pihen a halott, pihenjen emléke, vigasztalódj meg, ha már elszállt a lelke.

A kézművesség

²⁴Az írástudó szabad idejében szerzi bölcsességét, aki ment a nehéz munkától, az eljut a bölcsességre. ²⁵Hogy legyen bölcs, aki az eke szarvát tartja, vagy aki kezében az ostort suhogtatja, aki ökröket hajt, s csak velük dolgozik, aki egyre csak borjúkról beszélget, ²⁶vagy aki boronáláson járatja az eszét, és hogy a hizlalást be tudja fejezni? ²⁷Épp ilyen elfoglalt a kézműves, s a művész: hiszen éjjel-nappal megvan a munkája. Aki pecsétgyűrűt metsz vagy színeket kever, s igyekszik egy képet hűen visszaadni, azon van, hogy művét jól befejezhesse. ²⁸Így van a kovács is: üllője mellett ül, s vizsgálja a nyers vasat. Közben a tűz heve pörköli a bőrét, s küzdenie kell a forró kemencével. A kalapács zaja süketíti fülét, mégis a mintadarabra szegezi a szemét, s a munkáján járatja az eszét, műve díszítésén töri a fejét. ²⁹Így a fazekas is munkája mellett ül, s közben a lábával hajtja a korongot. Gondosan végzi a munkáját, s ki van számítva minden mozdulata. ³⁰Az agyagot a saját karjával formálja, miután lábával rugalmassá tette. Gondosan ügyel a máz készítésére, s közben a kemence fűtésére gondol.³¹Ezek mind a kezükben bíznak, a maga szakmájában mindegyikük bölcs. ³²Nem lehet nélkülük várost építeni, sem letelepedni, sem vándorként élni. ³³De a népgyűlésre nem hívják meg őket, s vezető szerepük nincs a közösségben. Nincsen számukra hely a bírói székben, mivel nem értenek a törvénykezéshez. ³⁴Műveltséggel, ítélőképességgel nem dicsekednek, s nincsen jártasságuk a bölcs mondásokban. Mégis támaszai az egész világnak, és az imájuk is mesterségük körül forog.

 

Jel 9

Az ötödik harsonaszó.

9¹Az ötödik angyal is megfújta a harsonát. Erre egy csillagot láttam, amint az égből a földre zuhant. Nála volt a mélység kútjának kulcsa. ²Megnyitotta az alvilágot, a kútból füst szállt fel, amilyen a nagy kohó füstje. A nap és az égbolt elsötétedett a kút füstjétől. ³A füstből sáskák lepték el a földet, és akkora erejük volt, amilyen a föld skorpióinak van. ⁴Parancsot kaptak, hogy ne ártsanak a föld füvének, a zöldellő növénynek és fának, hanem csak az embereknek, akik nem hordják homlokukon az Isten pecsétjét. ⁵Parancsuk volt, hogy ne öljék meg őket, csak kínozzák öt hónapig. Olyan fájdalmat okoztak, mint amikor a skorpió megmarja az embert.⁶Ezekben a napokban az emberek keresni fogják a halált, de nem találják, meghalni kívánnak, de a halál elfut előlük. ⁷A sáskák külsejükre a harcba induló lovakhoz hasonlítottak. Mintha aranykorona lett volna a fejükön, az arcuk pedig emberi arcra hasonlított. ⁸Hajuk olyan volt, mint az asszonyok haja, a foguk mint az oroszlán foga. ⁹Mellüket vaspáncélhoz hasonló vért födte, szárnyuk csattogása meg olyan volt, mint a csatába száguldó harci szekerek zörgése. ¹⁰Farkuk és fullánkjuk, mint a skorpióé. Farkukban olyan erő volt, hogy öt hónapig árthattak az embereknek. ¹¹A mélység angyala volt a királyuk, akinek héberül Abaddón, görögül pedig Apollión a neve. ¹²Az első jaj elmúlt, de lám, két másik jaj közeledik!

A hatodik harsonaszó.

¹³A hatodik angyal is megfújta a harsonát. Erre szózatot hallottam az Isten előtt álló aranyoltár négy sarka közül. ¹⁴Így szólt a hatodik harsonás angyalhoz: „Oldozd fel a négy angyalt, aki a nagy Eufrátesz folyónál meg van kötözve!” ¹⁵A négy angyal megszabadult kötelékeitől, és készen állt órára, napra, hónapra és évre, hogy megölje az emberek egyharmadát. ¹⁶A lovas sereg száma húszezerszer tízezerre rúgott: hallottam a számát. ¹⁷A látomásban ilyennek láttam a lovakat és a lovasokat: tűzvörös, kék és kénsárga (páncél) borította őket, a lovak feje olyan volt, mint az oroszláné, s a szájukból tűz, füst és kénkő csapott ki. ¹⁸Ez a három csapás – a szájukból kicsapó tűz, füst és kénkő – megölte az emberek egyharmadát. ¹⁹A lovak ereje a szájukban és a farkukban rejlett: a farkuk ugyanis olyan volt, mint a kígyó, feje volt, amellyel marni tudtak. ²⁰A többi ember, aki nem halt meg a csapások alatt, mégsem tért meg gonosz tetteiből, hanem továbbra is imádta a démonokat és az aranyból, ezüstből, bronzból, kőből és fából készült bálványokat, amelyek nem látnak, nem hallanak és nem járnak, ²¹nem tértek meg sem a gyilkosságból, sem a varázslatból, sem paráznaságukból, sem a lopásokból.

 

Hírdetés