Február 17. – 354. nap

 

1Makk 7-8

I. Demetriusz uralma.

7¹A 151. esztendőben Szeleukosz fia, Demetriusz Rómából menekülve kevés emberrel egy tengerparti városban szállt partra, s ott királyként uralkodott. ²Amikor aztán bevonult ősei királyi palotájába, a csapatok elfogták Antiochuszt és Liziászt, hogy elé vigyék. ³Jelentették neki a dolgot, de ő azt mondta: „Színüket se lássam!” ⁴Erre a katonák megölték őket, Demetriusz pedig birodalma trónjára lépett. ⁵Akkor Alkimusz vezetésével, aki főpap szeretett volna lenni, hitüktől elpártolt, istentelen emberek járultak elé Izraelből. ⁶Panaszt emeltek a nép ellen a király előtt. „Júdás és testvérei minden hívedet megölték – mondták –, és bennünket is elűztek hazánkból. ⁷Küldj ezért oda egy férfit, akiben megbízol! Menjen és győződjék meg minden bajról, amit nekünk és a király országának okozott, és büntesse meg (a tetteseket) és azokat is mind, akik támogatták őket.”

⁸A király kiválasztotta a királyi ház barátai közül Bakchideszt, aki a folyón túl uralkodott, nagy tekintélynek örvendett a birodalomban, és hűséges embere volt a királynak. ⁹Elküldte az istentelen Alkimusszal, akinek megadta a főpapságot. Megparancsolta, álljon bosszút Izrael fiain. ¹⁰Útra keltek, és nagy haderővel Júda földjére értek. Követeket küldött Júdáshoz és testvéreihez, álnok módon békét ajánlva. ¹¹De nem hittek szavuknak, mert látták, hogy nagy haderővel érkeztek. ¹²Alkimusznál és Bakchidesznél összegyűltek az írástudók, hogy meghányják-vessék a helyzetet. ¹³Izrael fiai közül az asszideusok voltak az elsők, akik a békekötés mellett emeltek szót. ¹⁴Azt mondták: „Egy Áron törzséből való pap is érkezett a sereggel, az nem fog ellenünk igazságtalanságot elkövetni.” ¹⁵Az biztosította a békét és megesküdött neki: „Semmi bajt nem hozunk rátok és barátaitokra!” ¹⁶Bíztak benne. De ő hatvan férfit elfogatott közülük és egyetlen nap mind kivégeztette őket, amint az Írás mondja: ¹⁷„Szentjeid testét szétszórták, vérüket kiontották Jeruzsálem körül, és nem volt senki, aki eltemette volna őket!”

¹⁸Félelem és rettegés fogta el miattuk az egész népet. Így beszéltek: „Nincs bennük sem hűség, sem igazságosság, lám, megszegték az egyezséget és az esküt, amit tettek.” ¹⁹Bakchidesz visszavonult Jeruzsálemből, és Betzet mellett ütött tábort. Azok közül a férfiak közül, akik elpártoltak tőle, sokat elfogatott, kivégeztetett, és a ciszternába dobatta őket, és a népből is néhányat. ²⁰Az országot Alkimuszra bízta, és védelmére mellette hagyott seregéből egy csapatot. Maga Bakchidesz pedig visszatért a királyhoz.

²¹Alkimusz küzdött a főpapi méltóságért. ²²Mind köré gyűltek saját népük szorongatói. Hatalmukba kerítették Júda földjét, és nagy bajt hoztak Izraelre. ²³Amikor Júdás látta a bajt, amelyet Alkimusz és hívei hoztak Izrael fiaira – nagyobbat még, mint a pogány népek –, ²⁴bejárta Júdea minden részét, körbe, és bosszút állt a hitehagyottakon. Így megakadályozták, hogy végigjárják az országot. ²⁵Amikor Alkimusz látta, hogy Júdás és pártja megerősödött, s nem képes nekik ellenállni, visszatért a királyhoz, és még gonoszabb dolgokkal vádolta őket.

Nikanor Júdeában.

²⁶A király most Nikanort küldte el, egyik leghíresebb vezérét, Izrael ellenségét és gyűlölőjét azzal a megbízatással, hogy irtsa ki a népet. ²⁷Nikanor hatalmas sereggel érkezett Jeruzsálembe, és álnok módon ezt a békeüzenetet küldte Júdásnak és testvéreinek: ²⁸„Ne legyen közted és köztem háború! Csak csekély kísérettel érkezem, hogy békésen tárgyaljak veletek.” ²⁹Elment Júdáshoz és békésen üdvözölték egymást, de az ellenséges emberek közben készen álltak rá, hogy Júdást elhurcolják. ³⁰Júdás azonban világosan látta, hogy cselből ment el hozzá. Ezért gondosan kerülte, nem akarta többé látni. ³¹Nikanor észrevette, hogy tervét fölfedezték. Ezért Kafarszalamába vonult, hogy fölvegye Júdással a harcot. ³²Nikanor emberei közül mintegy ötszáz férfi elesett, a többiek Dávid városába menekültek.

Nikanor fenyegetőzései.

³³Ezután Nikanor felvonult Sion hegyére. A szentély néhány papja és a nép vénei közül is néhányan elé mentek, hogy békésen üdvözöljék, megmutassák neki az égőáldozatot, amelyet a királyért mutattak be. ³⁴Ő azonban kinevette és kigúnyolta, és tisztátalanná tette őket és gőgösen beszélt velük. ³⁵Haraggal eltelve megesküdött nekik: „Ha nem adjátok Júdást és seregét azonnal a kezemre, felgyújtom ezt a házat, ha szerencsésen visszatérek.” Ádáz haraggal eltelve ment el. ³⁶A papok bementek, és az oltár és a templom elé álltak. Sírtak és így szóltak: ³⁷„Te választottad ki ezt a házat, hogy nevednek szenteljük, és az imádság és könyörgés háza legyen népednek. ³⁸Állj bosszút ezen az emberen és seregén: hulljanak el a kardnak élétől! Jusson eszedbe káromlásuk, és ne adj nekik nyugalmat!”

Nikanor veresége.

³⁹Nikanor kivonult Jeruzsálemből és Bet-Horon mellett vert tábort. Itt még egy szíriai csapat is csatlakozott hozzá. ⁴⁰Júdás háromezer férfival Adaza mellett táborozott, és így szólt: ⁴¹„Amikor hajdan az asszír király követei káromoltak, megjelent angyalod, és 185000 férfira lesújtott közülük. ⁴²Így tipord el ma is előttünk ezt a sereget. Hadd tudják meg a többiek is, hogy gyalázkodva beszélt szentélyedről. Ítélkezz fölötte gonoszsága szerint!” ⁴³Adar hónap 13-án a seregek összecsaptak. Nikanor serege vereséget szenvedett, maga pedig elsőként esett el a harcban. ⁴⁴Amikor a sereg észrevette, hogy Nikanor elesett, eldobálták fegyverüket és menekültek. ⁴⁵Adazától egynapi járásnyira üldözték őket, egészen Gézer vidékéig. Mögöttük fújták a kürtöket. ⁴⁶Erre Júdea falvaiból mind előjöttek az emberek, és oldalba támadták őket. Ellenük fordultak ugyan, de mind kardélre hányták őket. Nem maradt közülük élve egy sem. ⁴⁷Összeszedték a zsákmányt meg a szerzett holmit, aztán levágták Nikanor fejét és jobbját, amelyet oly gőgösen kinyújtott; magukkal vitték, és Jeruzsálem mellett kitűzték. ⁴⁸A nép nagyon örült. Úgy ünnepelték ezt a napot, mint valami nagy örömünnepet. ⁴⁹Elhatározták, hogy Adar hónap 13-án minden évben megülik ezt a napot! ⁵⁰Most egy kis ideig nyugalom uralkodott Júda földjén.

A rómaiak dicsérete.

8¹Júdás hallott a rómaiak híréről, hogy milyen erősek, s mennyire felkarolják azokat, akik jóindulattal vannak irántuk; hogy bárkivel barátságot kötnek, aki hozzájuk csatlakozik. Egyszóval, hogy nagyon hatalmasak. ²Beszéltek neki háborúikról, a gallok közt végbevitt hőstetteikről, arról, hogyan vetették uralmuk alá és tették adófizetőikké őket. ³Hírül vitték, mit vittek véghez Hispániában, mint tulajdonították ott el az ezüst­ és aranybányákat; ⁴hogyan vetették hatalmuk alá – okosságukkal és kitartásukkal – az egész országot [noha nagyon messzire esett tőlük]; hogy győzték le a föld határairól ellenük felvonult királyokat, mint okoztak nekik óriási vereséget, ugyanakkor a többiek mind adóztak nekik évről évre; ⁵hogyan győzték le és hódoltatták meg Fülöpöt és Perzeuszt, a kiteusok királyát és azokat, akik fellázadtak ellenük; ⁶milyen vereséget szenvedett tőlük Ázsia királya, Nagy Antiochusz, aki százhúsz elefánttal, lovassággal és hatalmas sereggel vonult ellenük hadba: ⁷élve elfogták, és arra kényszerítették, hogy ő is, utódai is nagy sarcot fizessenek; túszokat szedtek, ⁸és lemondatták az országról, mármint Indiáról, Médiáról, Lídiáról és néhány legszebb országrészről – ezeket elvették tőle és Eumenesz királynak adták; ⁹mint terveztek Görögország lakói hadjáratot megsemmisítésükre. ¹⁰Amikor azonban tervükről tudomást szereztek, hadvezért küldtek ellenük, legyőzték őket, úgyhogy sokan elestek és odavesztek közülük, az asszonyokat és a gyerekeket fogságba hurcolták, kifosztották őket, országukat pedig elfoglalták, erődeiket lerombolták – mind a mai napig uralkodnak rajtuk; ¹¹mint semmisítették meg és igázták le a velük szembeszegülő többi királyságot és szigetet.

Ugyanakkor barátaikkal és szövetségeseikkel tartják a barátságot. ¹²Így kiterjesztették hatalmukat közel s távolban mind a királyságokra. Aki csak hallja nevüket, retteg tőlük. ¹³Akit azonban uralomra akartak juttatni, az király is lett. Akitől pedig elfordultak, azt letették. Így nagy hatalomra tettek szert. ¹⁴Mindazonáltal közülük senki nem teszi fel a diadémot és ölti fel a bíbort csak azért, hogy hivalkodjék. ¹⁵Tanácsot hoztak létre, és annak háromszázhúsz tagja mindennap minden szempontból megvitatja a nép dolgát, hogy jól kormányozza. ¹⁶Minden esztendőben egyetlenegy férfira bízzák a vezetésüket és az ország fölötti uralmat. Ennek az egy férfinak mind engedelmeskednek. Irigység és féltékenység nincs közöttük.

Szövetség a rómaiakkal.

¹⁷Júdás tehát kiválasztotta János fiát és Akkosz unokáját, Eupolemoszt, valamint Eleazár fiát, Jázont, és elküldte őket Rómába, hogy kössenek velük barátságot és szövetséget, hadd szerezzenek róla tudomást: ¹⁸mily súlyosan nehezedik rá Izraelre a görög hatalom, és szabadítsák meg őket jármuktól. ¹⁹Elmentek hát Rómába – nagyon hosszú volt az út –, a szenátus elé járultak, és így szóltak: ²⁰„Júdás, a Makkabeus, a testvérei és a zsidók népe küldött bennünket hozzátok, hogy kössetek velünk fegyverbarátságot és békeszövetséget, és vegyetek fel szövetségeseitek és barátaitok sorába.”

²¹A beszédük tetszésre talált. ²²A levél másolata, amelyet bronztáblára írtak és a békeszövetség és fegyverbarátság bizonyságául Jeruzsálembe küldtek, így hangzik: ²³„Üdv a rómaiaknak és a zsidók népének szárazon és vízen, örökké! Kard és ellenség maradjon távol tőlünk! ²⁴Ha háború fenyegeti Rómát vagy bármelyik szövetségesét a hatalma alá tartozó egész birodalomban, ²⁵a zsidók népe szívvel-lélekkel együtt harcol vele, amennyire a körülmények kívánják. ²⁶Az ellenségnek gabonát, fegyvert, pénzt, hajót sem nem ad, sem nem szállít. Így tartotta jónak Róma, s ők ezeket a föltételeket ellenszolgáltatás nélkül megtartják. ²⁷Ugyanakkor a rómaiak készek együttharcolni – amennyire a körülmények kívánják –, ha háború fenyegeti a zsidók népét. ²⁸Az ellenségnek gabonát, fegyvert, pénzt és hajót nem szállítanak. Így tartotta helyesnek Róma. A szövetséget minden álnokság nélkül megtartják. ²⁹E föltételekkel kötik meg a rómaiak a szövetséget a zsidókkal. ³⁰Ha azonban később akár az egyik, akár a másik hozzá kíván valamit fűzni vagy ki akar törölni, tetszése szerint megteheti. Amit hozzáfűznek vagy amit kihúznak, az érvényes lesz.” ³¹Ami azt a gyalázatot illeti, amelyet Demetriusz király követett el ellenük, arról a következőképpen írtunk: „Miért raktál oly súlyos igát barátainkra és szövetségeseinkre, a zsidókra? ³²Ha újabb panaszt emelnek ellened, igazságot szolgáltatunk nekik és hadba vonulunk ellened szárazon és vízen.”

 

Sir 40

Az ember nyomorúsága

40¹Igen nagy vesződség minden ember sorsa, Ádám gyermekei nehéz igát húznak, attól a naptól, amikor megszületnek, míg vissza nem térnek mindenek anyjához. ²Minden gondolatuk és szívük félelme haláluk napjának szorongó várása, ³kezdve azon, aki magas és dicső trónon ül, le addig, aki porban és hamuban kuporog: ⁴attól, aki koszorút és bíbort visel, addig, aki bőrökből készíti ruháját, csak harag, féltékenység, bánat, ijedelem, halálfélelem, viszály és veszekedés. ⁵A pihenés idején ágyában fekve is összevissza álmok zavarják elméjét. ⁶Ha pihen is egy kicsit, csak egy pillanatig, s máris ébren alszik, mint világos nappal. És menekül lelke álomképeitől, mint aki megszökött üldözői elől. ⁷Mikor megmenekül, akkor feleszmél, s csodálkozik, hisz nem volt mit félnie. ⁸Az embertől az állatig minden élőlényre, de a bűnösökre hétszeresen is ⁹halál vár és vérontás, küzdelem és pallos, kiirtás, pusztulás, éhség, szorongatás. ¹⁰Mindez a bűnösök miatt van így, és miattuk támadt a vízözön is. ¹¹Ami a földből lett, mind visszatér a földbe, s ami a vízből ered, az a tengerbe ömlik.

Különféle elvek

¹²A megvesztegetés és hamisság eltűnik, de az őszinteség örökre megmarad. ¹³Mint a patak, elenyészik a gonosz vagyona, vagy mint zápor idején az égzengés. ¹⁴Örül, amikor kinyitja a kezét; ám a bűnösöknek pusztulás a végük. ¹⁵A gonoszok sarjának nem sok a hajtása, mert az istentelen sziklába ereszti gyökerét. ¹⁶Minden fűnél előbb tépik ki a kákát, amely a vízben áll vagy a folyó partján. ¹⁷A jóság olyan, mint az áldott paradicsom, és a jótékonyság örökre megmarad.

Életszabályok

¹⁸Szabadnak s munkásnak édes az élete, de mindkettőnél jobban jár, aki kincset talál. ¹⁹Neved fiak őrzik s városalapítás, de még inkább, hogyha bölcsességet találsz. Az állattenyésztés és a kertészkedés növeli hírneved, de jobban, mint ezek, egy kedves feleség. ²⁰A bor és a zene vidítják a szívet, de a bölcsesség szeretete még inkább. ²¹A furulya és a hárfa széppé teszi a dalt, de mindkettőnél jobban a tiszta hang. ²²A báj és a szépség elbűvöli a szemet, de mindkettőnél jobban a vetés a mezőn. ²³Szép, ha két jóbarát egymást kísérgeti, de még szebb, ha ezt férj és feleség teszi. ²⁴A szükség idején segítség a testvér! De még inkább megment majd az alamizsna. ²⁵Az arany és ezüst támasz a lábnak, de mindkettőnél jobb a jó tanács. ²⁶A gazdagság s a hatalom emeli a szívet, de az Úr félelme még inkább. Aki az Urat féli, nem szenved hiányt, rajta kívül nem kell más támaszt keresni. ²⁷Az Úrnak félelme áldott paradicsom, minden dicsőségnél jobban megvédelmez. ²⁸Fiam, te ne éld a koldusok életét, mert inkább meghalni, mint koldulni menni!

A koldulás

²⁹Aki más asztala felé kacsingat, annak az élete nem élet. Az ajándék falat a lélek fertőzése, az okos, jól nevelt ember elkerüli. ³⁰A szemtelennek ajkán édes a könyörgés, de a belsejében lobogó tűz lángol.

 

Jel 11

A templom felmérése.

11¹Ekkor bothoz hasonló mérőnádat adott ezeknek a szavaknak a kíséretében: „Menj, mérd fel az Isten templomát az oltárral és a benne imádkozókkal együtt. ²De a templom külső udvarát hagyd ki, és ne mérd fel, mert a pogányoké lesz, akik a szent várost negyvenkét hónapig tiporják.”

A két tanú.

³„Két tanúmnak meghagyom, hogy szőrzsákba öltözve ezerkétszázhatvan napig hirdessenek bűnbánatot.” ⁴Ők a két olajfa és a két gyertyatartó, amely a föld Urának színe előtt áll. ⁵Ha valaki ártani akar nekik, tűz csap ki szájukból, és elpusztítja ellenségeiket. Mert aki ártani akar nekik, annak így kell elpusztulnia. ⁶Hatalmuk van, hogy bezárják az eget, hogy küldetésük idején ne essen az eső. Hatalmuk van arra is, hogy a vizet vérré változtassák, és annyi csapással sújtsák a földet, amennyivel csak akarják. ⁷Amikor befejezik tanúságtételüket, a vadállat feljön a mélységből, harcra kel ellenük, legyőzi és megöli őket. ⁸Holttestük ott hever majd a nagyváros utcáján, amelyet átvitt értelemben Szodomának és Egyiptomnak neveznek, ahol Urukat is keresztre feszítették. ⁹Holttestüket sokan fogják nézni a népek, törzsek, nyelvek és nemzetek közül három és fél napon át, nem engedik, hogy tetemüket sírba tegyék. ¹⁰Ezen a föld lakói ujjonganak és vigadnak, és örömükben ajándékot küldenek egymásnak, hiszen ez a két próféta gyötrelmére volt a föld lakóinak.

¹¹De három és fél nap elteltével az Istentől az élet lehelete szállt beléjük, és talpra álltak. Akik látták őket, azokat nagy félelem fogta el. ¹²Az égből hangos szózat hallatszott: „Gyertek fel ide!” S ellenségeik szeme láttára egy felhőn fölszálltak az égbe. ¹³Abban az órában heves földrengés támadt, a város tizedrésze romba dőlt, a földrengés következtében hétezer ember meghalt, a többit pedig félelem fogta el, és dicsőséget zengtek az ég Istenének. ¹⁴Elmúlt a második jaj, de hamarosan itt lesz a harmadik.

A hetedik harsonaszó.

¹⁵A hetedik angyal is megfújta a harsonát. Nagy szózatok hallatszottak az égben: „Urunk és Fölkentje megszerezte az uralmat a világ felett, és uralkodni fog örökkön-örökké!” ¹⁶Ekkor a huszonnégy vén, aki az Úr színe előtt a trónuson ült, arcra borult, és imádta az Istent: ¹⁷„Hálát adunk neked, mindenható Urunk, Istenünk, aki vagy és aki voltál, mert átvetted a főhatalmat és uralkodol. ¹⁸A népek ugyan felbőszültek, de eljött haragodnak és a halottak fölötti ítélkezésnek ideje. Jutalmazd meg szolgáidat, a prófétákat, a szenteket és akik félik nevedet, a kicsiket és a nagyokat egyaránt! A föld megrontói meg pusztuljanak!” ¹⁹Megnyílt az égben az Isten temploma, és láthatóvá vált a szövetség ládája a templomban. Erre villámlás, égzengés, földrengés és nagy jégeső támadt.

 

Hírdetés