Február 18. – 355. nap

 

1Makk 9-10

A Beerzet melletti csata. Makkabeus Júdás halála.

9¹Amikor Demetriusz meghallotta, hogy Nikanor és csapatai elestek a harcban, másodszor is elküldte Júda földjére Bakchideszt és Alkimuszt, serege jobb szárnyával. ²Galilea felé tartottak, és ostrom alá vették az Arbela vidékén fekvő Mezalotot. Elfoglalták, és sok embert megöltek. ³A 152. esztendő első hónapjában Jeruzsálem előtt vertek tábort. ⁴Aztán fölkerekedtek, és húszezer gyalogossal és kétezer lovassal Beerzet alá vonultak. ⁵Júdás egy háromezer férfiből álló válogatott sereggel Eleazában ütötte fel a táborát. ⁶Amikor a töméntelen csapatot megpillantották, nagyon megrémültek, és sokan megszöktek a táborból. Csak nyolcszáz férfi maradt ott belőlük. ⁷Amikor Júdás látta, hogy serege felbomlott, a harc pedig elkerülhetetlen, nagyon elcsüggedt, mert már nem volt rá ideje, hogy összegyűjtse őket. ⁸Teljesen magába roskadt, és így szólt a megmaradottakhoz: „Rajta, rontsunk rájuk, ellenségeinkre! Hátha mégis legyőzzük őket.” ⁹Le akarták róla beszélni: „Nem vagyunk rá képesek – mondták. – Mentsük inkább az életünket. Aztán majd visszatérünk testvéreinkkel, és fölvesszük velük a harcot. Most túl kevesen vagyunk.” ¹⁰Júdás azonban így felelt: „Távol legyen tőlem, hogy ezt tegyem és meneküljek előlük! Ha elérkezik az ideje, bátran meghalunk testvéreinkért. De nem hagyjuk, hogy becsületünkön szégyenfolt essék.” ¹¹Ezzel a sereg kitört a táborból. Azok szembeszálltak velük. A lovasság kettéoszlott. A parittyások és az íjászok – a bátrabb előharcosokkal egyetemben – a sereg élén nyomultak előre. Bakchidesz maga a jobb szárnyon tartózkodott. ¹²A csatasorok két oldalról közeledtek, s zengtek a kürtök. Júdás is megfúvatta a kürtöket. ¹³A föld megremegett a harci zajtól. Reggeltől estig folyt a küzdelem. ¹⁴Akkor Júdás észrevette, hogy Bakchidesz, seregének a zömével a jobb szárnyon van. A bátrak mind csatlakoztak hozzá, ¹⁵s legyőzték a jobb szárnyat. Egészen a hegység szélső lejtőjéig üldözték őket.¹⁶Amikor a bal szárnyon a szírek észrevették, hogy a jobb szárnyat szétverték, megfordultak, és gyalog Júdás és emberei nyomába eredtek. ¹⁷Kemény csata volt, mindkét oldalon sokan megsebesültek és elestek. ¹⁸Júdás is elesett, a többiek pedig menekültek.

Júdást, a Makkabeust eltemetik.

¹⁹Jonatán és Simon elvitték testvérüket, Júdást, és Modinban atyáik sírboltjába temették. ²⁰Egész Izrael megsiratta, és nagy gyászt tartott. Sok napig gyászolták és mondogatták: ²¹„Hogy eshetett el a hős, aki Izraelt megszabadította.” ²²Júdás történetének többi részét, harcait és véghezvitt hőstetteit, nagyszerű cselekedeteit nem jegyezték föl, annyi volt belőlük.

4. JONATÁN, A ZSIDÓK VEZÉRE ÉS FŐPAPJA (KR. E. 160–142)

A görögpártiak uralma.

²³Júdás halála után egész Izraelben előkerültek a hitehagyottak és fellázadtak a gonosztevők. ²⁴Azokban a napokban nagy éhínség támadt, mert az ország is eltévelyedett velük. ²⁵Bakchidesz istentelen embereket választott ki, és megtette őket az ország vezetőinek. ²⁶Ezek felkutatták és kifürkészték Júdás követőit, Bakchidesz elé hurcolták őket, aki aztán megbüntette és megfenyítette őket. ²⁷Így nagy üldözés folyt Izraelben, amilyen nem volt attól az időtől, hogy az utolsó próféta megjelent körükben. ²⁸Akkor Júdás követői összegyűltek, és így szóltak Jonatánhoz: ²⁹„Mióta testvéred, Júdás meghalt, nincs senki, aki hozzá hasonló volna, és az ellenség, Bakchidesz, s egyáltalán népünk ellenségei ellen harcba szállna. ³⁰Ezért megválasztunk helyette fejedelmünknek és vezérünknek, hogy vezess bennünket a harcban.” ³¹Jonatán tehát átvette azokban a napokban a vezetést, és testvére, Júdás helyébe lépett.

Jonatán Tekoa pusztájában.

³²Amikor ezt Bakchidesz meghallotta, az életére tört. ³³De Jonatán, valamint testvére, Simon és követői tudomást szereztek róla, és Tekoa pusztájába menekültek. Aszfar közelében ütöttek tábort, a ciszternánál.³⁴[Egy szombaton Bakchidesz értesült róla, s maga vonult át seregével a Jordánon.] ³⁵(Jonatán) elküldte testvérét a málhás csapat élén, és arra kérte barátait, a nabateusokat, engedjék meg, hogy rengeteg holmijukat náluk hagyhassák. ³⁶De Medabából kivonultak Amrai fiai, elfogták Jánost, mindennel együtt, ami vele volt és elhurcolták. ³⁷Ezek után az események után jelentették Jonatánnak és testvérének, Simonnak, hogy Amrai fiai lakodalmat tartanak, és Nadabatból nagy kísérettel viszik a menyasszonyt, egy tekintélyes kánaáni embernek a lányát. ³⁸Erre emlékezetükbe idézték testvérüknek, Jánosnak a vérét, kivonultak és elrejtőztek a hegyek közt egy szakadékban. ³⁹Amikor fölemelték tekintetüket és odanéztek, lám egy nagy, lármás menet – a vőlegény meg barátai és rokonai közeledtek dob­ és zeneszóval, fegyveresen. ⁴⁰Rejtekhelyükről rájuk törtek és legyőzték őket. Sokan súlyosan megsebesültek és elestek. A maradék a hegyekbe menekült. Mindent zsákmányul ejtettek.⁴¹Így a lakodalom gyászra változott, a muzsikaszó meg siratóénekre. ⁴²Miután megbosszulták testvérük vérét, visszatértek a Jordán mocsaras partjára.

A Jordán melletti ütközet.

⁴³Amikor Bakchidesz ezt meghallotta, egy szombaton nagy haderővel a Jordán partvidékére vonult. ⁴⁴Jonatán így szólt embereihez: „Rajta! Vívjunk meg az életünkért! Mert ma másképp áll a dolog, mint tegnap vagy tegnapelőtt. ⁴⁵Lám, elölről is, hátulról is ütközet fenyeget. Jobbról és balról a Jordán vize, mocsár és vadon – nincs mód kitérni. ⁴⁶Könyörögjetek hát az éghez, hogy szabadítson ki benneteket ellenségeink hatalmából!”⁴⁷Fellángolt a harc. Jonatán kinyújtotta kezét, hogy elérje Bakchideszt, de az kitért előle és visszahúzódott.⁴⁸Akkor Jonatán a vízbe vetette magát az övéivel, és átúsztak a túlsó partra. Azok nem keltek át utánuk a Jordánon. ⁴⁹Bakchidesz oldalán azon a napon mintegy ezer férfi elesett.

Bakchidesz erődöket épít.

⁵⁰(Bakchidesz) visszatért Jeruzsálembe és megerősítette a városokat Júdában: várat épített Jerikóban, Emmauszban, Bet-Horonban, Bételben, Tamnatában, Faratonban és Tefonban, azután ellátta őket magas falakkal, kapukkal és zárakkal, ⁵¹majd őrséget helyezett el bennük, hogy hadakozzék Izraellel. ⁵²Bet-Cur városát is megerősítette, továbbá Gézert, a várral egyetemben. Csapatokat telepített oda és élelmet tartalékolt.⁵³Az ország vezető embereinek fiait elfogatta, és Jeruzsálem várába vitette őket, túsznak. ⁵⁴A 153. esztendő második hónapjában Alkimusz elrendelte, hogy rombolják le a belső templomudvar falait. Megsemmisítette a próféták műveit, hozzáfogott a romboláshoz. ⁵⁵De szélhűdés érte, így abbamaradt a munkája. Szája elnémult, megbénult, nem tudott többé beszélni, sem intézkedni házatája ügyeiben. ⁵⁶Alkimusz nagy kínok közt halt meg. ⁵⁷Halálát látva Bakchidesz visszatért a királyhoz, így két esztendeig nyugalom uralkodott Júda földjén.

Betbasszi ostroma.

⁵⁸A hitehagyottak tanácsot tartottak. „Lám – mondták –, Jonatán és emberei gondtalanul és nyugodtan élnek. Menjünk, hívjuk segítségül Bakchideszt, hogy egy éjszaka fogja el őket mind.” ⁵⁹Elmentek hát hozzá, és tanácskoztak vele. ⁶⁰Erre hatalmas sereg élén elindult, hogy bevonuljon. Titokban levelet küldött híveinek Júdeába, hogy fogják el Jonatánt és embereit. De nem sikerült nekik, mert kitudódott a tervük. ⁶¹Így azok fogtak el mintegy ötven férfit az ország lakói, a gonoszságok szerzői közül, és megölték őket. ⁶²Ezután Jonatán és Simon visszavonultak embereikkel Betbassziba, a pusztába. A lerombolt városrészeket újra fölépítették és megerősítették. ⁶³Amikor Bakchidesz ezt megtudta, összevonta egész haderejét, és Júdea férfiait is fegyverbe szólította. ⁶⁴Aztán kivonult és ostromolta, és ostromgépeket is alkalmazott. ⁶⁵Jonatán hátrahagyta testvérét, Simont a városban, maga pedig kevés emberrel bejárta az országot. ⁶⁶Legyőzte Odomerát és testvérét, valamint Farizin fiait, a saját táborukban. Amint győzni kezdtek, egyre gyarapodott seregük. ⁶⁷Simon és csapatai kitörtek a városból, és felgyújtották az ostromgépeket. ⁶⁸Majd harcot indítottak Bakchidesz ellen, és legyőzték. Nagy gondot okoztak neki, egész haditervét meghiúsították. ⁶⁹Erre haragra lobbant a hitehagyottak ellen, akik azt tanácsolták neki, hogy vonuljon be az országba. Sokat kivégeztetett közülük, aztán elhatározta, hogy visszatér hazájába. ⁷⁰Amikor Jonatán ennek hírét vette, követeket küldött hozzá, hogy kössenek békét, és kérje tőle a foglyok hazabocsátását. ⁷¹(Bakchidesz) elfogadta az ajánlatot, és a javaslata szerint járt el. Megesküdött, hogy egész életében többé nem hoz rájuk bajt, ⁷²és hazaengedte a foglyokat is, akiket korábban magával hurcolt Izrael földjéről. Aztán megfordult, és visszatért hazájába. Soha többé nem lépett erre a területre. ⁷³Így elcsendesedtek Izraelben a fegyverek. Jonatán Michmászban telepedett le. Hozzáfogott az igazságszolgáltatáshoz és elűzte Izraelből az istenteleneket.

Alexander Balasz főpappá teszi Jonatánt.

10¹A 160. esztendőben Antiochusz Epifanész fia, Alexander felvonult, és elfoglalta Ptolemaiszt. Bebocsátást nyert és királyként uralkodott. ²Amikor Demetriusz király meghallotta, nagy hadsereget vont össze és hadba vonult ellene. ³Levelet küldött Jonatánnak, biztosítva neki a békét és a tiszteletet. ⁴Mert így gondolkodott: „Gyorsan szövetségre kell vele lépnünk, mielőtt még Alexanderral szövetkezne ellenünk. ⁵Mert arra a sok gonoszságra fog gondolni, amit ellene, testvérei és népe ellen végbevittünk.” ⁶Így hát felhatalmazta, hogy csapatokat toborozzon, fegyvereket szerezzen és szövetségre lépjen vele. Sőt még azt is megparancsolta, hogy a várban őrzött túszokat adják ki neki. ⁷Jonatán Jeruzsálembe ment, és hangosan felolvasta a levelet az egész népnek és a várőrségnek. ⁸Igen megijedtek, amikor meghallották, hogy a király engedélyt adott neki, hogy csapatokat toborozzon. ⁹A várőrség kiadta neki a túszokat, ő pedig visszaadta őket szüleiknek. ¹⁰Akkor Jonatán Jeruzsálemben telepedett le, és hozzáfogott a város fölépítéséhez és helyreállításához. ¹¹Utasításokat adott a munkásoknak, hogy a falakat és Sion hegyét körös-körül erősítsék meg nagy kövekkel. Ez meg is történt.¹²Az idegenek, akik a Bakchidesz építette várban voltak, elmenekültek. ¹³Otthagyták otthonukat és visszatértek hazájukba. ¹⁴Csak Bet-Curban maradtak néhányan azok közül, akik elhagyták a törvényt és a parancsokat. Mert menedékül szolgált nekik. ¹⁵Alexander király hallott azokról az ígéretekről, amelyeket Demetriusz Jonatánnak tett. A harcokról és hőstettekről is értesült, amelyeket testvéreivel végbevitt, aztán elviselt szenvedéseikről is. ¹⁶Így szólt hát: „Vajon találunk-e még egy ilyen embert? Meg kell nyernünk barátunknak és szövetségesünknek!” ¹⁷Írt hát neki egy levelet és elküldte. Szó szerint így szólt: ¹⁸„Alexander király üdvözletét küldi testvérének, Jonatánnak! ¹⁹Hallottunk felőled, hogy milyen bátor férfi vagy, méltó arra, hogy barátunk légy. ²⁰Ezért ma elrendeljük, hogy néped főpapjává légy. Hívjanak a király barátjának. [Bíborpalástot is küldött neki, meg aranykoronát.] Tarts velünk, és őrizd meg irántunk barátságodat!” ²¹A 160. esztendő hetedik hónapjában, a sátoros ünnepen Jonatán felöltötte a szent palástot, aztán csapatokat gyűjtött és rengeteg fegyvert szerzett.

I. Demetriusz levele.

²²Amikor Demetriusz értesült ezekről az eseményekről, magába roskadt, ²³és így szólt: „Miért hagytuk, hogy Alexander megelőzzön bennünket és megszerezze támaszképpen a zsidók barátságát? ²⁴Magam is írok nekik egy biztató levelet, ígérve méltóságot és gazdagságot, hogy mellém szegődjenek és segítséget nyújtsanak.” ²⁵Írt is nekik egy levelet. Így szólt: ²⁶„Demetriusz király üdvözletét küldi a zsidók népének. Örömmel hallottuk, hogy a velünk kötött szövetséget megtartottátok, hűek maradtatok barátságunkhoz, és nem pártoltatok át ellenségeinkhez. ²⁷Továbbra is legyetek rajta, hogy barátsággal viseltessetek irányunkban. Majd megjutalmazunk benneteket mindenért, amit értünk tesztek, ²⁸elhalmozunk kiváltságokkal és adományokkal.²⁹Mostantól szabadnak nyilvánítalak benneteket, és elengedem az összes zsidónak az adót. A sóadót is, a koronaadót is. ³⁰Mától kezdve lemondok a gabona harmadáról és a gyümölcs feléről, amely megillet; nem követelem mától fogva soha többé Júda földjétől és Szamária és Galilea három hozzá tartozó kerületétől.³¹Jeruzsálem egész területével egyetemben legyen szent, minden tizedtől és szolgáltatástól mentes. ³²A jeruzsálemi várról is lemondok, és átengedem a főpapnak, telepítsen oda őrizetére tetszése szerinti embereket.³³Váltságdíj nélkül szabadon bocsátok minden zsidót, akit elhurcoltak Júda földjéről birodalmam valamelyik részébe. Mentesek lesznek minden adótól, s ugyanúgy állataik is. ³⁴Az ünnepek, a szombatok, az újhold napjai a törvény előírta ünnepnapok, valamint a három ünnep előtti és utáni nap legyenek birodalmamban minden zsidó számára az adómentesség és az engedmény napjai. ³⁵Senkinek sem lesz majd hatalmában, hogy valamiért bárkit is perbe fogjon vagy háborgasson közülük. ³⁶A zsidók közül mintegy harmincezer férfit besoroznak a király seregébe. Ezek zsoldot kapnak, amint az a király minden katonájának jár. ³⁷Egy részüket a király nagy erődeibe osztják majd be, a többiek bizalmi beosztást kapnak a birodalomban. A tisztek és a parancsnokok az ő soraikból fognak kikerülni, s a saját törvényeik szerint élhetnek, amint azt a király Júda földjének is elrendelte. ³⁸Az a három kerület, amely Szamáriából Júdához tartozik, tartozzék egészen hozzá, annyira, hogy csak egy hatalom alatt álljon, és ne engedelmeskedjék másnak, mint a főpapnak. ³⁹Ptolemaiszt és környékét a jeruzsálemi templomnak adományozom, a szentély költségeinek fedezésére. ⁴⁰Személy szerint felajánlok évi 15 000 ezüstsékelt a meghatározott helyekről befutó királyi jövedelemből. ⁴¹A tisztviselők minden fölösleget, amit még nem szolgáltattak be, mint az előző években, mostantól adjanak oda a templom szükségleteire. ⁴²Az 5000 ezüstsékelt, amit a templom jövedelméből évente be kellene szolgáltatni, elengedem, legyen a szolgálatot ellátó papoké. ⁴³Mindenki, aki Jeruzsálemben vagy bárhol az egész birodalomban a templomba menekül, mert vétett a király ellen vagy egyébként, mentességet kap mindenével együtt az egész birodalomban. ⁴⁴A templom fölépítésének és újjáalakításának költségeit a királyi kincstárból kell fedezni.⁴⁵Ugyanígy a királyi kincstárt terhelik a Jeruzsálem falai újraépítésének és megerősítésének költségei is, valamint egész Júdeában a falak helyreállításának költségei.”

Jonatán elutasítja Demetriusz ajánlatát.

⁴⁶Amikor Jonatán és a nép értesültek ezekről az ígéretekről, nem hittek nekik és nem fogadták el őket. Mert eszükbe jutott az a nagy nyomorúság, amit Demetriusz Izraelre hozott és amivel annyira sanyargatta őket.⁴⁷Alexanderrel tartottak, aki szemük láttára ajándékokat hozott magával, és együtt harcoltak vele egész idő alatt. ⁴⁸Alexander király nagy sereget gyűjtött és Demetriusszal szemközt táborozott. ⁴⁹A két uralkodó harcba szállt egymással. Demetriusz serege menekült, Alexander üldözőbe vette és legyőzte. ⁵⁰Makacsul harcolt egészen napnyugtáig. Demetriusz is elesett azon a napon.

Alexander házassága Kleopátrával. Jonatán mint helytartó.

⁵¹Akkor Alexander követet küldött Egyiptom királyához, Ptolemeuszhoz ezzel a levéllel: ⁵²„Visszatértem országomba, elfoglaltam őseim trónját és átvettem az uralmat. Legyőztem Demetriuszt, és birtokba vettem országunkat. ⁵³Megütköztem vele. Seregével egyetemben megsemmisítettük és elfoglaltuk királyi székhelyét.⁵⁴Kössünk hát barátságot! Add hozzám feleségül a lányodat, hogy így rokonságba kerüljek veled. Elhalmozlak téged is, őt is hozzád méltó ajándékokkal.” ⁵⁵Ptolemeusz király így válaszolt: „Boldog az a nap, amelyen visszatértél őseidnek honába és elfoglaltad trónjukat! ⁵⁶Megadom, amit leveledben kértél. De gyere elém Ptolemaiszba, hadd ismerkedjünk meg egymással. Aztán rokonságba lépek veled, amint kérted.” ⁵⁷Ptolemeusz és lánya, Kleopátra elhagyták Egyiptomot, és a 162. esztendőben Ptolemaiszba mentek. ⁵⁸Alexander király eléjük ment. Az átadta neki lányát, Kleopátrát. Ptolemaiszban nagy pompával tartották az esküvőt, ahogy azt a királyok szokták. ⁵⁹Akkor Alexander király írt Jonatánnak, hogy menjen el hozzá. ⁶⁰Nagy pompával vonult Ptolemaiszba, és ott találkozott a két királlyal. Megajándékozta őket és bizalmas embereiket ezüsttel, arannyal és egyéb ajándékokkal. Így elnyerte tetszésüket. ⁶¹Erre az istentelen emberek Izraelből és a hitehagyottak összeesküdtek, hogy vádat emelnek ellene. De a király ügyet sem vetett rájuk. ⁶²Ellenkezőleg, parancsot adott, hogy vetkőztessék le Jonatánt és öltöztessék bíborba. Meg is tették. ⁶³Akkor a király maga mellé ültette és azt mondta fő tisztségviselőinek: „Kísérjétek be a városba, és hirdessétek ki: senki ne merjen ellene semmiféle ügyben vádat emelni, és senki ne háborgassa.” ⁶⁴Amikor vádlói megtudták, hogy milyen megtiszteltetésben volt része, s hogy bíborba öltöztették, elmenekültek. ⁶⁵A király magas kitüntetéseket adományozott neki és bizalmas emberei sorába iktatta. Megtette vezérnek és helytartónak. ⁶⁶Jonatán békében és boldogan tért vissza Jeruzsálembe.

II. Demetriusz. Jonatán legyőzi Apollóniusz helytartót.

⁶⁷A 165. esztedőben Demetriusznak a fia, Demetriusz Kréta szigetéről visszatért ősei földjére. ⁶⁸Ez a hír aggodalommal töltötte el Alexandert, így visszament Antiochiába. ⁶⁹Demetriusz Apollóniuszt tette meg Cöle-Szíria helytartójának. Ez nagy sereget gyűjtött és Jamniánál táborozott. A következő üzenetet küldte Jonatánnak, a főpapnak: ⁷⁰„Te vagy az egyetlen, aki ellenünk lázadsz. Miattad gúny és nevetség tárgya lettem. Miért nyúlsz fegyverhez ellenünk a hegyek közt? ⁷¹Ha bízol csapataidban, gyere le a síkságra, és mérjük össze erőinket! Mellettem vannak a városok haderői. ⁷²Érdeklődj, és majd megtudod, ki vagyok és milyenek a segítségemre levő csapatok. Azt fogják neked mondani: Nem tudtok nekik ellenállni, hiszen atyáidat is legyőzték, kétszer is, a saját földjükön. ⁷³Most meg ekkora lovassággal és ily töméntelen sereggel szemben hogy állhatnátok helyt a síkságon, ahol nincs sehol egy kő, sehol egy kavics és semmiféle rejtekhely sem.” ⁷⁴Amikor Jonatán meghallotta Apollóniosz üzenetét, mélyen megrendült. Aztán kiválasztott tízezer férfit és elhagyták Jeruzsálemet. Testvére, Simon csatlakozott hozzá, hogy segítségére legyen. ⁷⁵Joppe előtt ütött tábort. A város lakói bezárták előtte a kapukat, mivel Apollóniosz helyőrsége volt Joppéban. Onnan indítottak támadást. ⁷⁶A város lakói megijedtek és megnyitották a kapukat. Így Jonatán elfoglalta Joppét. ⁷⁷Amikor Apollóniosz ennek hírét vette, kivonult háromezer lovassal és töméntelen gyalogossal. Asdod felé vette az irányt, mintha arra akarna elvonulni. Bízva azonban rengeteg lovasában, azon mód a síkságra nyomult. ⁷⁸Jonatán Asdodig követte, és a két sereg összecsapott. ⁷⁹Apollóniosz ezer lovast hátrahagyott egy rejtekhelyen. ⁸⁰Jonatán azonban észrevette háta mögött a tartaléksereget – körülvették seregét és reggeltől estig nyilazták népét. ⁸¹Népe helytállt, amint Jonatán parancsolta, de azoknak lovai kimerültek. ⁸²Most megérkezett Simon a csapataival, és megtámadta a gyalogságot, mivel a lovasság már kifáradt. Legyőzték őket, úgyhogy menekültek. ⁸³A lovasság szétszéledt a síkságon, majd Asdodba menekültek, és bálványuknak, Dágonnak templomában kerestek menedéket. ⁸⁴Jonatán azonban felgyújtotta Asdodot és a körötte fekvő helységeket, és kifosztotta őket. Dágon templomát is felgyújtotta az odamenekült lovasokkal együtt. ⁸⁵A kard élén elhullottak és a felgyújtottak száma mintegy nyolcezer férfira rúgott. ⁸⁶Innen elvonulva Jonatán Aszkalonnal szemben ütött tábort. A város lakói kivonultak elé, nagy pompával. ⁸⁷Erre Jonatán és emberei gazdag zsákmánnyal megrakodva visszatértek Jeruzsálembe. ⁸⁸Amikor Alexander király hírét vette ezeknek az eseményeknek, még nagyobb tiszteletben részesítette Jonatánt. ⁸⁹Küldött neki egy aranycsatot, amilyet a király rokonainak szoktak ajándékozni. Aztán neki adományozta Akkaront, egész környékével együtt.

 

Sir 41

A halál.

41¹Halál, mily keserű dolog rád gondolni, az embernek, aki nyugton ül házában, gondtalanul él, mindenben szerencsés, s még elég erős ahhoz, hogy egyedül egyék. ²Halál, milyen jó, hogy elküldenek ahhoz, aki szerencsétlen, s fogytán az ereje, az elaggott őszhöz, kit gondok gyötörnek, aki zsörtölődik, s már nincsen türelme. ³Ne ijedj meg, amikor „állj!”-t kiált a halál, ez minden elődödnek s utódodnak vége. ⁴Úr adta sorsa ez minden élőnek, miért ócsárolnád a Magasságbeli végzését, hogy ezer év vagy száz, vagy talán csak tíz? Nincs az alvilágban panasz az életért.

Az istentelenek sorsa

⁵Hitvány fiak a bűnösök fiai, akik a gonoszok házába járnak. ⁶Amit gyermekeik örökölnek, elvész, és magzataikat gyalázat kíséri. ⁷Fiai szidják az istentelen apát, neki köszönhetik, hogy megvetik őket. ⁸Istentelen férfiak, jaj nektek, mivel eltértek a Magasságbeli Isten törvényétől! ⁹Amikor születtek, átokra születtek, s amikor meghaltok, átok lesz sorsotok. ¹⁰Ami a földből való, visszatér a földbe, így az istentelen is az átokból a pusztulásba. ¹¹Az emberek gyásza a testet illeti, a bűnös átkozottnak a neve is kivész. ¹²Vigyázz a nevedre, az végig elkísér, sokkal biztosabban, mint ezer drága kincs. ¹³Ami jó az életben, az rövid ideig tart, de a becsületes név örökre megmarad.

A szemérmesség

¹⁴Gyermekeim, tartsátok meg békében a tanításom! Az elrejtett bölcsességnek s kincsnek, e kettőnek vajon mi haszna van? ¹⁵Jobb, ha balgaságát rejti el valaki, mint ha bölcsességét titkolja az ember. ¹⁶Ahogy tanítottam, úgy legyetek szemérmesek, mert nem mindig illő a szemérmesség, szégyenkezni sem mindig helyénvaló.¹⁷Apád s anyád előtt szégyelld bujaságod, a király és hatalmas előtt a hazugságot, ¹⁸a bíró és a tanácsos előtt a vétséget, a közösség és a nép előtt a kihágást, ¹⁹a barát és a pajtás előtt a hűtlenséget, lakóhelyed előtt, ha loptál valamit, ²⁰Isten igazsága, s a szövetség előtt szégyelld, ha könyököd asztalra támasztod, ²¹hogyha ajándékot kínálsz és megvetik, hogyha köszöntenek és nem adsz rá választ, ²²hogyha tekinteted rossz asszonyra veted, hogyha hazád fiát eltaszítod, ²³ha elsajátítod más járandóságát, vagy az ajándékot, amit neki szántak, ha szemed más férfi asszonyán járatod, ²⁴hogyha bizalmaskodsz a szolgálólánnyal – vigyázz, ne közelíts a fekvőhelyéhez! ²⁵Szégyelld, ha becsmérlő szóval illeted barátod, ha méltatlankodsz, mikor adakozol, ²⁶hogyha továbbadod, amit hallottál, s bizalmas tárgyalás titkát kifecseged. ²⁷Akkor valóban van benned szégyenérzet, és tetszésre találsz minden ember előtt.

 

Jel 12

Az égi asszony és a sárkány.

12¹Az égen nagy jel tűnt fel: egy asszony; öltözete a Nap, lába alatt a Hold, fején tizenkét csillagból korona.²Áldott állapotban volt, gyötrelmében és szülési fájdalmában kiáltozott. ³Most egy másik jel tűnt fel az égen: egy nagy vörös sárkány, hét feje volt és tíz szarva, s mindegyik fején korona. ⁴Farkával lesöpörte az ég csillagainak egyharmadát, és a földre szórta. Ekkor a sárkány odaállt a szülő asszony elé, hogy mihelyt megszül, elnyelje gyermekét. ⁵Fiút szült, fiúgyermeket, aki majd vaspálcával kormányozza mind a nemzeteket. Gyermekét elragadták Istenhez és az ő trónjához. ⁶Az asszony a pusztába menekült, ahol az Isten helyet készített számára, hogy ott éljen ezerkétszázhatvan napig.

Mihály legyőzi a sárkányt.

⁷Ezután nagy harc támadt a mennyben. Mihály és angyalai megtámadták a sárkányt. A sárkány és angyalai védekeztek, ⁸de nem tudtak ellenállni, s nem maradt számukra hely a mennyben. ⁹Levetették a nagy sárkányt, az ősi kígyót, aki maga az ördög, a sátán, aki tévútra vezeti az egész világot. A földre vetették, s vele együtt letaszították angyalait is. ¹⁰Ekkor harsány hangot hallottam az égben: „Eljött Istenünk üdvössége, ereje és országa, és az ő Fölkentjének uralma, mert letaszították testvéreink vádlóját, aki éjjel-nappal vádolta őket Istenünk színe előtt. ¹¹De legyőzték a Bárány vérével és tanúságuk szavával, s nem kímélték életüket mindhalálig. ¹²Ezért örüljetek, egek, és ti, akik benne laktok! Jaj a földnek és a tengernek, mert oda szállt le az ördög nagy haragjában. Tudja, hogy kevés ideje van hátra.”

A sárkány üldözőbe veszi az égi asszonyt.

¹³Amikor a sárkány látta, hogy a földre taszították, üldözőbe vette az asszonyt, aki fiúgyermeket szült. ¹⁴Az asszony azonban kapott két nagy sasszárnyat, hogy a pusztába repüljön, a rejtekhelyére, ahol majd a kígyótól távol egy évig, két évig és félévig táplálják. ¹⁵Erre a kígyó annyi vizet lövellt a szájából az asszony után, mint egy folyó, hogy elsodorja az ár. ¹⁶De a föld segített az asszonyon: megnyílt a mélye, és elnyelte a sárkány szájából kiáradó folyót. ¹⁷A sárkány haragra lobbant az asszony ellen, és harcba szállt többi gyermekével, aki megtartja Isten parancsait és kitart Jézus tanúsága mellett. ¹⁸Kiállt a tenger partjára.

 

Hírdetés