Február 19. – 356. nap

 

1Makk 11-12

VI. Ptolemeusz támogatja II. Demetriuszt, és Alexanderrel együtt meghal.

11¹Egyiptom királya hatalmas sereget összegyűjtött, oly töméntelent, mint a tenger partján a fövény, és ráadásul rengeteg hajót is. Csellel meg akarta szerezni Alexander birodalmát, hogy aztán a maga birodalmához csatolja. ²Ezért békét ígérve érkezett Szíriába. A városok megnyitották előtte kapuikat, és eléje mentek. Mert Alexander király elrendelte, hogy fogadják, hiszen az apósa volt. ³Mihelyt bevonult a városokba, Ptolemeusz helyőrséget rendelt seregéből minden városba. ⁴Amikor Asdodba ért, megmutatták neki Dágon kiégetett templomát, Asdodnak és a környékbeli helységeknek romjait, valamint a szerteheverő holttesteket és azoknak az elszenesedett maradványait, akiket Jonatán elégetett a harcok során, mivel halomba rakták őket a király útja mentén. ⁵Elbeszélték a királynak, amit Jonatán véghezvitt, hogy így rossz színben tüntessék fel. A király azonban hallgatott. ⁶Jonatán – nagy pompával – látogatást tett Joppéban a királynál. Üdvözölték egymást, és egész éjjel ott maradtak. ⁷Aztán Jonatán elkísérte a királyt egészen az Eleuterusz folyóig, majd visszatért Jeruzsálembe. ⁸Ptolemeusz hatalmába kerítette a partvidék minden városát, egészen a tenger mellett fekvő Szeleukiáig. Gonosz terveket szőtt Alexander ellen. ⁹Követeket küldött Demetriusz királyhoz ezzel az üzenettel: „Nos, kössünk szövetséget egymással! Neked adom lányomat, aki most Alexander felesége, aztán uralkodhatsz atyád egész birodalmán. ¹⁰Mert megbántam, hogy hozzáadtam a lányomat, mivel az életemre tör.” ¹¹Így gyalázta, csak azért, mert vágyott a birodalmára. ¹²Elvitte a lányát, és hozzáadta Demetriuszhoz. Így törésre vitte a dolgot Alexanderrel, ellenségességük nyilvánvalóvá vált. ¹³Ptolemeusz bevonult Antiochiába, és föltette Ázsia diadémját. Így két diadémot viselt a fején, az egyiptomit és az ázsiait. ¹⁴Alexander király akkortájt Kilikiában tartózkodott, mivel annak a vidéknek a lakói lázadoztak. ¹⁵Amikor Alexander értesült a dologról, hadat indított ellene. Ptolemeusz is kivonult, nagy sereggel szembeszállt vele, és legyőzte. ¹⁶Alexander Arábiába menekült, hogy ott védelmet keressen. Így Ptolemeusz király lett a győztes. ¹⁷Az arab Zabdiel fejét vette Alexandernek, és elküldte Ptolemeusznak. ¹⁸Három napra rá Ptolemeusz is meghalt. Az erődökbe telepített helyőrséget a lakosság megölte. ¹⁹Így a 167. esztendőben Demetriusz jutott uralomra. II. Demetriusz és Jonatán találkozása és egyezsége. ²⁰Abban az időben Jonatán egybegyűjtötte Júdea lakóit Jeruzsálem várának elfoglalására. Rengeteg ostromgépet állítottak fel. ²¹Erre néhány hitehagyott férfi, aki gyűlölte saját népét, fölkereste a királyt és jelentette neki, hogy Jonatán ostrom alá vette a várat. ²²Ennek hallatára az haragra lobbant, Ptolemaiszba ment, és írt Jonatánnak, hogy szüntesse be az ostromot, és azonnal menjen Ptolemaiszba tárgyalást kezdeni. ²³Amikor Jonatán ezt meghallotta, parancsot adott a vár ostromának folytatására. Aztán kiválasztott néhányat Izrael vénei és a papok közül, és vállalta a kockázatot. ²⁴Vitt magával ezüstöt, aranyat, palástokat és mindenféle más ajándékot is. Elment a királyhoz Ptolemaiszba, és elnyerte a kegyét. ²⁵Igaz, a népből néhány hitehagyott vádaskodott ellene, ²⁶de a király úgy bánt vele, mint elődei. Bizalmasai szeme láttára megtiszteltetésben részesítette. ²⁷Megerősítette főpapi méltóságában és minden eddigi tisztségében, aztán bizalmas emberei közé sorolta. ²⁸Jonatán adómentességet kért Júdea és Szamária három kerülete számára. ²⁹Ennek ellenében ígért 300 talentumot. A király beleegyezett, és mind e föltételekről ezt a levelet adta Jonatánnak.

Új kiváltságlevél.

³⁰„Demetriusz király üdvözletét küldi testvérének, Jonatánnak és a zsidók népének. ³¹Megküldjük ennek a levélnek a másolatát, amelyet rokonunknak, Laszthenésznek írtunk ügyetekben, hogy tudomást szerezzetek róla. ³²Demetriusz király üdvözletét küldi atyjának, Laszthenésznek. ³³Elhatároztuk, hogy a zsidó népnek, amely barátunknak és hű szövetségesünknek bizonyult, irántunk tanúsított hűségéért hálából kedvezményeket nyújtunk. ³⁴Átengedjük nekik Júdeának, valamint a három kerületnek, Aferemának, Liddának és Ramatainnak a területét. Szamáriának ezek a részei legyenek Júdeáé mindazzal egyetemben, ami hozzájuk tartozik, azok javára, akik Jeruzsálemben áldozatot mutatnak be, a királynak járó beszolgáltatás fejében, ahelyett, amit a király a földek és a fák terméséből eddig évről évre beszedett. ³⁵Ami tizedben és vámban megilleti, arról mától kezdve mind lemondunk, ugyanígy a sóadóról és a koronaadóról is – minderről lemondunk a javatokra. ³⁶S ezekből nem vonunk vissza semmit sem ma, sem máskor. ³⁷Készítsetek erről egy másolatot, s adjátok át Jonatánnak. Aztán tegyétek ki a szent hegyen egy jól látható helyen.”

Jonatán támogatja II. Demetriuszt

³⁸Amikor Demetriusz király látta, hogy birodalmában nyugalom van, és többé senki nem szegül neki ellen az idegen zsoldosok kivételével, akiket a pogányok lakta szigeteken toborzott, hazabocsátotta csapatait. Ez elégedetlenséget váltott ki a csapatokból, amelyek már apja idejében is szolgáltak. ³⁹Alexandernek egy régi híve, Trifon észrevette, mennyire zúgolódnak a csapatok Demetriusz ellen. Ezért elment az arab Jamlekuhoz, aki Alexander fiát, Antiochuszt nevelte. ⁴⁰Unszolta, bízza kezére, hogy majd apja helyett átvehesse az uralmat. Egyszersmind tájékoztatta mindenről, amit Demetriusz elrendelt, s az elégedetlenségről is, ami úrrá lett a csapatain. Sokáig nála maradt. ⁴¹Akkoriban Jonatán követeket küldött a királyhoz, hogy vonja vissza a jeruzsálemi várból, valamint a többi erődből is a helyőrséget, mert nyugtalanítják Izraelt. ⁴²Demetriusz ezt a választ adta Jonatánnak: „Nemcsak ezt teszem meg neked és népednek, hanem ezenfelül még tisztségekkel is elhalmozlak téged is, népedet is, mihelyt megfelelő alkalmat találok rá. ⁴³De most jól tennéd, ha embereket küldenél nekem, hogy segítségemre legyenek a harcban, mivel egész haderőm elpártolt tőlem.” ⁴⁴Jonatán tehát küldött neki háromezer derék katonát Antiochiába. Amikor megérkeztek a királyhoz, az örült jövetelüknek. ⁴⁵Akkoriban a város lakói összegyűltek a város központjában, mintegy százhúszezer férfi, és meg akarták ölni a királyt. ⁴⁶A király a palotájába menekült. A város lakói megszállták az utcákat, és támadást indítottak. ⁴⁷Demetriusz a zsidókhoz folyamodott segítségért. Mind egy szálig köré sereglettek. Szétszéledtek az egész városban, és azon a napon mintegy százezer férfit megöltek. ⁴⁸Aztán felgyújtották a várost, gazdag zsákmányra tettek szert, és megmentették a királyt. ⁴⁹Amikor a város polgárai látták, hogy a zsidók teljesen a város fölé kerekedtek, elvesztették bátorságukat, és a királyhoz folyamodtak. ⁵⁰„Nyújtsd nekünk jobbodat, hogy a zsidók felhagyjanak az ellenünk és a város ellen vívott harccal.” ⁵¹Eldobálták a fegyvert és békét kötöttek. A zsidók pedig hírnévre tettek szert a király és a birodalom minden lakója előtt. Nevet szereztek maguknak a birodalomban, aztán gazdag zsákmánnyal megrakottan visszatértek Jeruzsálembe. ⁵²Amikor újra elfoglalta birodalma trónját és ismét béke honolt a birodalomban, ⁵³Demetriusz minden ígéretét megszegte. Ellenségessé vált Jonatánnal szemben, nem hálálta meg szolgálatait, ellenkezőleg, nagyon is szorongatta.

Jonatán II. Demetriusz ellen fordul.

⁵⁴Akkor történt, hogy Trifon visszatért a gyermek Antiochusszal, megtette királynak, diadémot tett a fejére.⁵⁵Mind köré gyűltek azok a csapatok, amelyeket Demetriusz elbocsátott. Harcoltak ellene, úgyhogy kénytelen volt menekülni, és le is győzték. ⁵⁶Trifon hatalmába kerítette az elefántokat, és elfoglalta Antiochiát. ⁵⁷Akkor az ifjú Antiochusz a következő levelet írta Jonatánnak: „Megerősítelek a főpapi tisztségben, és átengedem neked a négy kerületet. Tartozz a király bizalmasai közé!” ⁵⁸Egyszersmind aranytálakat és asztali edényeket is küldött neki, aztán felhatalmazta rá, hogy aranyserlegből igyék, bíborba öltözzék és aranycsatot viseljen. ⁵⁹Testvérét, Simont megtette hadvezérnek Tirusz lépcsőjétől egészen Egyiptom határáig. ⁶⁰Jonatán kivonult, és bejárta a folyón túli vidéket és a városokat. Az egész szíriai sereg csatlakozott hozzá, segítségre készen. Amikor Aszkalonba érkezett, a város lakói tisztelettel fogadták. ⁶¹Onnét Gázába vonult. Mivel Gáza lakói bezárták előtte a kapukat, ostrom alá fogta, a környező helységeket pedig felgyújtotta és kifosztotta. ⁶²Erre Gáza lakói könyörögtek Jonatánnak, s ő békét is kötött velük, de a tekintélyes emberek fiait elvitte és Jeruzsálembe küldte őket. Aztán végigvonult a vidéken, egészen Damaszkuszig. ⁶³Akkor Jonatán hírét vette, hogy Demetriusz hadvezérei hatalmas sereggel Galileában táboroznak Kedes mellett, azzal a céllal, hogy megfosszák a hatalmától. ⁶⁴Ezért hadba vonult ellenük, testvérét, Simont pedig az országban hagyta. ⁶⁵Simon Bet-Curral szemben ütött tábort, sokáig ostromolta, és körül is zárta. ⁶⁶Erre békét kértek tőle. Kezet nyújtott nekik, de elűzte őket onnan, elfoglalta a várost, és őrséget rendelt oda. ⁶⁷Jonatán Gennezar tavánál ütött tábort a seregével. Kora reggel elindultak Hacor síksága felé. ⁶⁸Egyszer csak pogány sereg közeledett velük szemben a síkságon. Előzőleg elrejtettek Jonatán ellen egy csapatot a hegyek közt. S míg a sereg egyenesen a zsidóknak rontott, ⁶⁹a csapat kitört a rejtekhelyről, s belevetette magát a küzdelembe. ⁷⁰Jonatán emberei mind menekültek, csak a csapatok vezérei, Absalom fia, Mattatiás és Halfi fia, Júdás tartottak ki vele. ⁷¹Erre Jonatán megszaggatta ruháját, hamut szórt a fejére, és imádkozott. ⁷²Aztán fölvette velük a harcot. Legyőzte őket, úgyhogy menekültek. ⁷³Amikor azok az emberek, akik mellőle elmenekültek, ezt észrevették, visszatértek hozzá, és egészen Kedesig üldözték az ellenséget, ahol a tábora volt s ahol maguk is táboroztak. ⁷⁴Azon a napon mintegy háromezer férfi elesett a pogányok közül. Jonatán pedig visszatért Jeruzsálembe.

Jonatán szövetséget köt Rómával és Spártával.

12¹Amikor Jonatán alkalmasnak találta az időt, embereket keresett, elküldte őket Rómába, hogy a barátsági szerződést megerősítse és megújítsa velük. ²Spártába és más helyekre is küldött hasonló tartalmú leveleket. ³Elmentek Rómába, megjelentek a szenátusban és előadták: „Jonatán főpap és a zsidók népe küldött bennünket, hogy a korábbi barátságot és szövetséget megújítsuk.” ⁴Erre ellátták őket a helységek elöljáróihoz intézett levelekkel, hogy biztonságban visszatérhessenek Júda földjére. ⁵Íme, annak a levélnek a mása, amelyet Jonatán a spártaiaknak írt: ⁶„Jonatán főpap, a nép tanácsa, a papok és a zsidók népe üdvözletét küldi testvéreinek, a spártaiaknak. ⁷Már ezelőtt is kapott Oniász főpap leveleket királyotoktól, Areiosztól, hiszen testvéreink vagytok. ⁸Oniász tisztelettel fogadta a követeket, és átvette a levelet, amelyben szövetségről és barátságról volt szó. ⁹Nincs ugyan rá szükségünk, hiszen vannak szent könyveink, amelyekből vigasztalást meríthetünk, ¹⁰mégis elküldjük követeinket, újítsák meg veletek a barátságot és a testvériséget, nehogy elidegenedjünk tőletek. Mert azóta, hogy írtatok nekünk, már nagy idő telt el. ¹¹De azóta is mindig megemlékezünk rólatok ünnepeinken és más arra való napokon, amikor áldozatot mutatunk be, és imádkozunk, ahogy helyénvaló és illő is megemlékezni a testvérekről. ¹²Örülünk hírneveteknek. ¹³Bennünket sok szorongattatás és háborúság vett körül, mert a királyok körülöttünk megtámadtak minket. ¹⁴De nem akartunk sem nektek, sem többi szövetségesünknek és barátainknak a terhetekre lenni ezekkel a háborúskodásokkal. ¹⁵Mert mellettünk volt az ég segítsége, így megmenekültünk ellenségeinktől, nekik pedig megaláztatásban volt részük. ¹⁶Kiválasztottuk Antiochusz fiát, Numenioszt meg Jázon fiát, Antipatert és elküldtük a rómaiakhoz, újítsák meg velük a korábbi barátságot és szövetséget. ¹⁷De meghagytuk nekik, hogy hozzátok is menjenek el, benneteket is üdvözöljenek és nektek is vigyenek levelet testvériségünk felújítása végett. ¹⁸Jól tennétek, ha válaszolnátok rá.” ¹⁹Íme, annak a levélnek a mása, amelyet Oniásznak küldtek: ²⁰„A spártaiak királya, Areiosz üdvözletét küldi Oniász főpapnak. ²¹Egy írásban nyomára bukkantak annak, hogy a spártaiak és a zsidók testvérek, Ábrahám nemzetségéből származnak. ²²Minthogy ezt tudjuk, jól tennétek, ha értesítenétek hogylétetekről. ²³Mi pedig azt válaszoljuk nektek: Jószágotok s amitek van, a mienk is, a mi vagyonunk meg a tiétek is. Utasítást adtunk, hogy ezeket adják tudtotokra.”

Jonatán Cöle-Szíriában, Simon Filoteában.

²⁴Akkor Jonatán hírét vette, hogy Demetriusz vezérei visszatértek egy még nagyobb sereggel, mint azelőtt, hogy hadat indítsanak ellene. ²⁵Erre elindult Jeruzsálemből, és kivonult eléjük Hamat vidékére, mert nem akarta, hogy módjuk legyen rátörni országára. ²⁶Hírszerzőket küldött táborukba. Ezek visszatértek és jelentették, hogy éjszaka támadást terveznek. ²⁷Amikor tehát a nap lenyugodott, Jonatán parancsot adott embereinek, hogy maradjanak ébren, és egész éjjel legyenek fölfegyverkezve, harcra készen. A tábor köré őröket állított.²⁸Amikor az ellenség megtudta, hogy Jonatán és emberei készen állnak a harcra, megijedtek és elvesztették bátorságukat. Tábortüzet gyújtottak és elvonultak. ²⁹De Jonatán és emberei egész reggelig nem vették észre, hiszen égtek a tábortüzek. ³⁰Akkor azonban üldözőbe vette őket Jonatán, de már nem tudta őket utolérni, mert már átkeltek az Eleutherusz folyón. ³¹Erre Jonatán a zabadiaiaknak nevezett arabok ellen fordult. Legyőzte és kifosztotta őket. ³²Aztán elindult és Damaszkuszba ment, átvonult az egész országon. ³³Simon is kivonult, Aszkalon és a közelében fekvő erődök ellen intézett támadást. Utána Joppe felé vette útját és el is foglalta.³⁴Hallotta ugyanis, hogy ki akarták szolgáltatni az erődöt Demetriusz embereinek. Őrséget helyezett oda, hogy védelmezzék.

Jonatán építkezései.

³⁵Hazatérve Jonatán összehívta a nép véneit, és megtanácskozta velük a júdeai erődök ügyét, ³⁶azt, hogy magasabbra húzzák Jeruzsálem falait, és hatalmas falat emelnek a vár és a város közé, hogy a várat elkülönítsék a várostól, hadd legyen elszigetelve, hogy az ottaniak sem venni, sem eladni ne tudjanak. ³⁷Összefogtak a város felépítésére. Amikor a keleti részen a pataknál egy darabon ledőlt a fal, kijavították, és elnevezték Karenatának. ³⁸Simon Adidát építette fel a síkságon, megerősítette és ellátta kapukkal és zárakkal.

Jonatán ellenségei kezére kerül.

³⁹Trifon azt tervezte, hogy Ázsia fölött megszerzi az uralmat, diadémot tesz a fejére és kezet emel Antiochusz királyra. ⁴⁰Félt azonban, hogy Jonatán ezt nem fogja tűrni, hanem harcba száll vele. Ezért ürügyet keresett rá, hogy elfogja és megölje. Ezért elindult és elment Bet-Sánba. ⁴¹Jonatán negyvenezer válogatott harcosból álló sereggel vonult fel ellene; ő is Bet-Sánba ment. ⁴²Amikor Trifon látta, milyen nagy sereggel érkezett, óvakodott kezet emelni rá. ⁴³Tisztelettel fogadta, bemutatta barátainak, elhalmozta ajándékokkal, majd meghagyta barátainak és katonáinak, hogy úgy engedelmeskedjenek neki, mint saját magának. ⁴⁴Aztán így szólt Jonatánhoz: „Miért fárasztottad ide egész népedet, mikor nincs köztünk háború? ⁴⁵Küldd őket haza, de előbb válassz ki magadnak néhány embert kíséretül. Aztán gyere el velem Ptolemaiszba. Átengedem neked a többi erőddel és helyőrséggel, valamint az összes tisztviselővel együtt. Aztán megfordulok és visszamegyek. Mert ezért jöttem ide.” ⁴⁶Jonatán hitt neki, úgy tett, amint javasolta, elbocsátotta csapatait, s azok vissza is tértek Júdeába. ⁴⁷Csak 3000 férfit tartott vissza, de közülük kétezret Galileában hagyott, így mindössze ezer férfi kísérte. ⁴⁸Mihelyt Jonatán bevonult Ptolemaiszba, a ptolemaisziak bezárták a kapukat, elfogták, kísérőit pedig kardélre hányták. ⁴⁹Aztán Trifon csapatokat és lovasokat küldött Galileába és a nagy síkságra azzal, hogy semmisítsék meg Jonatán csapatait. ⁵⁰De amikor ezek meghallották, hogy (Jonatánt) embereivel együtt foglyul ejtették és megölték, kölcsönösen bátorították egymást, csatasorba álltak, készen a harcra. ⁵¹Amikor üldözőik látták, hogy kockáztatják az életüket, visszafordultak. ⁵²Így valamennyien visszatértek Júda földjére. Elsiratták Jonatánt és embereit, és nagyon féltek. Egész Izrael nagy gyászt tartott. ⁵³Körülöttük a pogány népek mind azon voltak, hogy kiirtsák őket. Azt mondták: „Nincs többé vezérük és segítőjük. Rajta, támadjuk meg őket, és még emlékezetüket is irtsuk ki az emberek közül.”

 

Sir 42

42¹De a következő dolgokat ne szégyelld, ne vess ügyet senkire, mert bűn volna: ²a Magasságbeli törvényét és a szövetséget, azt, hogy az istentelent igazságot téve elítéled, ³elszámolsz azzal, aki útitársad volt, és örökséget osztasz barátaid között, ⁴a mérleget és tányérját megvizsgálod, vagy a szerzeményt, akár sok, akár kevés, ⁵az adás-vevés útján szerzett nyereséget, azt, hogy gyermekeidet gyakran megbünteted, és a rossz rabszolgának az alfelére veretsz. ⁶Ahol kíváncsi az asszony, ott pecsétgyűrűt, ahol sok a kéz, ott kulcsot kell használni. ⁷Számláld meg és mérd meg, amit másnál leteszel, írd fel kiadásod és a bevételed. ⁸Ostobára, balgára ne restellj rászólni, se az ősz öregre, ha ifjakkal civódik. Akkor valóban példakép számba mégy, s elismerést aratsz mindenki előtt.

Az apa gondja lányával

⁹A lány az apjának – anélkül, hogy tudná – gondterhes, s álmatlan éjszakákat szerez. Amíg fiatal, nehogy későn menjen férjhez, ha pedig férjhez ment, nehogy meggyűlöljék; ¹⁰amíg érintetlen, hogy félre ne vezessék, s teherbe ne essék az apai házban; a férje mellett, nehogy görbe úton járjon, s asszony korában, nehogy meddő legyen. ¹¹Makacs lányod fölött őrködj szigorúan, nehogy beszennyezze a nevedet, nehogy városszerte pletykálja a nép, és szégyent hozzon rád mindenki előtt.

Az asszonyok

¹²Egyiknél se időzz szépsége kedvéért, és asszonyokkal ne ülj össze. ¹³Miként a ruhából előmászik a moly, úgy az asszonyból is az asszonyi gonoszság.

II. ISTEN DICSŐSÉGE

¹⁴Kevésbé rossz a férfi gonoszsága, mint amilyen rossz az asszony kedvessége, mert az asszony szégyent és gyalázatot szerez.

1. A TERMÉSZETBEN

¹⁵Hadd emlékezzem meg az Úr műveiről, hadd beszéljem el azt, amit a szememmel láttam! Az Úr szava hozta létre a műveit, s a teremtett világ teljesíti akaratát. ¹⁶A felragyogó nap meglát minden dolgot, és az Úr keze műve telve dicsőséggel. ¹⁷Az Úr még szentjeit sem tette rá képessé, hogy minden csodáját el tudják beszélni. Az Úr, a Mindenható jó alapot vetett, hogy a mindenség szilárdan álljon fensége színe előtt. ¹⁸A tenger mélyét és a szívet egyaránt átkutatja, ismeri minden számvetésük. A Magasságbeli ismer mindeneket, s világosan látja az idők jeleit. ¹⁹Hirdeti a múltat és az eljövendőt, és fölfedi a jól elrejtett titkokat. ²⁰Egyetlen gondolat sem titok előtte, nincs egyetlen szó sem, amit ne hallana. ²¹Bölcsessége csodáit szépen elrendezte, hiszen ő öröktől fogva örökké van. Nincs semmi hozzátenni-, sem elvennivaló, tanítómesterre neki nincs szüksége. ²²És milyen gyönyörű minden alkotása! Mind olyan ragyogó, mint a fényes szikra. ²³Mind élnek és mindig megmaradnak, s céljuk érdekében szót fogadnak neki. ²⁴Minden dolog páros, kiegészíti egymást, nem alkotott semmit, ami csődöt mondana. ²⁵Az egyik a másiknak növeli erejét; és ki tud betelni, ha látja szépségük?

 

Jel 13

A tengeri vadállat.

13¹Ekkor láttam, hogy a tengerből egy vadállat bukkan fel. Tíz szarva volt és hét feje, szarvain tíz korona, fején meg istenkáromló név. ²A vadállat, amelyet láttam, hasonlított a párduchoz, lába mint a medvéé, szája pedig az oroszlán szája. A sárkány neki adta erejét és trónját, nagy hatalmával együtt. ³Az egyik feje mintha halálra lett volna sebezve, de halálos sebe meggyógyult. Az egész föld csodálta a vadállatot. ⁴Leborultak a sárkány előtt, hogy hatalmat adott a vadállatnak. Leborultak a vadállat előtt is, és így imádták: „Ki fogható a vadállathoz, ki tudja vele fölvenni a harcot?” ⁵Gőgös, káromló szája volt, és hatalmat kapott, hogy negyvenkét hónapig jártassa. ⁶Káromlásra nyitotta száját az Isten ellen, káromolta a nevét, hajlékát és az ég lakóit.⁷Hatalmat kapott, hogy megtámadja a szenteket és győzelmet arasson. Hatalma kiterjedt minden törzsre, népre, nyelvre és nemzetre. ⁸A föld lakói, akiknek a neve a világ kezdetétől nincs beírva a megölt Bárány életkönyvébe, mind leborulnak majd előtte. ⁹Akinek van füle, hallja meg! ¹⁰Aki mást fogságba hurcol, fogságba kerül. Aki karddal öl, annak kard által kell elhullnia. Ez a szentek állhatatosságának és hitének az alapja.

A szárazföldi vadállat.

¹¹Akkor láttam, hogy egy másik vadállat emelkedik ki a földből. Két szarva volt, mint a Báránynak, de úgy beszélt, mint a sárkány. ¹²Az első vadállatnak minden hatalmát gyakorolta a jelenlétében. A földet és lakóit rávette, hogy boruljanak le az első vadállat előtt, amely kigyógyult halálos sebéből. ¹³Nagy csodajeleket vitt végbe, még tüzet is bocsátott le az égből az emberek szeme láttára. ¹⁴A föld lakóit megtévesztette a csodajelekkel, amelyeket a vadállat előtt véghezvihetett. Rávette a föld lakóit, hogy emeljenek szobrot a vadállatnak, amelyet a kard megsebzett, de felgyógyult. ¹⁵Hatalmat kapott, hogy lelket leheljen a vadállat szobrába, hogy megszólaljon a vadállat szobra, meg hogy megölje azokat, akik nem borulnak le a vadállat szobra előtt. ¹⁶Elrendelte, hogy mindenkinek, kicsinek és nagynak, gazdagnak és szegénynek, szabadnak és rabszolgának jelöljék meg a jobb karját vagy a homlokát, ¹⁷és hogy senki ne adhasson-vehessen, ha nem viseli a vadállat jelét: nevét vagy nevének a számát. ¹⁸Ez a bölcsesség! Akinek van esze, számítsa ki a vadállat számát, hisz emberi szám: hatszázhatvanhat.

 

Hírdetés