Február 24. – 361. nap

 

2Makk 5-6

Menelaosz és Jázon.

5¹Ebben az időben készítette elő Antiochusz Egyiptom elleni második hadjáratát. ²Történt, hogy negyven napon át levegőben száguldó, aranyba öltözött lovasokat és századonként felsorakozott, felfegyverzett sereget láttak az egész városban. ³A lovasok csatasorban álltak, s mindkét irányban támadtak és védekeztek. Lendültek a pajzsok, lándzsából egész erdő volt, a nyilak repültek, az aranypáncélok csillogtak, s volt mindenféle vért. ⁴Ezért imádkoztak mindannyian, hogy a jelenés jó előjelnek bizonyuljon. ⁵De egy hamis hír is elterjedt Antiochusz haláláról. Erre Jázon összeszedett nem kevesebb, mint ezer férfit, és hirtelen rajtaütött a városon. A katonákat visszaszorították a falakra, s végül elfoglalták a várost. Menelaosz a várba menekült. ⁶Jázon azonban kíméletlen mészárlást vitt végbe honfitársai körében; nem gondolt arra, hogy a saját törzse tagjain aratott győzelem a legnagyobb szerencsétlenség. Inkább úgy tűnt, mintha ellenségtől szedne zsákmányt, nem pedig a saját népe fiaitól. ⁷De a hatalmat nem kerítette kézre, támadása szégyenletes véget ért – kénytelen volt újra az ammoniták földjére menekülni. ⁸Végül is utolérte végzete: az arabok fejedelme, Aretász foglyul ejtette, majd városról városra menekült. Mindenki üldözte és megvetette a törvény megszegőjét, a haza és a honfitársak halálra keresett hóhérát. Végül Egyiptomba kergették. ⁹Aki oly sokakat üldözött el a hazából, maga is idegenben pusztult el. A spártaiakhoz menekült ugyanis, hogy ott a közös származás folytán menedékre találjon. ¹⁰Aki oly sokakat szétszóratott temetetlenül, azt nem siratták el, annak nem adták meg a végtisztességet és nem kapott helyet atyái sírjában.

Antiochusz Epifanész kifosztja a templomot.

¹¹Amikor a király hírét vette az eseményeknek, Júdea elpártolására gondolt. Ezért szívében bősz haragra gerjedve elindult Egyiptomból, és fegyveres erőivel elfoglalta a várost. ¹²Megparancsolta katonáinak, hogy kíméletlenül mészároljanak le mindenkit, aki csak útjukba kerül, és azokat is kaszabolják le, akik a házakba menekültek. ¹³Így legyilkolták a fiatalokat és az öregeket, kaszabolták a férfiakat és a nőket meg a gyermekeket, mészárolták a fiatal lányokat és a csecsemőket. ¹⁴Három nap alatt nyolcvanezren elpusztultak, közülük negyvenezret a mészárlás során öltek meg, és nem kevesebbet, mint amennyien ezek a meggyilkoltak voltak, eladtak rabszolgának. ¹⁵De ezzel még nem érte be; arra vetemedett, hogy behatoljon az egész föld legszentebb templomába. Menelaosz volt a vezetője, aki a törvény és a haza árulója lett. ¹⁶Tisztátalan kézzel elvitte a szent edényeket, és szentségtelen kézzel összeszedte az adományokat, amelyeket más királyok a hely fényének és dicsőségének emelésére ajánlottak fel. ¹⁷Gőgjében Antiochusz nem vette észre, hogy az Úr a város és lakói elkövette bűnök miatt haragudott egy kis ideig, ezért szolgáltatta ki a várost. ¹⁸Ha nem terhelte volna őket annyi bűn, őt is mindjárt a behatolásakor elrettentették volna vakmerő tervétől az ostorcsapások, mint ahogy Heliodort, akit Szeleukosz király a kincseskamra szemügyre vételére küldött. ¹⁹De Isten nem a népet választotta a helyért, hanem a helyet a népért. ²⁰Ezért a helynek is része volt a népet érő megpróbáltatásokban, de később ugyanígy jó sorában is osztozott vele. Azokat a helyeket, amelyeket a Mindenható haragja kiszolgáltatott, a hatalmas Úr kiengesztelődése után teljes fényükben újra helyreállították.

Felügyelők.

²¹Antiochusz elrabolt a templomból 1800 talentumot, aztán sietve Antiochiába vonult. Kevélységében azt vélte, hogy a földet hajózhatóvá, a tengert meg járhatóvá teheti – merő gőgből. ²²A nép elnyomására felügyelőt hagyott hátra Jeruzsálemben, mégpedig Fülöpöt, aki származására nézve frígiai volt, életmódját tekintve pedig még nagyobb barbár, mint ura, ²³Garizim (hegyén) meg Andronikoszt, aztán rajtuk kívül Menelaoszt, aki még rosszabbul bánt honfitársaival, mint a többiek, egészen elszánt ellensége volt a zsidó polgároknak. ²⁴Végül elküldte a miziaiak parancsnokát, Apollónioszt egy huszonkétezer férfiből álló csapattal, és megparancsolta neki, hogy a felnőtteket mind mészárolja le, az asszonyokat és a fiatalokat pedig adja el. ²⁵Jeruzsálembe érkezve békét színlelt. A szombat szent napjáig nyugton maradt. Amikor azonban látta, hogy a zsidók ünnepelnek, megparancsolta embereinek, fogjanak fegyvert. ²⁶Mindenkit lemészároltatott, aki kiment nézelődni. Aztán fegyveres kézzel berontott a városba, és rengeteg embert megölt. ²⁷Júdás, a Makkabeus kilenc társával szövetkezett és visszavonult a pusztába. Embereivel a hegyekben élt, akár a vadállatok. Egész idő alatt csak növényekkel táplálkoztak, nehogy tisztátalanná váljanak.

Pogány szokások bevezetése.

6¹Nem sokkal ezután a király küldött egy öreg athénit, azzal, hogy kényszerítse a zsidókat, pártoljanak el atyáik törvényétől, és ne éljenek többé Isten törvényéhez igazodó polgárként. ²Aztán gyalázza meg a jeruzsálemi templomot, és szentelje az olimpiai Zeusznak, a Garizim (hegyén) levőt meg a vendégszerető Zeusznak, ahogyan azt a hely lakói követelték. ³A gonoszság elhatalmasodása még a népnek is nehezére esett és ellenére volt. ⁴Mert a pogányok kicsapongásokra és duhajkodásra használták a szentélyt. Szajhák társaságában keresték élvezetüket, a szent előudvarokban pedig asszonyokkal álltak össze, és más oda nem illő dolgokat is vittek oda. ⁵Az égőáldozatok oltárát kihívó módon törvény tiltotta dolgokkal rakták tele. ⁶Nem ünnepelték többé a szombatot, sem az atyáik által rájuk hagyományozott többi ünnepet nem tartották meg. Egyáltalán nem vallhatták magukat többé zsidónak. ⁷A havi áldozat bemutatásakor, a király születése napján s a dionüzoszi ünnepeken erőszakkal odahurcolták őket az áldozati lakomára, s arra kényszerítették őket, hogy koszorús fejjel részt vegyenek a bacchanáliákon. ⁸Ptolemaisz lakóinak indítványára minden görög városnak kiadtak egy parancsot, hogy ugyanígy bánjanak a zsidókkal, és rendezzenek áldozati lakomákat. ⁹Akik nem tudták rászánni magukat a görög szokások átvételére, azokat kivégezték. Látnivaló volt, mekkora nyomorúság támadt. ¹⁰Két asszonyt bíróság elé állítottak, mert körülmetéltették gyermekeiket. A kisgyermekeket keblükre akasztották, nyilvánosan végigvitték a városon, aztán letaszították őket a falakról. ¹¹Másokat, akik a közeli barlangokban összegyűltek megülni a szombatot, Fülöpnek jelentették fel. Mivel a szent napok iránti tiszteletből nem akartak védekezni, mindannyiukat elégették.

Az üldözések értelme.

¹²Így hát figyelmeztetem azokat, akiknek ez a könyv a kezükbe kerül, hogy a megpróbáltatások miatt ne bátortalanodjanak el, hanem gondolják meg: ezek az üldözések népünknek nem csupán vesztére, hanem nevelésére is szolgálnak. ¹³Mert nagy kegyelemnek a jele, ha az istentelenek nem élhetnek sokáig békében, hanem azon módon utoléri őket a büntetés. ¹⁴Ha más népek esetében az Úr türelmesen vár is a büntetéssel, egészen addig, míg be nem telik bűneik mértéke, velünk nem így bánik, ¹⁵nehogy végül bosszút kelljen rajtunk állnia, amikor bűneink már az egeket verik. ¹⁶Így tőlünk soha nem vonja meg irgalmát. A csapásokkal veri ugyan népét, de el nem hagyja. ¹⁷Ezt szívleljétek meg, azért mondtuk. E rövid kitérő után folytatjuk az elbeszélést.

Eleazár vértanúsága.

¹⁸Az egyik legelőkelőbb írástudót, Eleazárt, ezt az előrehaladott korú, tiszteletre méltó külsejű férfit arra kényszerítették, hogy nyissa ki a száját és egyék sertéshúst. ¹⁹De ő inkább a dicső halált választotta, semmint a szégyenletes életet. ²⁰Önként lépett a kínpadra, de előbb kiköpte a falatot. Így illett azoknak odalépni, akik állhatatosan megtagadták, hogy olyat egyenek, amit nem volt nekik szabad, még akkor is, ha szerették az életet. ²¹Akik a törvényellenes áldozati lakomán felügyeltek, félrevonták a férfit, mivel régóta ismerték, és megpróbálták rábeszélni: hozasson magának olyan húst, amit megehet, amit maga készített el magának. Aztán tegyen úgy, mintha a király által elrendelt áldozati húsból enne. ²²Ha így tesz, elkerüli a halált, és a régi barátságra való tekintettel elnézők lesznek irányában. ²³De ő korához, hajlott korának megfelelő tekintélyéhez, munkában megőszült hajához és lelki nagyságához, továbbá ifjúkora óta folytatott példás életéhez méltó módon, de még sokkal inkább az Istentől szabott szent törvényekhez ragaszkodva nemes elhatározást tett: azt válaszolta azon nyomban, hogy inkább küldjék az alvilágba. ²⁴„Korunkhoz – mondta – nem illik a képmutatás. Meg aztán sok fiatal azt hinné, hogy a kilencvenesztendős Eleazár pogány lett. ²⁵Képmutatásom, és rövid, mulandó életemhez való ragaszkodásom félrevezetné őket, koromra meg szégyent és gyalázatot hozna. ²⁶S ha most kikerülném is az emberek büntetését, nem tudnék sem élve, sem halva megszabadulni a Mindenható kezétől. ²⁷Ezért most férfihoz illően kockára teszem életemet, és méltó leszek koromhoz. ²⁸Ugyanakkor szép példát mutatok az ifjúságnak arra, hogyan kell a tiszteletet érdemlő, szent törvényekért bátran és hősiesen szép halált halni.” ²⁹Ezekkel a szavakkal mindjárt föllépett a kínpadra. Azokban, akik félrehívták, az iránta kevéssel azelőtt tanúsított jóindulat gyűlöletbe csapott át. Azt hitték, ezek az előbbi szavak az esztelenség megnyilvánulásai. ³⁰Amikor az ütések súlya alatt már-már halálán volt, felsóhajtott: „Szent tudása birtokában az Úr tudja, hogy az ütlegelés miatt kegyetlen kínokat szenved a testem, bár megmenekülhettem volna a haláltól. De lélekben szívesen elviselem, tőle való félelemből.” ³¹Így halt meg, és halálával a nagylelkűség példáját és az igazi erény emlékét hagyta hátra, nemcsak az ifjúságnak, hanem a nép többségének is.

 

Sir 47

Nátán.

47¹Azután még Nátán lépett föl utána, hogy próféta legyen Dávid idejében.

Dávid

²Amint a hájat kiszedik az áldozathoz, úgy választotta ki (az Úr) Dávidot Izrael népéből. ³Az oroszlánt kinevette, mint egy kis kost, s mintha bárány volna, kacagott a medvén. ⁴Egész ifjan győzött az óriás ellen, és a gyalázatot lemosta népéről, amikor megforgatta kezében parittyáját, és legyőzte a gőgös Góljátot. ⁵A magasságbeli Úrhoz folyamodott, és ő erőt adott jobbjába, hogy legyőzhesse a harcedzett férfit, és így Izrael szarvát fölemelje. ⁶Ezért lett híre, hogy legyőzött tízezret, s az Úr dicsőítő énekében magasztalták, és így fejét diadémmal koronázták. ⁷Győzött körös-körül az ellenség felett, megsemmisítette a filiszteusokat, s mind a mai napig letörte szarvukat. ⁸Minden tette után magasztaló szókkal dicséretet zengett a Szent Magasságbelinek. Egész szívvel dalolt és kimutatta, hogy szereti Teremtőjét. ⁹Hárfákat tett az oltár közelébe, kíséretük az énekeket még kedvesebbé tette. ¹⁰Pompával ülte meg az ünnepeket, ragyogó fényt adott minden ünnepségnek. Amikor szent nevének dicséretét zengte, már virradat előtt visszhangzott a szentély. ¹¹Meg is bocsátotta bűnét az Úr, és felmagasztalta szarvát mindenkorra. Szövetséget kötött vele a királyságra, s Jeruzsálem fölé állította trónját.

Salamon

¹²Bölcs fiú követte, aki az ő kedvéért már biztonságban élhetett. ¹³Salamon a béke idején volt király, körös-körül békét adott neki az Úr, s ezért ő házat épített nevének, és örök időkre szentélyt emeltetett. ¹⁴Milyen bölcs voltál már ifjúkorodban, tele voltál okossággal, mint a folyó. ¹⁵Elborítottad a földet szellemeddel, és betöltötted rejtélyes szavakkal. ¹⁶Híred eljutott a messze szigetekig, s mert szeretted a békét, megkedveltek. ¹⁷Énekek, mondások, rejtélyek s válaszok által elkápráztattad a világot. ¹⁸Istennek, az Úrnak nevében, akit Izrael Istenének hívnak, halmoztad az aranyat, mint az ónt, s mint az ólom, annyi ezüstöd volt. ¹⁹De az ágyékodat asszonyoknak adtad, és érzékiséged rabszolgája lettél. ²⁰Így foltot ejtettél neved tisztességén, és nemzetségedre gyalázatot hoztál. Az utódjaidra haragot vontál, és szorongattatást az ivadékodra: ²¹Kettős uralom vette kezdetét, és Efraimból pártütő ország lett. ²²Isten mégsem vonta vissza szeretetét, nem hiúsult meg egyetlen szava sem. Nem tagadta meg, hogy kiválasztottjának utódja is legyen, és nem irtotta ki annak nemzetségét, aki őt szerette. Meghagyott Jákobnak egy maradékot s belőle Dávidnak gyökérhajtást adott.

Rechabeám

²³Salamon megtért atyáihoz, s utódul egyik ivadékát hagyta: „A nép balgaságát”, a legkevésbé okost, Rechabeámot, aki a népet lázadásba vitte.

Jerobeám

²⁴És Jerobeámot, Nebatnak a fiát, aki bűnbe vitte Izraelt, s gonosz útra tanította Efraimot. Azóta bűneik igen nagyra nőttek, úgyhogy számkivetés lett a sorsuk, távol országuktól. ²⁵Mert mindenféle rosszra törekedtek, míg utol nem érte őket a büntetés.

 

Jel 18

Babilon bukásának meghirdetése.

18¹Ezután láttam egy másik angyalt, amint alászállt az égből. Nagy hatalma volt, s fénye beragyogta a földet. ²Teljes erejéből kiáltozott: „Elesett, elesett a nagy Babilon! Ördögök tanyája lett, minden tisztátalan szellem hajléka, minden tisztátalan madár fészke, minden tisztátalan és gyűlöletes állat odúja,³mert erkölcstelensége tüzes borából minden nemzet ivott, vele paráználkodtak a föld királyai, és a föld kereskedői meggazdagodtak határtalan fényűzéséből.”

A keresztények figyelmeztetése.

⁴Egy másik szózatot is hallottam az égből, ez így hangzott: „Én népem, vonuljatok ki onnét, nehogy részetek legyen bűneikben, és benneteket is érjenek csapásaik! ⁵Bűneik az eget verik, de az Úr számon tartja gonoszságaikat. ⁶Úgy fizessetek neki, ahogy ő fizetett nektek, tetteit kétszeresen viszonozzátok. Serlegébe töltsetek kétannyit, mint amennyit ő töltött. ⁷Amennyit gőgösködött és dőzsölt, annyi gyötrelmet és bánatot okozzatok neki. Hisz ezt mondja magában: Királynőként trónolok, nem vagyok özvegy, és nem ismerem a gyászt. ⁸Ezért egyetlen napon zúdulnak rá a csapások: halál, gyász, éhség, sőt tűz fogja elhamvasztani, mert hatalmas az Úr, az Isten, aki ítéletet tart fölötte.”

A királyok gyásza.

⁹Siratják és gyászolják majd a föld királyai, akik vele bujálkodtak és dőzsöltek, amikor majd látják, hogy füstölögve ég. ¹⁰De gyötrelmeitől való félelmükben távol állnak, és így kiáltoznak: „Jaj, jaj, te nagy város, Babilon, te hatalmas város! Egy óra alatt beteljesedett rajtad az ítélet.”

A kereskedők gyásza.

¹¹A föld kereskedői is siratják és gyászolják, mert senki sem veszi meg többé áruikat: ¹²az arany­ és ezüstárut, a drágakövet és gyöngyöket, a patyolatot, bíbort, selymet és karmazsint, a sokféle tujafát és elefántcsont csecsebecsét, az értékes fából, bronzból, vasból és márványból készült mindenféle edényt, ¹³a fahéjat és balzsamot, az illatszert, mirhát és tömjént, a bort és olajat, a lisztlángot és búzát, a barmokat, juhokat és lovakat, a kocsikat s a rabszolgák testét és lelkét. ¹⁴Az érett gyümölcs, amelyre lelkedben vágyódtál, elfonnyadt. Minden fény és pompa odavan, és nyomuk sem lesz többé. ¹⁵A kereskedők, akik meggazdagodtak belőle, gyötrelmeitől való félelmükben távol tőle megállnak, siránkoznak és jajgatnak: ¹⁶„Jaj, jaj, te nagy város! Patyolatba, bíborba és skarlátba öltöztél, arannyal, drágakővel és gyönggyel voltál ékes. ¹⁷Egy óra alatt elpusztult ekkora gazdagság!” Minden hajókormányos és révész, minden hajós és tengerész megállt a távolban, amikor megpillantotta füstölgő tüzét, ¹⁸és így kiáltozott: „Melyik város hasonlít ehhez a nagy városhoz?” ¹⁹Hamut szórtak a fejükre, zokogva és gyászolva siránkoztak: „Jaj, jaj, te nagy város! A te gazdagságodból gazdagodott meg mindenki, akinek hajója járt a tengeren. Egy óra elég volt, hogy elpusztulj!” ²⁰„Örüljetek neki, te ég, ti szentek, apostolok és próféták! Isten kimondta felette az ítéletet miattatok!”

A tengerbe vetett kő.

²¹Egy erős angyal ekkor fölemelt egy malomkő nagyságú követ, és bedobta a tengerbe ezekkel a szavakkal: „Ilyen lendülettel vetik majd el Babilont, a nagy várost, és többé nyomát sem találni. ²²Többé nem zeng benned hárfa, ének, fuvola és harsona, nem él benned semmiféle mesterember, még malomzúgás sem hallatszik. ²³Nem világít benned többé mécsesnek világa, nem hallatszik benned többé vőlegénynek és menyasszonynak hangja. Kereskedőid a föld nagyjai voltak, varázslataid tévútra vezettek minden nemzetet. ²⁴Kezéhez tapad a próféták és a szentek vére, és mindenkié, akit csak megöltek a földön.”

 

Hírdetés