Február 25. – 362. nap – Szentírás napról napra

2Makk 7-8

A hét testvér vértanúsága.

7¹Történt, hogy hét testvért is elfogtak, anyjukkal együtt. A király arra akarta őket kényszeríteni, hogy egyenek a (törvény tiltotta) sertéshúsból, ezért korbáccsal és szíjjal verték őket. ²Az egyikük, aki a többiek nevében is beszélt, ezt mondta: „Mit akarsz tőlünk kérdezni vagy megtudni? Mert készen vagyunk rá, hogy inkább meghaljunk, semmint atyáink törvényeit áthágjuk.” ³Erre a király haragra gerjedt és megparancsolta, hogy a serpenyőket és az üstöket tegyék a tűzre. ⁴Alighogy áttüzesedtek, nyomban megparancsolta, hogy annak, aki a többiek nevében is beszélt, tépjék ki a nyelvét, aztán nyúzzák le a fejéről a bőrt, és a kezét-lábát is vágják le. A többieknek és anyjának végig kellett nézniük. ⁵Amikor már egészen megcsonkították, megparancsolta, hogy még elevenen tegyék fel a tűzre, és süssék meg a serpenyőben. Míg a serpenyőből egyre áradt a füst, kölcsönösen biztatták egymást az anyjukkal, hogy hősiesen haljanak meg. Így beszéltek: ⁶„Isten, az Úr látja, és minden bizonnyal megkönyörül rajtunk, ahogy Mózes világosan megmondta énekében, amelyben ezekkel a szavakkal buzdít: Szolgáin megkönyörül.” ⁷Amikor az első ilyen módon meghalt, a másodikat vezették oda, hogy megkínozzák. Hajastul letépték a fejéről a bőrt, aztán megkérdezték tőle: „Hajlandó vagy enni, még mielőtt ízenként szétszednénk a tested?” ⁸De ő atyái nyelvén azt felelte: „Nem!” Ezért sorra el kellett szenvednie ugyanazokat a kínokat. ⁹Amikor már a végét járta, felkiáltott: „Te gonosztevő! Földi életünket elveheted, de a Mindenség Királya föltámaszt minket az örök életre, mert az ő törvényeiért halunk meg.”¹⁰Utána a harmadikat kínozták meg. Amikor a nyelvét követelték, készségesen kinyújtotta, és a kezét is bátran odatartotta. ¹¹Hősiesen mondta: „Az ég adta, de törvényeiért kevésbe veszem. Remélem, újra visszakapom tőle.” ¹²Még a király környezete is elámult az ifjú bátorságán, aki a kínokat ennyire semmibe vette. ¹³Miután meghalt, ugyanilyen kínzásoknak vetették alá a negyediket is. ¹⁴Amikor már-már halálán volt, így szólt: „Vigasztaló nekünk emberkéz által veszni el, ha belekapaszkodhatunk abba az Isten adta reménységbe, hogy föltámaszt minket. Ám a te számodra nincs feltámadás az életre.” ¹⁵Azon nyomban elővezették az ötödiket, és megkínozták. ¹⁶De az rászegezte tekintetét a (királyra), és azt mondta: „Bár magad is halandó vagy, hatalmadban van az emberekkel kényed-kedved szerint bánni. De ne hidd, hogy Isten elhagyta népünket. ¹⁷Várj csak, majd megtapasztalod hatalmas erejét, mert megbüntet téged is, utódaidat is.” ¹⁸Utána a hatodikat vezették elő. Amikor közeledett a halála, azt mondta: „Ne ámítsd magad hiú módon! Mert magunk miatt szenvedtünk, hisz vétkeztünk a mi Istenünk ellen. Amiatt ér minket ennyi szörnyűség. ¹⁹De ne hidd, hogy büntetlen maradsz, hisz arra vetemedtél, hogy az Isten ellen tusakodj.” ²⁰Csodálnivaló, és örök emlékezetre méltó az anya, aki végignézte, mint halt meg mind a hét fia egyetlen napon. Erős lélekkel viselte, bízva az Úrban. ²¹Mindegyiküket buzdította, atyáik nyelvén, nemes érzelmekkel eltelve. Asszonyi érveit férfiúi bátorsággal toldotta meg. Ezt mondta nekik: ²²„Nem tudom, hogyan öltöttetek testet méhemben. Nem én ajándékoztam nektek a lelket és az életet, nem én fűztem össze elemeiteket csodálatos módon, ²³hanem a mindenség Teremtője, aki az emberiséget alkotta és létet adott mindennek. Ha most törvényeiért semmibe veszitek, irgalmában visszaadja nektek a lelket és az életet.” ²⁴Antiochusz azt hitte, hogy megveti, és arra gyanakodott, hogy szidalmazza. Ezért a még életben levő legfiatalabbat nemcsak szavakkal igyekezett rábeszélni, hanem esküvel is biztosította, hogy ha eltér atyái törvényeitől, gazdaggá és boldoggá teszi; barátjává fogadja, felruházza magas tisztségekkel. ²⁵De az ifjú semmiképp nem vetett rá ügyet. Erre a király odahívatta az anyát és rábeszélte, tanácsaival mentse meg fiát. ²⁶Csak hosszú rábeszélésre vállalkozott rá, hogy meggyőzi fiát. ²⁷De odahajolt hozzá, kigúnyolta a zsarnokot, és atyái nyelvén így beszélt: „Gyermekem, légy könyörülettel irántam! Kilenc hónapig hordoztalak méhemben, három esztendeig dajkáltalak és egész mostanáig neveltelek (és tápláltalak). ²⁸Gyermekem, kérlek, tekints az égre, és nézz a földre és mindarra, ami rajta van! Gondold meg, hogy Isten semmiből teremtette és az emberi nem is ugyanígy keletkezett. ²⁹Ne félj ettől a hóhértól, légy méltó bátyáidhoz! Vállald a halált, hogy a könyörület napján majd bátyáiddal együtt visszakapjalak.” ³⁰Alighogy befejezte szavait, az ifjú megkérdezte: „Mire vártok? Nem a király parancsának engedelmeskedem, hanem a törvényre hallgatok, amelyet Mózes adott atyáinknak. ³¹De te, aki annyi szörnyűséget kiagyaltál a zsidók ellen, te nem menekülsz meg Isten kezétől. ³²Mi bűneink miatt szenvedünk. ³³Ám ha haragszik is ránk egy kis ideig fenyítésül és büntetésképpen az élő Isten, egyszer újra megkönyörül majd szolgáin. ³⁴De te, istentelen, te ne bízd el magad gőgödben, s ne táplálj hiú reményeket, amikor kezet emelsz az ég szolgáira, ³⁵mert nem kerülöd el a mindenható és mindent látó Isten ítéletét. ³⁶Amikor testvéreink elviselték a rövid ideig tartó szenvedést, a mulandó élet ellenében elnyerték Isten szövetségének ígéretét. Te azonban megkapod Isten ítéletekor gőgöd méltó büntetését. ³⁷Mint bátyáim, én is odaadom testemet és életemet atyáink törvényeiért, és az Istenhez folyamodom, könyörüljön meg hamarosan népünkön, neked meg kínok és gyötrelmek árán adja tudtodra, hogy csak ő az Isten. ³⁸A Mindenható haragja pedig, amely méltán gerjedt föl egész népünk ellen, érjen véget rajtam és bátyáimon.” ³⁹A király eszeveszett haragra gerjedt. Még kegyetlenebbül bánt vele, mint a többiekkel, mert a gúnyos szavak mélyen sértették. ⁴⁰Tehát ez is meghalt ártatlanul, minden reményét az Úrba vetve. ⁴¹A fiúk után utolsóként az anyjuk is meghalt. ⁴²De ezzel legyen elég az áldozati lakomából és a kegyetlen kínzásokból.

5. A ZSIDÓSÁG GYŐZELME. A TEMPLOM MEGTISZTÍTÁSA

Júdás, a Makkabeus föllépése.

8¹Közben Júdás, a Makkabeus és emberei mellékutakon belopóztak a helységekbe, összehívták a rokonokat, egybegyűjtötték a hűséges zsidókat. Így mintegy nyolcezer férfit szedtek össze. ²Aztán az Úrhoz könyörögtek, tekintsen le mindenfelől szorongatott népére, és könyörüljön a templomon is, amelyet az istentelen emberek meggyaláztak. ³Legyen részvéttel a város iránt, amelyet leromboltak és nemsokára egyenlővé tesznek a földdel. Hallja meg a hozzá kiáltó vér szavát. ⁴Emlékezzék az ártatlan gyermekek igazságtalan meggyilkolására, nevének káromlására. ⁵Mihelyt a Makkabeus sereget gyűjtött, a pogány népek nem voltak többé képesek ellenállni neki, mert az Úr haragja irgalomra változott. ⁶Váratlanul megtámadta a városokat és a falvakat, és fölgyújtotta őket. Kedvező fekvésű helyekre vonult, és súlyos veszteségeket okozott az ellenségnek. ⁷Többnyire az éjszakát választotta ilyen rajtaütésekre. Így mindenfelé elterjedt bátorságának híre.

Az első hőstettek.

⁸Amikor Fülöp látta, hogy ez a hős rövid idő alatt eredményeket ér el, és vállalkozásait egyre több szerencse kíséri, írt Cöle-Szíria és Fönícia helytartójának, Ptolemeusznak, hogy támogassa a király ügyét. ⁹Ez nyomban elküldte egyik legfőbb bizalmasát, Patroklosz fiát, Nikanort, egy nem kevesebb mint húszezer, különféle országból toborzott férfiból álló seregnek az élén azzal a megbízatással, hogy irtsa ki Júdea egész népét. A tapasztalt harcost, Gorgiászt adta mellé hadvezérnek. ¹⁰Nikanor azt tervezte, hogy azt a 2000 talentum adót, amellyel a király a rómaiaknak tartozott, úgy teremti majd elő, hogy eladja a zsidó foglyokat. ¹¹Haladéktalanul üzent a tengerparti városoknak, és felszólította őket, vásároljanak zsidó rabszolgákat. Kilencvenet ígért nekik egy talentumért. Nem sejtette a büntetést, amelyet a Mindenható nemsokára kiró rá. ¹²Júdás hírét vette Nikanor felvonulásának. Amikor a sereg közeledtét közölte az övéivel, ¹³azok, akik nem voltak elég szilárdak, továbbá, akik nem bíztak Isten igazságosságában, szétszéledtek. ¹⁴A többiek azonban eladták, amijük még volt, és az Úrhoz folyamodtak, szabadítsa meg őket, hisz az istentelen Nikanor máris eladta őket, mielőtt még az ütközetre sor került volna. ¹⁵Ha értük nem is teszi meg, tegye meg az atyáikkal kötött szövetségre és arra a fönséges és magasztos névre való tekintettel, amelyet viselnek. ¹⁶A Makkabeus maga köré gyűjtötte embereit – összesen hatezren voltak –, és bátorította őket, ne féljenek ellenségeiktől, és ne rettegjenek a pogányok még oly hatalmas sokaságától sem, mert igazságtalanul támadják őket. Harcoljanak bátran, ¹⁷és mindig tartsák szem előtt a szent hely ellen elkövetett gyalázatot és erőszakot, a meggyalázott város leigázását, valamint a hagyományok felforgatását. ¹⁸Azt mondta: „Azok fegyvereikben és esztelen vállalkozásaikban bizakodnak, mi azonban a Mindenható Istenben, aki ellenségeinket, sőt az egész világot is egyetlen szempillantás alatt elpusztíthatja.” ¹⁹Emlékeztette őket arra, hogyan segített őseik idejében, s mint veszett oda a Szancherib száznyolcvanötezer embere, ²⁰továbbá a galaták ellen Babilóniában vívott csatára, ahol mindössze nyolcezer zsidó szállt harcba és négyezer macedóniai. Jóllehet a macedóniaiakat erősen szorongatták, a nyolcezer (zsidó) az ég segítségével százhúszezer férfit megsemmisített, és gazdag zsákmányra tett szert. ²¹Így bátorságot öntött beléjük, úgyhogy készen voltak rá, hogy a törvényekért és a hazáért meghaljanak. (Aztán négy csapatra osztotta seregét.) ²²A csapatok élére testvéreit, Simont, Jánost és Jonatánt állította; ezerötszáz férfit rendelt mindegyikük alá. ²³Eleazárt megbízta, olvassa fel a szent könyvet. Aztán kiadta a jelszót: „Isten segítségével!” Maga az első csapatot vezette, és Nikanorra támadt. ²⁴Mivel a Mindenható mellettük volt a küzdelemben, több mint kilencezret lekaszaboltak az ellenségből, és Nikanor seregének nagyobb részét megsebesítették, megcsonkították és menekülésre kényszerítették. ²⁵Azoknak, akik el akarták őket adni, zsákmányul ejtették a pénzüket. Egy darabig üldözték őket, aztán visszafordultak, mert kevés volt az idő. ²⁶Ugyanis épp szombat előtti nap volt, így az üldözést nem folytathatták. ²⁷Összeszedték az ellenség fegyvereit, és magukkal vitték a zsákmányt. Aztán megünnepelték a szombatot. Hangosan dicsőítették és magasztalták az Urat, aki egészen addig a napig velük volt, és így jelét adta irántuk való irgalmának. ²⁸A szombat elmúltával részt adtak a sebesülteknek, az özvegyeknek és az árváknak a zsákmányból. A maradékot pedig szétosztották maguk és gyermekeik között. ²⁹Amikor ezt elvégezték, közösen imádkoztak, és arra kérték az irgalmas Urat, engesztelődjék ki teljesen szolgáival.

Timóteus és Bakchidesz vereséget szenved.

³⁰Megvívtak Timóteus és Bakchidesz embereivel is. Több mint húszezret megöltek közülük, és erős várakat kerítettek hatalmukba. A gazdag zsákmányt egyenlő arányban osztották szét maguk, továbbá az áldozatok, valamint az özvegyek, az árvák és az öregek között. ³¹A fegyvereiket gondosan összeszedték és megfelelő helyen elraktározták, a többi zsákmányt meg magukkal vitték Jeruzsálembe. ³²Timóteus környezetéből az őrség vezetőjét is megölték, ezt az elvetemült embert, aki annyi bajt hozott a zsidókra. ³³Otthon meg a győzelmi ünnepen elégették azokat az embereket, akik a szent kapukat felgyújtották, majd Kalliszthenésszel egy kis házba menekültek. Így elnyerték istentelenségük méltó bérét. ³⁴A fő-fő gonosztevőt, Nikanort, aki ezer kereskedőt összecsődített, hogy vegyék meg a zsidókat, azok az emberek, akiket oly kevésbe vett, ³⁵az Úr segítségével megalázták. Kénytelen volt levetni pompás öltözékét, és mint valami szökött rabszolga, egyedül menekült – végig az országon – Antiochiába, serege pusztulásán mélyen megrendülve. ³⁶Arra vállalkozott, hogy a Jeruzsálemben ejtendő foglyok árából kifizeti az adót a rómaiaknak, s most kénytelen volt bevallani, hogy a zsidóknak a harcban volt egy védelmezőjük, s hogy a zsidók azért voltak sebezhetetlenek, mert annak törvényeit megtartották.

Sir 48

Illés.

48¹Ekkor, mint a tűzvész, Illés próféta jött, kinek szava lángolt, mint az égő fáklya. ²Éhínséget hozott rájuk, és haragjában megtizedelte őket. ³Az Úr szavával elzárta az eget, és tüzet hozott le háromszor az égből.⁴Illés, de nagy voltál csodatetteiddel! Melyik öntelt, gőgös mérkőzhetnék veled? ⁵Feltámasztottál egy holtat a halálból, az alvilágból a Magasságbelinek szavával. ⁶Sírba küldtél királyokat, és fekvőhelyükről dicső nagyságokat. ⁷A Sínai-hegyen büntetéssel fenyegettél, a Hóreben a megtorlás szavát hallattad. ⁸Királyokat kentél fel a bosszúra, és prófétákat utódodul. ⁹Vihar közepette magasba ragadtattál, szekéren, amivel tüzes lovak száguldottak. ¹⁰Jel lettél a jövendő harag idejére, hogy te csillapítsd le, mielőtt kitörne, hogy az apák szívét fiaikhoz fordítsd, és Jákob törzseit újra helyreállítsd. ¹¹Boldogok mind, akik téged meglátnak, akik szeretetben hunyták le szemüket, s mi is részesei leszünk az életnek.

Elizeus

¹²Illést elragadta a vihar, de a szellemét megkapta Elizeus. Életében nem félt a fejedelmektől, nem volt ember, aki megbírt szellemével. ¹³Nem volt neki semmi lehetetlen, a holttestében is prófétaerő volt. ¹⁴Életében csodatetteket vitt végbe, halálakor meg bámulatba ejtett műveivel.

Hűtlenség és büntetés

¹⁵Ennek ellenére a nép mégsem tért meg, és nem szakított addig bűneivel, amíg el nem űzték őket országukból, és szét nem szóródtak a föld kerekségén. ¹⁶Csak kevés maradt meg a népből és a fejedelem Dávidnak házából. Némelyek közülük azt tették, ami jó, de a többi csak a bűnt szaporította.

Hiszkija

¹⁷Hiszkija a várost bebiztosította, amikor a közepébe a vizet bevezette. Keresztülfúratta vassal a sziklákat, s vízgyűjtőket épített. ¹⁸Az ő napjaiban vonult fel Szancherib és elküldte Rabsakét, aki kinyújtotta kezét Sion ellen gőgös hatalmában. ¹⁹Ekkor megremegett a szívük és a kezük, és úgy vonaglottak, mint a vajúdó asszony. ²⁰Az irgalmas Úrhoz folyamodtak és kitárták feléje esdeklő karjukat. S a Szent sietve meghallgatta őket az égből, és megmentette őket Izajás keze által. ²¹Megverte az asszírok táborát, az angyala pedig kiirtotta őket.

Izajás

²²Mert Hiszkija úgy tett, ahogy kedves az Úrnak, és állhatatosan Dávid útjain járt, amint Izajás, a nagy és megbízható próféta parancsolta neki. ²³Az ő napjaiban fordult vissza a Nap, és ő nyújtotta meg a király életét. ²⁴Nagy lelkével látta a végső dolgokat, és vigasztalta a Sionban sírókat. ²⁵Megmutatta örök időkre, hogy mi lesz, s a rejtett dolgokat a létrejöttük előtt.

Jel 19

Öröm a mennyben.

19¹Aztán hallottam, hogy nagy sokaság zengi a mennyben, ezt mondva: „Alleluja! Üdv, dicsőség és hatalom legyen a mi Istenünknek, ²mert igazak és igazságosak ítéletei! Elítélte a nagy kéjnőt, aki megrontotta a földet paráznaságával és megbosszulta rajta szolgái vérét, melyet keze ontott ki.” ³Másodszor is felhangzott: „Alleluja! És a parázna asszony füstje felszáll, örökkön-örökké!” ⁴A huszonnégy vén és a négy élőlény leborult, imádták a trónon ülő Istent, ezekkel a szavakkal: „Ámen! Alleluja!” ⁵És a trónról hang tört elő, s így szólt: „Dicsőítsétek Istenünket, akik szolgáltok neki és félitek, kicsik és nagyok!”

A Bárány menyegzője.

⁶És hallottam, mint hatalmas tömeg moraját, mint nagy vizek zúgását, mint zengő mennydörgés robaját: „Alleluja! Megkezdte uralmát Urunk, Istenünk, a Mindenható. ⁷Örüljünk, ujjongjunk és dicsőítsük, mert eljött a Bárány menyegzőjének napja. Menyasszonya felkészült. ⁸Megadatott neki, hogy ragyogó fehér patyolatba öltözzék.” A patyolat a szentek igaz tetteit jelenti. ⁹Ekkor hozzám fordult: „Írd! Boldogok, akik hivatalosak a Bárány menyegzői lakomájára!” Majd folytatta: „Istennek ezek a szavai igazak.” ¹⁰Lába elé borultam, hogy imádjam, de ő így szólt: „Vigyázz, ne tedd! Szolgatársad vagyok neked és testvéreidnek, akik tanúságot tesznek Jézusról. Az Istent imádd!” Mert Jézus tanúsága a prófétaság lelke.

3. A POGÁNY NÉPEK MEGSEMMISÜLÉSE

Az Ige a fehér lovon.

¹¹Ekkor nyitva láttam az eget. Egyszerre egy fehér ló jelent meg. Aki rajta ült, azt Hűségesnek és Igaznak hívták. Igazságosan ítél és harcol. ¹²Szeme olyan, mint a lobogó tűz, fején sok korona, ráírva a név, amelyet senki sem tud, csak ő. ¹³Vértől ázott ruha van rajta, a nevét Isten Igéjének hívják. ¹⁴Az égi seregek fehér lovon kísérik, tiszta fehér patyolatba öltözve. ¹⁵Szájából éles kard tör elő, hogy lesújtson a nemzetekre. Vasvesszővel kormányozza majd őket, és tapossa a mindenható Isten haragja tüzes borának sajtóját. ¹⁶Öltözetén a csípő körül ez a név volt felírva: Királyok Királya és Urak Ura.

Az ellenség leverése.

¹⁷Láttam, hogy egy angyal áll a napban. Nagy szóval kiáltotta az égen repülő madaraknak: „Gyertek, gyűljetek össze az Isten nagy lakomájára. ¹⁸Egyétek a királyok húsát, a vezérek húsát, a bajnokok húsát, a lovak és lovasok húsát, minden szabadnak és rabszolgának, kicsinek és nagynak a húsát!” ¹⁹Majd láttam: A vadállat és a föld királyai összegyűltek a seregeikkel együtt, hogy harcra keljenek a Lovassal és seregével. ²⁰De ezek elfogták a vadállatot és vele együtt a hamis prófétát, aki csodákat tett, és félrevezette velük azokat, akik a vadállat bélyegét viselték, és a képmását imádták. Elevenen bevetették mind a kettőt a kénköves, tüzes tóba. ²¹A többit a Lovas kardja ölte meg, amely a szájából tört elő. És az összes madár jóllakott a húsukból.