Február 26. – 363. nap – Szentírás napról napra

2Makk 9-10

Antiochusz Epifanész betegsége.

9¹Abban az időben Antiochusz szégyenszemre kénytelen volt a Perzsiához tartozó részekről visszavonulni.²Behatolt ugyanis Perzepolisz városába, és megkísérelte, hogy kirabolja a templomot és elfoglalja a várost. Emiatt fellázadt a nép, és fegyvert fogott, s le is győzte. A vidék lakói menekülésre kényszerítették Antiochuszt, úgyhogy kénytelen volt szégyenletes módon visszavonulni. ³Ekbatana felé tartva, az úton értesült Nikanor és Timóteus csapatainak vereségéről. ⁴Nagy haragra gerjedt, és a zsidókon akarta megbosszulni a gyalázatot, amit azok az emberek okoztak, akik menekülésre kényszerítették. Ezért megparancsolta kocsija hajtójának, hogy megállás nélkül hajtson, s (mielőbb) érjen célba, pedig már fenyegette Isten igazságos ítélete. Gőgjében azt mondta: „Jeruzsálemet a zsidók temetőjévé teszem, mihelyt odaérek.” ⁵De a mindent látó Úr, Izrael Istene megverte egy gyógyíthatatlan és láthatatlan betegséggel. Alig ejtette ki e szavakat, nyomban elviselhetetlen fájdalmat érzett a beleiben és szörnyű belső kínokat. ⁶Ez igazság szerint történt így, hisz annyi keserves gyötrelmet okozott másoknak. ⁷Mindazonáltal semmiképp nem akart szakítani gőgjével. Ellenkezőleg, a kevélység teljesen hatalmába kerítette, és haragjában tüzet okádott a zsidókra. Megparancsolta, hogy hajtsanak gyorsabban. De kiesett a robogó kocsiból, és oly szerencsétlenül esett, hogy testének minden tagja kificamodott.⁸Aki mérhetetlen gőgjében előbb azt vélte, hogy parancsolhat a tenger hullámainak, s meg tudja mérni mércével a magas hegyeket, most ott feküdt a földön és óvatosan kellett vinni – az isteni hatalom nyilvánvaló bizonyítékaként. ⁹Sőt, férgek nyüzsögtek az istentelen szemében, és még életében darabokban szakadt le róla a hús, szörnyű kínok közepette. Rothadása szagától az egész tábor undorodott. ¹⁰A mellett az ember mellett, aki nem sokkal előbb még a csillagokat akarta elérni, nem tudott senki megmaradni rettenetes szaga miatt.¹¹Teljesen megtörve végre alábbhagyott gőgje, és belátta, hogy Isten büntetéséből fájdalmai percről percre fokozódnak. ¹²Amikor már maga sem bírta elviselni a saját szagát, azt mondta: „Méltányos, hogy az Istennek alávessük magunkat, és az egyszerű halandó ne gondolja magát vele egyenlőnek.” ¹³De ennek az elvetemült embernek az imája hiába szállt az Úrhoz, az nem könyörült rajta. ¹⁴A szent városnak, ahová azzal indult, hogy egyenlővé teszi a földdel és temetőt csinál belőle, szabadságot ígért. ¹⁵A zsidókat egy sorba akarta venni az athéniekkel, pedig nemrég még az eltemetésre sem tartotta őket érdemesnek, és gyermekeikkel oda akarta őket vetni a ragadozó madaraknak vagy a vadállatoknak prédául. ¹⁶Megfogadta továbbá, hogy a szent templomot, amelyet nemrég még ki akart fosztani, ékessé teszi, a szent edényeket – sokszorosan – pótolja, a kiadásokat meg a saját jövedelméből fedezi. ¹⁷Ezenkívül maga is zsidóvá lesz, aztán végigvonul az egész világon, és hirdeti az Isten hatalmát.

Antiochusz zsidóknak írt levele.

¹⁸De a fájdalmak nem hagytak alább semmiképpen, utolérte Isten ítélete. Minthogy nem bízott gyógyulásában, kérő levelet írt a zsidóknak. Így hangzott: ¹⁹„A zsidóknak, a kiváló állampolgároknak üdvözletét küldi Antiochusz, a király és a hadvezér, és jó egészséget és jólétet kíván nekik. ²⁰Ha jól megy a sorotok nektek is, gyermekeiteknek is, és minden a kedvetek szerint történik, nagyon nagy hálát adok érte. ²¹Betegen fekszem. De szívesen emlékezem irántam tanúsított tiszteletetekre és jóakaratotokra. Amikor Perzsiából visszatértem, súlyos betegségbe estem. Ezért szükségét látom, hogy gondot fordítsak a közbiztonságra. ²²Egyébként nem csüggedek, hanem bízom benne, hogy fölépülök betegségemből. ²³Mégis, arra gondolok, hogy atyám is akkor gondoskodott utódról, amikor hadjáratot vezetett a hegyvidékre. ²⁴Ha aztán valami váratlan dolog történik, vagy kedvezőtlen hír érkezik, tudni fogják az ország lakói, kire ruházzák rá a hatalmat, és megszabadulnak a zavargástól. ²⁵Azonkívül arra is gondolok, hogy a körülöttünk élő és birodalmunkkal szomszédos uralkodók mennyire lesik a kedvező alkalmat és a fejleményeket. Ezért megtettem fiamat, Antiochuszt királynak, akit a hegyvidékre vezetett hadjárataim során közületek már igen soknak nem is egyszer a gondjaira bíztam és a figyelmébe ajánlottam. A mellékelt levelet neki írtam. ²⁶Most hát kérve kérlek benneteket, emlékezzetek jótéteményeimre, amelyekben általában és egyébként részetek volt és viseltessetek mindnyájan jóindulattal irántam, és fiam iránt őrizzétek meg barátságtokat. ²⁷Mert meg vagyok róla győződve, hogy követni fog a jóakarat és az emberségesség útján, és jó viszonyban lesz veletek.” ²⁸Így az embergyilkos és istenkáromló iszonyú kínok közepette, idegenben, a hegyvidéken halt meg olyan nyomorultul, ahogyan ő bánt másokkal. ²⁹A holttestét kegyence, Fülöp vette magához. Antiochusz fiától való félelmében azonban Egyiptomba menekült Ptolemeusz Filometorhoz.

A templom megtisztítása.

10¹A Makkabeus és emberei Isten segítségével elfoglalták a szentélyt és a várost. ²Szétrombolták a pogányok oltárait, amelyeket a piacon emeltek, és a berkeket is. ³Megtisztították a templomot, és az égőáldozatok bemutatására új oltárt építettek. Szikrát csiholtak a kőből és úgy gyújtottak tüzet. Kétévi szünet után újra mutattak be áldozatot, égettek tömjént és mécsest, és kitették a kenyeret is. ⁴Amikor ezzel elkészültek, a földre borultak és könyörögtek az Úrhoz, ne engedje, hogy még egyszer ilyen nagy nyomorúság szakadjon rájuk, s ha újra vétkeznek, csak mértékkel büntesse őket, ne szolgáltassa ki őket többé az istenkáromló, barbár pogányoknak. ⁵Ugyanazon a napon tisztították meg a templomot, amelyen a pogányok meggyalázták, vagyis ugyanúgy Kiszlév hónap huszonötödik napján. ⁶Nagy örömükben nyolc napig tartó ünnepet rendeztek, a sátoros ünnep mintájára. Visszaemlékeztek rá, hogy nemrégen még hogyan ünnepelték a sátoros ünnepet, amikor a hegyek közt és a barlangokban tengették életüket, akár a vadállatok. ⁷Most azonban borostyánnal díszített botokat, zöld ágakat és pálmát vittek, és dicsőítő éneket zengtek annak, aki megadta nekik a templom megtisztításának örömét. ⁸Aztán közös elhatározással és rendelettel az egész zsidóság számára kötelezővé tették ezeknek a napoknak évről évre való megünneplését.

6. JÚDÁS HARCAI A SZOMSZÉDOS NÉPEKKEL

Ptolemeusz Makron kegyvesztett lesz.

⁹Így halt meg hát Antiochusz, melléknevén Epifanész. ¹⁰Most azokról az eseményekről adunk számot, amelyek az istentelen fiának, Antiochusz Eupatornak az idejében mentek végbe, de a háború okozta szenvedéseknél nem időzünk soká. ¹¹Amikor átvette a hatalmat, egy bizonyos Liziászt, aki azelőtt Cöle-Szíria és Fönícia parancsnoka volt, megtette helytartójának. ¹²Ptolemeusz Makron volt az első, aki igazságosan bánt a zsidókkal, hisz addig úgyis annyi igazságtalanság történt velük. Megkísérelte békés úton rendezni ügyeiket. ¹³Ezért a király hívei bevádolták Eupatornál. Mindenféle árulónak tekintették, mivel elhagyta Ciprus szigetét, amelyet Filometor bízott rá, és átpártolt Antiochusz Epifanészhez. Mivel magas tisztségét nem tudta tisztességgel betölteni, méreggel véget vetett életének.

Idumea erődjei.

¹⁴Ekkor Gorgiász lett azon a vidéken a parancsnok. Idegen zsoldosokat szerzett és minden alkalmat megragadott, hogy háborút viseljen a zsidók ellen. ¹⁵Ugyanakkor Idumea lakói – kedvező fekvésű erődöknek a birtokában – kifosztották a zsidókat. Befogadták a Jeruzsálemből elmenekülteket, és azon voltak, hogy folytassák a háborúskodást. ¹⁶A Makkabeus és emberei imádkoztak, és arra kérték Istent, legyen segítségükre a harcban. Aztán megtámadták az idumeai erődöket. ¹⁷Egyetlen merész rohammal elfoglalták a helységeket. Akik a falakon harcoltak, azokat mind visszaverték, és megöltek mindenkit, aki csak a kezükbe került. Nem kevesebb, mint húszezer férfit kaszaboltak le. ¹⁸Mintegy kilencezer férfi két nagyon erős bástyába menekült, amely el volt látva mindennel, ami csak kell az ostromhoz. ¹⁹A Makkabeus otthagyta Simont és Józsefet, valamint Zachejoszt elegendő számú emberrel, hogy vegyék ostrom alá e helyeket, maga meg azokba a helységekbe vonult, ahol jelenlétére sürgős szükség volt. ²⁰Simon katonái pénzéhségből belementek, hogy a bástyában levő emberek pénzzel megvesztegethessék őket. Elfogadtak 7000 drachmát, és hagyták, hogy egy részük elmeneküljön. ²¹Amikor a Makkabeusnak jelentették az esetet, hívatta a nép vezetőit, és vádat emelt, hogy pénzen eladták testvéreiket: futni hagyták – az ő rovásukra – ellenségeiket. ²²Azokat, akik árulóvá lettek, kivégeztette. Aztán azon nyomban elfoglalta mindkét bástyát. ²³Minden fegyveres vállalkozása sikerrel járt. A két bástyában több mint húszezer embert megölt.

Júdás legyőzi Timóteust.

²⁴Timóteus, akit a zsidók korábban már megvertek, idegenekből hatalmas sereget gyűjtött, és Ázsiából tekintélyes számú lovasságot szedett össze. Azt tervezte, hogy fegyverrel elfoglalja Júdeát. ²⁵Közeledtekor Makkabeus hívei Istenhez imádkoztak, hamut szórtak a fejükre, csípőjükre meg vezeklőruhát öltöttek.²⁶Leborultak az oltár előtt és könyörögtek, legyen hozzájuk irgalmas, és legyen ellenségüknek ellensége és ellenfelüknek ellenfele, ahogyan a törvény hirdeti. ²⁷Az ima befejeztével fegyvert ragadtak és kivonultak, meglehetősen messze a várostól. Az ellenség közelében megálltak. ²⁸Amikor felvirradt a hajnal, mindkét oldalon megindították a támadást. Egyikük – a bátorságon kívül – Istenbe vetett bizalmát tekintette a szerencse és a győzelem zálogának. Másikuknak a szenvedélyük volt vezérük a harcban. ²⁹Már javában tombolt a küzdelem, amikor az ellenség előtt megjelent az égből öt pompás lovas, aranyzablájú lovon, és a zsidók élére állt. ³⁰Ketten közrevették a Makkabeust, védték fegyverükkel, oltalmazták a sebek ellen. Az ellenségre nyilakat és villámokat szórtak, úgyhogy megvakultak, elteltek rémülettel és csatát vesztettek. ³¹Húszezer-ötszáz katonát, s hatszáz lovast megöltek. ³²Maga Timóteus egy Gezer nevű erődbe menekült. Ez alaposan megerősített hely volt, s Chereász parancsnoksága alá tartozott. ³³A Makkabeus és emberei négy napig ostromolták az erődöt, bizakodó hangulatban. ³⁴Ezzel szemben az ostromlottak az erőd erősségében bíztak, határtalanul átkozódtak és istentelenül káromkodtak. ³⁵Az ötödik nap felvirradtakor a Makkabeus katonái közül húsz fiatalember a káromlásokon haragra gerjedve bátran a falaknak rontott, és ádáz haragjukban mindenkit lekaszaboltak, aki csak eléjük került. ³⁶Mások a háta mögé kerülve támadták meg az erődöt. Felgyújtották a bástyákat, máglyát raktak, és elevenen elégették az istenkáromlókat. Ismét mások betörték a kapukat, beengedték a maradék sereget, s így elfoglalták a várost. ³⁷Timóteust, aki egy ciszternába rejtőzött, megölték, ugyanígy testvérét, Chereászt és Apollofáneszt is. ³⁸Amikor ezeket végbevitték, dicsőítő és hálaénekekkel magasztalták az Urat, aki ilyen nagyot tett Izraellel, megadta nekik a győzelmet.

Sir 49

Jozija.

49¹Jozija emléke olyan, mint az illatos tömjén, illatszerkészítő fűszerezett műve. Mint ínyünknek a méz, édes az emléke vagy mint a nótaszó borozgatás közben. ²Jó munkát kezdett el: a nép térítését, s véget vetett a bálványimádásnak. ³Szíve minden vágya Istenre irányult, s a bűn napjaiban megmaradt jámbornak.

Az utolsó királyok és az utolsó próféták

⁴Dávidon, Hiszkiján és Joziján kívül mindnyájan csak a bűnt szaporították, s a Magasságbeli törvényét elhagyták. Ezért el is tűntek Júda királyai, ⁵és a hatalmukat másoknak adták át, a dicsőségüket idegen nemzetnek. ⁶A szent, kiválasztott várost lángba borította az ellenség, úgyhogy az utcái elnéptelenedtek, ⁷amint Jeremiás előre megmondta. Mert gonoszul bántak vele is, akit anyja méhétől prófétájává tett, hogy irtson, tépjen és pusztítson, meg hogy építsen és újratelepítsen. ⁸Ezekiel pompás látomást nézhetett, amit Isten mutatott neki a kerubok szekerén. ⁹Felhőszakadással verte meg elleneit, hogy az igaz úton járókon segítsen.¹⁰Aztán itt van a tizenkét próféta, akiknek csontjai bár kisarjadnának sírjukból! Mert vigasztalást nyújtottak Jákobnak, hitben és reményben megszabadították.

Zerubbábel és Józsue

¹¹Zerubbábelt hogyan lehetne dicsérni, hiszen pecsétgyűrű volt a jobbon? ¹²Továbbá Józsuét, Joszadaknak fiát, akik napjaikban fölépítették az Isten hajlékát, és akik szent népet vezettek az Úrhoz, amelynek sorsa az örökös dicsőség?

Nehemiás

¹³Nehemiás – legyen áldott az emléke! – építette föl a lerombolt falakat, ő rakatott újra kapukat s zárakat, és újjáépítette házainkat.

Visszapillantás

¹⁴A föld szülöttei közt nincs párja Hénochnak, ezért el is ragadtatott a földről. ¹⁵Született Józsefhez mérhető férfiú? Testvérei feje, népének támasza! Meg is látogatták haló porában is. ¹⁶Becsben állt Szem és Szet az emberek előtt, de a teremtésben minden élőt felülmúl Ádám.

Jel 20

Krisztus ezeréves országa.

20¹Aztán láttam, hogy egy angyal szállt alá a mennyből, a mélység kulcsa volt nála, és nagy láncot tartott a kezében. ²Megragadta a sárkányt, az őskígyót, vagyis az ördögöt, a sátánt, és ezer évre láncra verte.³Letaszította a mélységbe, bezárta, és lepecsételte, hogy ne vezesse félre többé a népeket, míg le nem jár az ezer esztendő. Akkor rövid időre szabadon engedik. ⁴Ezután trónokat láttam, azok ültek rajtuk, akikre az ítélkezést bízták. És (láttam) a lelkeket, akiket Jézus melletti tanúságtételükért és az Isten szaváért lefejeztek, akik nem borultak le sem a vadállat, sem képmása előtt, sem bélyegét nem viselték homlokukon vagy karjukon. Életre keltek, és ezer évig uralkodtak Krisztussal. ⁵A többi halott csak akkor kelt életre, amikor eltelt az ezer esztendő. Ez az első feltámadás. ⁶Boldog és szent, akinek része van az első feltámadásban. A második halálnak ezeken nincs hatalma, hanem Istennek és Krisztusnak lesznek papjai, és ezer évig uralkodnak vele.⁷Amikor eltelik az ezer esztendő, a sátán kiszabadul börtönéből, ⁸és útra kel, hogy a föld négy sarkán félrevezesse a népeket, Gógot és Magógot, és harcra toborozza őket. Számuk annyi, mint a tenger fövenye.⁹Felvonultak szerte az egész földön, bekerítették a szentek táborát és a szeretett várost. És tűz szállt le az égből és elemésztette őket. ¹⁰Az ördögöt, aki félrevezette őket, kénköves, tüzes tóba vetették – itt fog gyötrődni a vadállattal és a hamis prófétával éjjel-nappal, örökkön-örökké.

Az utolsó ítélet.

¹¹Akkor hatalmas ragyogó trónt láttam, és a rajta ülőt, akinek tekintete elől menekült a föld s az ég, de nem maradt számukra hely. ¹²Láttam, hogy trónja előtt állnak a halottak, kicsinyek és nagyok. Könyveket nyitottak ki. Kinyitottak egy másik könyvet is, az élet könyvét. A halottak fölött ítélkeztek, ahogy a könyvekben fel volt jegyezve, a tetteik szerint. ¹³A tenger visszaadta a beleveszett halottakat. A halál és az alvilág is visszaadta halottjait, és mindenki fölött ítéletet tartottak a tettei alapján. ¹⁴A halált és az alvilágot a tüzes tóba vetették. A tüzes tó a második halál. ¹⁵Aki nem volt beírva az élet könyvébe, azt a tüzes tóba vetették.