Július 12. – 134. nap

 

2Sám 15-16

Absalom ármánykodásai.

15 1Ezután történt, hogy Absalom szerzett magának harci szekereket, lovakat és ötven embert, fullajtárnak. 2Aztán Absalom reggelente korán fölkelt, és kiállt a kapu felé vivő út mentére. S amikor valaki, akinek peres ügye volt, a király ítélőszéke elé igyekezett, magához szólította és megkérdezte: „Honnan, melyik városból jössz?” Ha így válaszolt: „Izraelnek ebből és ebből a törzséből való szolgád”, 3akkor azt mondta neki Absalom: „Nézd, a dolgod ugyan rendjén való és igazságos, de a királynál nem hallgat meg senki.” 4Majd így folytatta Absalom: „Ha engem tennének meg az ország bírájává, akkor bárki elém kerülhetne, akinek csak van valami peres ügye. És igazságot szolgáltatnék neki.” 5Ha aztán valaki odament és leborult előtte, kezét nyújtotta neki, magához vonta és megölelte. 6Így tett Izraelnek minden fiával, aki a király ítélőszéke elé igyekezett. Így Absalom csalárdul megnyerte Izrael népének szívét.

Absalom lázadása.

7Négy esztendő elteltével történt, hogy Absalom így szólt a királyhoz: „El szeretnék menni Hebronba, hogy fogadalmamat, amelyet az Úrnak tettem, teljesítsem. 8Ezt a fogadalmat tette ugyanis szolgád, amikor az arámok földjén, Gesurban voltam: Ha az Úr visszavezérel Jeruzsálembe, akkor az Úr tiszteletére istentiszteletet tartok Hebronban.” 9A király azt mondta neki: „Menj békével!” Útra kelt hát és elment Hebronba. 10Ám Absalom titokban követeket küldött Izrael törzseihez ezzel az üzenettel: „Ha meghalljátok a harsonák szavát, kiáltsátok ki: Absalom lett Hebron királya!” 11Absalommal kétszáz férfi elhagyta Jeruzsálemet. Meghívta őket, így gyanútlanul elmentek vele, és mit sem tudtak az egész dologról. 12A gilonita Achitofelt, Dávid tanácsadóját is odahívatta Absalom a városából, Gilóból, és együtt mutatták be az áldozatot. Az összeesküvés tehát nagy volt, s egyre többen gyűltek Absalom köré.

Dávid elmenekül.

13Hírhozó érkezett Dávidhoz, és jelentette neki: „Izrael népének szíve Absalomhoz fordult.” 14Erre Dávid így szólt tisztjeihez, akik vele voltak Jeruzsálemben: „Rajta, meneküljünk! Különben nem kerüljük el Absalom kezét. El innét, igyekezzetek, nehogy siessen és rajtunk üssön, romlást hozzon ránk és kardélre hányja a várost.” 15A király tisztjei így válaszoltak a királynak: „Amint urunk és királyunk jónak látja, a szolgálatodra vagyunk.” 16A király tehát elment, gyalogosan, egész házanépével együtt. Mindazonáltal a király ott hagyott tízet az ágyasai közül, hogy őrizzék a palotát. 17Gyalog ment el a király, egész népével egyetemben. Az utolsó háznál megálltak. 18A tisztjei a közelében tartózkodtak; a kereták és a peleták, valamint a Gátba való Ittai emberei, hatszáz férfi, akik Gátból vele jöttek, a király előtt vonultak. 19De a király így szólt a Gátból való Ittaihoz: „Miért tartasz velünk? Fordulj vissza és maradj itt a királynál; idegen vagy, ráadásul elűztek hazádból. 20Tegnap jöttél ide, s ma hagyjam, hogy velünk együtt bolyongásra add magad? Hiszen csak úgy vaktában megyek. Térj vissza és vidd magaddal földijeidet is. Legyen hozzád irgalmas és hűséges az Úr!” 21Ittai azonban így válaszolt a királynak: „Amint igaz, hogy az Úr él, s amint igaz, hogy uram és királyom él: ahol uram és királyom lesz, ott lesz – akár él, akár hal – a szolgád is!” 22Erre Dávid azt mondta Ittainak: „Jól van hát, akkor gyere!” A Gátból való Ittai továbbment embereivel és az összes málhával együtt, amely vele volt. 23Mindenki zokogott. A király megállt a Kidron-patak völgyében, s az egész nép elvonult előtte, a puszta irányába.

A szövetség ládáját visszaviszik Jeruzsálembe.

24Ott volt Cádok is az összes levitával együtt; ők vitték az Isten ládáját. Míg a nép ki nem vonult a városból, addig az Isten ládáját letették Ebjatár közelében. 25Akkor a király azt mondta Cádoknak: „Vidd vissza az Isten ládáját a városba! Ha tetszésre találok az Úr szemében, visszavezérel és viszontláthatom hajlékát. 26Ha azonban azt mondja: Nem vagy tetszésemre, hát akkor jó, itt vagyok, tegyen velem, amint jónak látja.” 27Aztán azt mondta a király Cádok papnak: „Nézzétek, te és Ebjatár térjetek vissza nyugodtan a városba, ugyanígy a fiaitok is veletek együtt, a te fiad, Achimaac és Abjatár fia, Jonatán. 28Magam a pusztában, a gázlónál várok addig, amíg hírt adtok nekem.” 29Így hát Cádok és Ebjatár visszavitték az Isten ládáját Jeruzsálembe és ott maradtak.

Dávid megszerzi Husai támogatását.

30Akkor Dávid elindult fölfelé az Olajfák hegyén. Egyre sírt, mezítláb volt, s a feje befödve. A nép, amely vele tartott, szintén befödte a fejét, és folytonos nagy sírás közepette haladt fölfelé. 31Amikor Dávidnak jelentették: „Achitofel is ott van Absalom mellett az összeesküvők közt”, Dávid így szólt: „Uram, hiúsítsd meg Achitofel tanácsait!” 32Amikor Dávid fölért a hegytetőre, ahol az Istent szokták imádni, lám, ott jött vele szemben megszaggatott ruhában az archita Husai, Dávid bizalmasa, a fején hamu. 33Dávid így szólt hozzá: „Csak terhemre vagy, ha velem jössz. 34Ha azonban visszatérsz a városba és azt mondod Absalomnak: A szolgád vagyok, uram és királyom; hosszú ideig szolgáltam atyádat, s mostantól téged szolgállak, akkor kijátszhatod érdekemben Achitofel tanácsait. 35Cádok és Ebjatár papok is ott lesznek melletted. Mindent, ami csak füledbe jut a királyi palotából, jelentsd Cádok és Ebjatár papnak. 36Mindkettőjüknek ott van a fiuk, Cádoknak Achimaac, Ebjatárnak meg Jonatán. Üzenjetek meg velük mindent nekem, amit csak hallotok majd.” 37Így Dávid bizalmasa, Husai visszatért a városba, éppen akkor, amikor Absalom bevonult Jeruzsálembe.

Dávid és Ciba.

16 1Alighogy túljutott Dávid a hegytetőn, ott jött vele szemben Ciba, Mifiboset szolgája, két fölnyergelt szamárral. Kétszáz kenyeret, száz mazsolás kalácsot, száz fügés kalácsot és egy tömlő bort hoztak. 2A király megkérdezte Cibától: „Mit akarsz ezzel?” Ciba ezt válaszolta: „A szamarak a király családja számára, hogy felüljenek rájuk, a kenyér és a gyümölcs eledelül a legényeknek, a bor meg azoknak inni, akik ellankadnak a pusztában.” 3A király tovább kérdezősködött: „De hát hol van urad fia?” Ciba így felelt a királynak: „Ott maradt Jeruzsálemben. Azt mondta ugyanis: Ma visszaadja nekem Izrael háza atyám királyságát.” 4Erre a király azt mondta Cibának: „Minden, ami a Mifiboseté, legyen a tied!” Ciba így felelt: „Leborulok előtted. Légy továbbra is kegyes hozzám, uram és királyom!”

Simi elátkozza Dávidot.

5Amikor Dávid király Bachurim közelébe ért, szembejött vele egy ember, ugyanabból a nemzetségből, amelyből Saul családja is származott. Siminek hívták és Gera fia volt. Egyfolytában átkozódott, ahogy jött, 6sőt köveket dobált Dávid után és Dávid király tisztjei után, noha a harcosok és a testőrök jobbról és balról közrefogták a királyt. 7Így hangzottak Simi átkai: „Ki innét, ki, te vérengző, elvetemült ember! 8Most rád hárította az Úr Saul egész házának vérét, akitől elvetted a királyságot, és fiadnak, Absalomnak kezére juttatta. Látod, most aztán bajba jutottál, amiért olyan vérengző vagy.” 9Ceruja fia, Abisáj megkérdezte a királytól: „Mit átkozza ez a döglött kutya uramat, királyomat? Engedd meg, hogy odamenjek és fejét vegyem!” 10De a király így válaszolt: „Mit akartok tőlem, Ceruja fia? Hagyjátok, hadd átkozódjék. Ha az Úr meghagyta neki: Átkozd meg Dávidot, akkor ki kérheti számon: miért teszel ilyet?” 11Aztán azt mondta Dávid Abisájnak és tisztjeinek: „Ha a saját fiam, aki ágyékomból származik, az életemre tör, mennyivel inkább Benjaminnak ez a fia itt. Hagyjátok, hadd átkozzon! Mert az Úr hagyta meg neki. 12Talán majd megszán az Úr nyomorúságomban és jót ad a helyett az átok helyett, amely ma ér.” 13Ezzel Dávid ment embereivel együtt tovább az útján. Simi azonban szintén lement a lejtőn, s folyvást átkozta, kővel dobálta, és port szórt feléje. 14A király és az egész nép, amely vele tartott, kimerülten érkezett Ájefimba, de ott végre lélegzethez jutott.

Husai Absalomnál.

15Közben Absalom Izrael férfiaival Jeruzsálembe érkezett. Achitofel is vele volt. 16Amikor Dávid barátja, az archita Husai Absalomhoz ért, felkiáltott: „Éljen a király! Éljen a király!” 17Absalom megkérdezte tőle: „Ez a barátod iránti szeretet? Miért nem mentél el a barátoddal?” 18Husai így válaszolt Absalomnak: „Nem! Akit az Úr, ez a nép itt és Izrael fiai választottak, azzal kívánok tartani és élni. 19S másodszor: Kinek szolgáljak, ha nem a fiának? Amint atyádat szolgáltam, neked is szolgálatodra leszek.”

Absalom és Dávid mellékfeleségei.

20Absalom Achitofelhez, fordult: „Adj tanácsot, mit tegyünk?” 21Achitofel azt mondta Absalomnak: „Menj be atyád ágyasaihoz, akiket itt hagyott, hogy őrizzék a palotát. Ha aztán egész Izrael meghallja, hogy gyűlöletessé tetted magad atyád előtt, azok, akik hozzád csatlakoztak, mind bátorságot merítenek.” 22Így hát fölvertek Absalomnak a tetőn egy sátort, és Absalom egész Izrael szeme láttára bement atyja ágyasaihoz. 23Achitofelnek a tanácsa ugyanis, amelyet azokban a napokban adott, annyit jelentett, mintha valaki az Istentől kapott volna intést. Ilyen sokat számított Achitofel tanácsa mind Dávidnak, mind Absalomnak.

 

Zsolt 128

ÁLDÁS A HÍVŐRE

128 1(Zarándokének.) Boldog, aki féli az Urat, aki az ő útjain jár.
2Élvezheted majd, amit kezed szerez, boldogságban és bőségben fogsz élni.
3Feleséged házad bensejében hasonlít a termő szőlőtőhöz, s mint a hajtások az olajfát, gyermekeid úgy veszik körül asztalodat.
4Lám, ilyen áldásban részesül az ember, aki féli az Urat.
5Áldjon meg téged Sionból az Úr, hogy lásd Jeruzsálem boldogságát életed minden napján!
6És lásd meg fiaidnak fiait! Békesség legyen Izraelnek!

 

Jn 4,1-30

Jézus és a szamáriai asszony.

4 1Amikor Jézus megtudta, hogy a farizeusok úgy értesültek, hogy ő több tanítványt szerez és keresztel, mint János – 2noha Jézus maga nem keresztelt, csak a tanítványai –, 3elhagyta Júdeát és visszatért Galileába, 4így keresztül kellett mennie Szamárián. 5Odaért Szamária egyik városához, Szikarhoz; ez annak a földnek a közelében volt, amelyet Jákob fiának, Józsefnek adott. 6Ott volt Jákob kútja. Jézus elfáradt az úton, azért leült a kútnál. A hatodik óra felé járt az idő. 7Egy szamáriai asszony odament vizet meríteni. Jézus megszólította: „Adj innom!” 8Tanítványai ugyanis bementek a városba, hogy élelmet szerezzenek. 9A szamáriai asszony így válaszolt: „Hogyan? Zsidó létedre tőlem, szamáriai asszonytól kérsz inni?” [A zsidók ugyanis nem érintkeztek a szamáriaiakkal.] 10Jézus ezt felelte neki: „Ha ismernéd Isten ajándékát, s azt, aki azt mondja neked: Adj innom, inkább te kértél volna tőle, s ő élő vizet adott volna neked.” 11„Uram – mondta erre az asszony –, hiszen vödröd sincs, a kút pedig mély. Honnan vehetnél hát élő vizet? 12Csak nem vagy nagyobb Jákob atyánknál, aki ezt a kutat adta nekünk, s maga is ebből ivott a fiaival és állataival együtt?” 13Jézus azt mondta neki feleletül: „Aki ebből a vízből iszik, újra megszomjazik. 14De aki abból a vízből iszik, amelyet én adok, az nem szomjazik meg soha többé, mert a víz, amelyet én adok, örök életre szökellő vízforrás lesz benne.” 15Erre az asszony kérte: „Uram, adj nekem ilyen vizet, hogy ne szomjazzam többé, s ne kelljen idejárnom meríteni.” 16Jézus így válaszolt: „Menj, hívd el a férjedet, és gyere vissza!” 17„Nincs férjem” – felelte az asszony. Jézus erre azt mondta neki: „Jól mondtad, hogy nincs férjed, 18mert volt ugyan öt férjed, de akid most van, az nem férjed. Így igazat mondtál.” 19„Uram – válaszolta az asszony –, látom, próféta vagy. 20Atyáink ezen a hegyen imádták az Istent, ti meg azt mondjátok, hogy Jeruzsálemben kell imádni.” 21„Hidd el nekem, asszony – mondta Jézus –, elérkezik az óra, amikor sem ezen a hegyen, sem Jeruzsálemben nem fogják imádni az Atyát. 22Ti azt imádjátok, akit nem ismertek, mi azt, akit ismerünk, mert az üdvösség a zsidóktól ered. 23De elérkezik az óra, s már itt is van, amikor igazi imádói lélekben és igazságban imádják az Atyát. Mert az Atya ilyen imádókat akar. 24Az Isten lélek, ezért akik imádják, azoknak lélekben és igazságban kell imádniuk.” 25Az asszony azt felelte rá: „Tudom, hogy eljön a Messiás, azaz a Fölkent, s amikor eljön, mindent tudtunkra ad.” 26Jézus erre kijelentette: „Én vagyok az, aki veled beszélek.” 27Közben visszatértek tanítványai, s meglepődtek rajta, hogy asszonnyal beszélget. De egyikük sem mondta: „Mit akarsz tőle?” Vagy: „Miért beszélgetsz vele?” 28Az asszony otthagyta a korsóját, sietve visszatért a városba, és azt mondta az embereknek: 29„Gyertek, van itt egy ember, aki mindent elsorolt, amit csak tettem. Ő volna a Messiás?”

 

Tekapo, NZ
Tekapo, NZ
Hírdetés

Hozzászólások letiltva.

Create a website or blog at WordPress.com , Anders Noren fejlesztésében.

Fel ↑