Január 8. – 314. nap

 

Dán 1-2

Dániel könyve

I. TÖRTÉNETI RÉSZ

1. DÁNIEL IFJÚSÁGA

Nebukadnezár hadjárata Jeruzsálem ellen.

11Jojakim júdeai király uralkodásának harmadik esztendejében Nebukadnezár, Bábel királya felvonult Jeruzsálem ellen, és ostrom alá fogta. 2Az Úr kezébe adta Jojakimot, Júda királyát és a templom edényeinek egy részét. Sineár földjére vitte őket, s az edényeket istenének templomában helyezte el.

Dániel és társai a fogságban is megtartják a törvényt.

3A király meghagyta Aspenáznak, udvari emberei főnökének, hogy válogasson ki Izrael fiai közül néhány királyi vérből vagy előkelő családból származó ifjat. 4Legyenek teljesen hibátlanok, csinos külsejűek, jártasak minden bölcsességben, műveltek és képzettek. Legyenek tehát alkalmasak rá, hogy a királyi palotában szolgálatot teljesítsenek. Aspenáznak meg kellett őket tanítania a káldeusok írására és nyelvére. 5A király a királyi ételekből rendelt nekik ellátást minden egyes napra, és abból a borból, amelyet maga is ivott. Így kellett három éven át nevelkedniük, hogy aztán szolgálatot teljesítsenek a király színe előtt. 6Ezek között volt Júda törzséből Dániel, Hananja, Misael és Azarja. 7Az udvari emberek főnöke azonban új nevet adott nekik: Dánielt Béltsacárnak, Hanaját Sadraknak, Misaelt Mesaknak és Azarját Abednegónak nevezte el. 8Dániel azonban elhatározta magában, hogy nem szennyezi be magát a király ételeivel és a borral. Azért arra kérte az udvari emberek főnökét, hogy ne kelljen magát beszennyeznie. 9Bár az Isten az udvari emberek főnökében jóindulatot és irgalmat ébresztett Dániel iránt, 10az udvari emberek főnöke mégis ezt felelte Dánielnek: „Félek uramtól, a királytól, aki maga szabta meg számotokra az ételt és italt. Ha úgy látja, hogy arcotok soványabb, mint a veletek egykorú ifjaké, én leszek érte felelős a király előtt.” 11Ekkor Dániel a felügyelőt kérte meg, akit az udvari emberek főnöke Dániel, Hananja, Misael és Azarja fölé rendelt: 12„Csak tíz napig tégy próbát szolgáiddal! Adass nekünk főzeléket ételül és vizet italul! 13Akkor vedd szemügyre a mi arcunkat meg a királyi ételekből táplálkozó ifjak arcát. Aztán tégy úgy szolgáiddal, ahogyan jónak látod!” 14Hallgatott is a tanácsukra és tíz napig próbára tette őket. 15Tíz nap múlva külsejükben csinosabbnak és jobban tápláltaknak látszottak, mint a többi ifjak, akik királyi ételeket ettek. 16Ettől kezdve a felügyelő beszüntette a nekik szánt eledelt meg a boritalt, és főzeléket adott nekik.

Dániel és társai Nebukadnezár udvarában.

17Ennek a négy ifjúnak az Isten megadta a tudományt, és minden írásban és bölcsességben a jártasságot. Ezenkívül Dánielnek még azt is megadta, hogy megértsen minden látomást és álmot. 18Amikor elérkezett az idő, amelyet a király bemutatásukra meghatározott, az udvari emberek főnöke Nebukadnezár színe elé vezette őket. 19A király elbeszélgetett velük, és úgy találta, hogy az összes többi között nincs olyan, mint Dániel, Hananja, Misael és Azarja. Mindjárt a király szolgálatába is álltak. 20Valahányszor a király olyan ügyet terjesztett eléjük, amely bölcsességet és okosságot kívánt, azt tapasztalta, hogy tízszer különbek egész országa minden tudósánál és varázslójánál. 21Dániel ott is maradt Cirusz király első esztendejéig.

2. LÁTOMÁS A NAGY SZOBORRÓL

A bábeli bölcsek kudarcot vallanak.

21Nebukadnezár uralkodásának második esztendejében Nebukadnezár álmot látott. Lelke úgy megrémült tőle, hogy álma is elhagyta. 2Erre a király meghagyta, hogy hívják elő a tudósokat és a varázslókat, a bűvészeket és a káldeusokat, hogy fejtsék meg a király álmát. Amikor megérkeztek és a király elé álltak, 3azt mondta nekik a király: „Álmot láttam, és nyugtalan a lelkem, míg meg nem tudom a jelentését.” 4A káldeusok így feleltek a királynak (arám nyelven): „Király, örökké élj! Mondd el szolgáidnak az álmot, akkor megmondjuk a jelentését.” 5De a király azt felelte a káldeusoknak: „Eltökélt szándékom, hogy ha nem mondjátok meg nekem az álmot és jelentését, darabokra vágatlak benneteket, házatokat pedig szemétdombbá változtatom. 6Ha azonban megmondjátok az álmot és jelentését, akkor jutalmat, ajándékot és nagy kitüntetést kaptok tőlem. Azért hát adjátok tudtomra az álmot és jelentését!” 7Ám ők megint csak így feleltek: „A király mondja el előbb az álmot szolgáinak, akkor majd megmondjuk a jelentését.” 8A király ezt a feleletet adta: „Biztosan tudom, hogy csak időt akartok nyerni, mert látjátok, hogy mi az eltökélt szándékom. 9Ha nem mondjátok el az álmot, föl kell tételeznem: hamis és hazug magyarázatot akartok koholni, hogy azt mondjátok el, bízva benne, hogy addig is telik az idő. Mondjátok el az álmot, és akkor tudni fogom, hogy a jelentését is meg tudjátok mondani!” 10A káldeusok megint csak azt felelték: „Nincs ember a földön, aki a király kívánságát teljesíteni tudná. Azért egy király, helytartó vagy kormányzó se kérdez ilyen dolgot semmiféle jóstól, varázslótól vagy káldeustól. 11Az a dolog, amit a király kíván, igen nehéz. Nincs senki, aki megmondaná a királynak az isteneken kívül, de azok nem laknak a földiek között.” 12Emiatt a király úgy megharagudott s olyan dühös lett, hogy megparancsolta: vesszen Bábelben minden bölcs. 13Amikor a királyi rendelet megjelent, hogy a bölcseket meg kell ölni, Dánielt és társait is keresték, hogy őket is megöljék.

Isten Dánielnek kinyilatkoztatja a király álmát.

14Dániel okosan és ügyesen kérdést intézett Arjókhoz, a királyi testőrség parancsnokához, amikor az elindult, hogy megölje Bábel bölcseit. 15Megkérdezte Arjóktól, a király megbízottjától: miért bocsátott ki a király ilyen kegyetlen rendeletet? Arjók elmondta a dolgot Dánielnek. 16Erre Dániel bement a királyhoz és kérte, adjon neki időt, hogy a megfejtést tudtára adhassa. 17Aztán Dániel hazasietett, s társainak, Hananjának, Misaelnek és Azarjának is elmondta a dolgot, 18kérve őket, hogy könyörögjenek az ég Istenének színe előtt irgalomért a titok ügyében, nehogy Dániel és társai is elvesszenek Bábel többi bölcseivel együtt. 19Ekkor Dániel éjjeli látomásban elnyerte a titok kinyilatkoztatását. Erre Dániel áldotta az ég Istenét. 20Így adott hálát: Áldott legyen az Úr neve örökkön örökké, mivel övé a bölcsesség és a hatalom! 21Ő változtatja meg az időket és a korokat, ő taszít le és emel fel királyokat. Bölcsességet ad a bölcseknek, és tudományt azoknak, akik megértik. 22Kinyilatkoztatja a mélységes és elrejtett titkokat, tudja, mi van a sötétben, s nála lakik a világosság. 23Hálát adok neked, atyáink Istene és dicsőítelek, mert bölcsességet és erőt adtál nekem. Most megmutattad nekem, amit tőled kértünk, a király ügyét kinyilatkoztattad nekünk.

Dániel elmondja a király álmát.

24Aztán Dániel bement Arjókhoz, akit a király megbízott Bábel bölcseinek kivégzésével, és így szólt hozzá: „Ne bántsd Bábel bölcseit! Vezess a király színe elé, és előadom a királynak a megfejtést.” 25Arjók tüstént bevezette Dánielt a királyhoz és jelentette neki: „Találtam Júda száműzöttei között egy embert, aki tudtára adja a királynak a megfejtést.” 26A király megkérdezte Dánieltől, akit másik nevén Béltsacárnak hívtak: „Te meg tudod nekem mondani, hogy milyen álmot láttam és meg is tudod fejteni?” 27Dániel ezt válaszolta a királynak: „A titkot, amelyet a király kérdez, a bölcsek, varázslók, tudósok és jósok nem tudják megfejteni a királynak. 28De van Isten az égben, aki feltárja a titkokat és tudtára adja Nebukadnezár királynak, mi fog történni az utolsó időkben. Ez az álom, amelyet fekvőhelyeden elméd látott: 29Arról gondolkodtál, ó király, fekvőhelyeden, hogy mi fog történni. Nos, aki feltárja a titkokat, az megmutatja neked, mi fog történni. 30Én elnyertem e titok kinyilatkoztatását, nem mintha bölcsebb volnék, mint bármely más élőlény, hanem azért, hogy a megfejtésről tudomást szerezzen a király, vagyis hogy megértsd elméd gondolatait. 31Amit láttál, ó király, az egy hatalmas szobor volt. Ez a szobor nagy volt és fényes, magasra emelkedett előtted, és rettenetes volt a tekintete. 32A szobor feje tiszta aranyból volt, melle és karjai ezüstből, hasa és ágyéka bronzból, 33lábszárai vasból, lábai meg részben vasból, részben agyagból. 34Ezt láttad, míg a (hegyről) le nem vált egy kő anélkül, hogy hozzáért volna valakinek a keze. Ez eltalálta a szobor vas­ és agyaglábát és darabokra zúzta. 35Ekkor egyszerre összetört a vas, az agyag, a bronz, az ezüst és az arany, s olyanná lett, mint nyáron a szérűn a por, amelyet felkap a szél, úgyhogy nyoma sem marad. A kőből pedig, amely eltalálta a szobrot, egy nagy hegy lett, amely betöltötte a földet. 36Ez volt az álom.

Az álom megfejtése. A jelentését is elmondjuk a királynak.

37Ó király, te vagy a legnagyobb a királyok között. Az ég Istene királyságot, erőt, hatalmat és dicsőséget adott neked. 38Kezedbe adta az emberek fiait, a mező vadjait és az ég madarait, bárhol vannak, és téged tett meg mindnyájuk urává. Te vagy az arany fő. 39Utánad egy másik birodalom támad, egy nálad kisebb, majd egy harmadik birodalom, amely bronzból való lesz, és uralma alá kerül az egész föld. 40A negyedik birodalom kemény lesz, mint a vas. A vas mindent összetör, és összezúz. Miként a vas mindent összezúz, ez is törni és zúzni fog. 41Mivel úgy láttad, hogy lábai és ujjai részben agyagból, részben vasból vannak: Az a birodalom meg fog oszlani, de azért lesz benne valami a vas szilárdságából. Azért láttad, hogy vas van keverve az agyag sarába. 42Mivel lábujjai részben vasból, részben agyagból vannak: az a birodalom részben szilárd, részben törékeny lesz. 43Ha a vasat agyagos sárral összekeverve láttad, ez azt jelenti: házasságok által össze fognak keveredni, de eggyé nem fognak összeforrni. A vas ugyanis nem vegyül az agyaggal. 44Ezeknek a királyoknak az idejében az ég Istene olyan birodalmat támaszt, amely nem szűnik meg soha. Ez a birodalom nem száll át más népre. Összetöri és elpusztítja az összes többi birodalmat, maga azonban állni fog mindörökké. 45Ezért tehát jól láttad, hogy a hegyről levált a kő anélkül, hogy valakinek a keze hozzáért volna, és szétzúzta az agyagot, vasat, bronzot, ezüstöt és aranyat. A nagy Isten megmutatta a királynak, mi fog történni egykoron. Az álom igaz, és megfejtése megbízható.”

Nebukadnezár hitvallása.

46Ekkor Nebukadnezár király arcra borult, sőt Dániel előtt is leborult. Majd rendeletet adott ki, hogy hozzanak elé étel­ és italáldozatot. 47Azután így szólt a király Dánielhez: „Valóban a ti Istenetek a legfölségesebb Isten, a királyok Ura és a titkok kinyilatkoztatója, különben nem tudtad volna megfejteni ezt a titkot.” 48Ekkor a király felmagasztalta Dánielt: tömérdek ajándékot adott neki, kinevezte Bábel egész tartományának kormányzójává, és Bábel valamennyi bölcsének főfelügyelőjévé. 49Dániel azonban azt kérte a királytól, hogy Bábel tartományának kormányzását bízza Sadrakra, Mesakra és Abednegóra. Maga Dániel a király udvarában maradt.

 

Bölcs 19,13-22

Egyiptom bűnösebb, mint Szodoma.

13De a büntetések sem jöttek a bűnösökre anélkül, hogy heves mennydörgésben jelek ne előzték volna meg őket. Mert méltán szenvedtek gonosz tetteik miatt. Hisz ádáz gyűlöletet tápláltak magukban az idegenekkel szemben. 14Mások ismeretlen jövevényeket nem fogadtak be, ők azonban érdemekben gazdag vendégeket vetettek szolgaságra. 15De még egyet! Azért is számadásra vonják őket, mert míg azok az idegeneket rögtön gyűlölködve fogadták, 16addig ezek ünnepségek közt befogadták őket, s miután már egyazon jogok részesei lettek, súlyos robottal sanyargatták őket. 17De sújtotta is őket a vakság, úgy mint azokat ott az igaznak ajtaja előtt, amikor a sűrű sötétségben mindegyik kereste a saját ajtajának bejáratát.

A természet a kivonuláskor Izrael pártján áll.

18Az elemek ugyanis átalakulnak, ahogy a húros hangszerben is a hangoktól függően változik a dallam, noha mindegyik megtartja a maga zengését. Ez világlik ki a történtek tüzetes szemléletéből. 19A szárazföldi lények ugyanis vízivé változtak, és az úszó állatok kimentek a szárazra. 20A tűz felfokozta erejét a vízben, a víz pedig megfeledkezett oltó természetéről. 21A lángok azonban nem emésztették föl a bennük járó mulandó lények testét, és nem olvasztották el a könnyen olvadó égi eledelt, amely jéghez hasonlított.

Befejezés.

22Mindezekben ugyanis naggyá és dicsővé tetted, Uram, népedet, soha sem feledkeztél meg róla, és mindig és mindenütt vele voltál.

 

Zsid 7

Jézus főpap Melkizedek rendje szerint.

71Ez a Melkizedek – Sálem királya és a fölséges Isten papja – eléje ment a királyok legyőzése után hazatérő Ábrahámnak, és megáldotta. 2Ábrahám tizedet adott neki mindenből. A neve azt jelenti, hogy az igazságosság királya. Azonkívül Sálem királya volt, vagyis a békesség királya. 3Nem ismerjük apját, anyját, családfáját, sem napjainak kezdetét vagy életének végét. Így az Isten Fiához hasonlítva marad pap mindörökké. 4Gondoljátok meg, milyen nagy ember az, akinek ősatyánk, Ábrahám tizedet adott a zsákmány javából. 5Lévi fiainak, mivel papi tisztet viselnek, szintén megvan a törvényes joguk rá, hogy a néptől, vagyis testvéreiktől, akik Ábrahám leszármazottai, tizedet szedjenek. 6Ő viszont, aki nem az ő nemzetségükből származott, Ábrahámtól kapta a tizedet, és megáldotta azt, akinek az ígéret szólt. 7Kétségtelen azonban, hogy a magasabb rangú áldja meg az alacsonyabb rangút. 8Itt halandó emberek szednek tizedet, ott meg az, akiről tanúsítják, hogy él. 9Sőt Ábrahámra való tekintettel mondhatjuk, hogy Lévi is, aki tizedet szed, szintén fizetett tizedet, 10hiszen jelen volt őse ágyékában, amikor Melkizedek találkozott vele.

Krisztus papsága magasabb rendű az ószövetséginél.

11Ha a levita papság, amelynek szolgálata idején a nép a törvényt kapta, elvezetett volna a tökéletességre, mi szükség lett volna még rá, hogy más főpap jöjjön, Melkizedek rendje szerint, nem pedig Áron nemzetségéből? 12A papság megváltozásával azonban szükségképpen megváltozott a törvény is. 13Akiről ugyanis ezeket mondjuk, az más törzsből való, amelyből senki sem szolgált az oltárnál. 14Hiszen köztudomású, hogy Urunk Júda törzséből származott, e törzzsel kapcsolatban pedig nem beszélt Mózes a papságról. 15Még világosabb ez, hogyha Melkizedek módjára egy más pap lép föl, 16aki nem a testi leszármazás törvénye alapján lett azzá, hanem a halhatatlan élet erejéből. 17A tanúság ugyanis így szólt róla: „Te pap vagy mindörökké Melkizedek rendje szerint.” 18Ám ezzel a korábbi törvény megszűnt mint hatástalan és erőtlen, 19a törvény tudniillik nem vezetett el a tökéletességre, csak előkészítője volt egy jobb reménynek, amely közelebb visz az Istenhez. 20Annál is inkább, mivel ez nem történt eskü nélkül. 21Amazok eskü nélkül lettek pappá, ő azonban annak erejével, aki így szólt hozzá: Megesküdött az Úr és nem bánja meg: te pap vagy mindörökké. 22Ennek megfelelően Jézus egy kiválóbb szövetség kezese lett. 23Azonkívül ők nagy számban voltak papok, mivel a halál következtében nem maradhattak meg. 24Ő viszont örökre megmarad, s így papsága örökké tart. 25Ezért mindörökre üdvözítheti is azokat, akik általa járulnak az Isten elé, hiszen örökké él, hogy közbenjárjon értünk. 26Ilyen főpap kellett nekünk: szent, ártatlan, feddhetetlen, a bűnösöktől elkülönített, aki fölségesebb az egeknél. 27Ő nem szorul rá, mint a többi főpap, hogy naponként először a saját vétkeiért mutasson be áldozatot, s csak azután a nép bűneiért. Egyszer s mindenkorra megtette ezt, amikor magát feláldozta. 28A törvény tehát gyarló embereket rendelt főpappá, az eskü szava azonban, amely a törvényt követte, magát az örökre tökéletes Fiút.

 

Tekapo, NZ
Tekapo, NZ
Hírdetés

Hozzászólások letiltva.

Create a website or blog at WordPress.com , Anders Noren fejlesztésében.

Fel ↑