Január 9. – 315. nap

 

Dán 3-4

3. NEBUKADNEZÁR ARANYSZOBRA

Nebukadnezár aranyszobrot állíttat.

31Nebukadnezár király aranyszobrot készíttetett. Magassága hatvan könyök volt, szélessége pedig hat könyök. Dura mezején, Bábel tartományában állíttatta fel. 2Aztán követeket küldött a király, hogy hívják össze a satrapákat, helytartókat, kormányzókat, tanácsosokat, kincstárosokat, bírákat és jogtudósokat és a tartományok összes főembereit, jöjjenek a szobor felavatására, amelyet Nebukadnezár készíttetett. 3A satrapák, helytartók, kormányzók, tanácsosok, kincstárosok, bírák, jogtudósok és a tartományok összes főemberei össze is jöttek a szobor felavatására, amelyet Nebukadnezár király állíttatott. Felálltak a szobor előtt, amelyet Nebukadnezár készíttetett. 4Ekkor a kikiáltó harsány hangon kihirdette: „Így szól a parancs, népek, nemzetek és nyelvek: 5Mihelyt meghalljátok a trombita, fuvola és citera, hárfa és lant, duda és a többi zeneszerszám hangját, boruljatok le, és imádjátok az aranyszobrot, amelyet Nebukadnezár király állíttatott.6Aki nem borul le, és nem imádja, azt még ebben az órában tüzes kemencébe fogják vetni.” 7Ennek megfelelően, mihelyt meghallották a trombita, fuvola és citera, hárfa és lant, duda és a többi zeneszerszám hangját, azon nyomban földre vetették magukat a népek, nemzetek és nyelvek, hogy imádják az aranyszobrot, amelyet Nebukadnezár király állíttatott.

Bevádolják a zsidókat.

8Ekkor káldeus férfiak siettek elő, és bevádolták a zsidókat. 9Így szóltak a királyhoz: „Király, örökké élj!10Király, te parancsot adtál ki: Minden ember, aki meghallja a trombita, fuvola és citera, hárfa és lant, duda és a többi zeneszerszám hangját, boruljon le, és imádja az aranyszobrot. 11Aki nem borul le és nem imádja, azt tüzes kemencébe kell vetni. 12Itt van néhány zsidó férfiú, akiket te Bábel tartományának kormányzásával bíztál meg: Sadrak, Mesak és Abednegó. Ezek a férfiak, ó király, nem teljesítik parancsodat. Nem tisztelik isteneidet és az aranyszobrot sem imádják, amelyet állíttattál.” 13Ekkor Nebukadnezár haragjában és dühében megparancsolta, hogy vezessék elé Sadrakot, Mesakot és Abednegót. Mindjárt eléje is állították ezeket a férfiakat. 14A király kérdőre vonta őket: „Igaz-e Sadrak, Mesak és Abednegó, hogy nem tisztelitek isteneimet, és az aranyszobrot sem imádjátok, amelyet állíttattam? 15Nos, hát készen vagytok-e rá, hogy mihelyt meghalljátok a trombita, fuvola és citera, hárfa és lant, duda és a többi zeneszerszám hangját, leboruljatok és imádjátok a szobrot, amelyet készíttettem? Mert ha nem imádjátok, még ebben az órában tüzes kemencébe vettetlek benneteket. S van-e olyan isten, aki megment titeket a kezemtől?” 16Sadrak, Mesak és Abednegó így feleltek Nebukadnezár királynak: „Nincs szükség rá, ó király, hogy mi feleljünk parancsodra. 17Ha a mi Istenünk, akit tisztelünk, meg akar minket menteni, akkor a tüzes kemencéből és a te kezedből is kiszabadít, ó király. 18De ha nem így történnék is, tudd meg, ó király, hogy isteneidet nem tiszteljük, és az aranyszobrot, amelyet állíttattál, nem imádjuk.” 19Ekkor Nebukadnezár haragra lobbant, arca lángba borult Sadrak, Mesak és Abednegó miatt, és kiadta a parancsot, hogy a kemencét a szokásosnál hétszerte jobban fűtsék be. 20Aztán megparancsolta serege legerősebb vitézeinek, hogy kötözzék meg Sadrakot, Mesakot és Abednegót, és vessék őket a tüzes kemencébe. 21Azon nyomban meg is kötözték a férfiakat nadrágostul, köpenyestül és süvegestül, és bevetették a tüzes kemencébe. 22Mivel a király szigorú parancsára a kemencét a szokásosnál is jobban befűtötték, a lobogó tűz megölte azokat a férfiakat is, akik Sadrakot, Mesakot és Abednegót bevetették. 23A három férfiú, Sadrak, Mesak és Abednegó, megkötözve a tüzes kemence közepére esett.

Azarja imádsága.

23Ott jártak-keltek a lángok között, dicsőítették az Istent és áldották az Urat. 23Azarja megállt, szóra nyitotta ajkát, és a lángok közepette így imádkozott: 23Áldott vagy, Urunk, atyáink Istene, és minden dicséretre méltó; neved magasztos mindörökké. 23Mert igazságos vagy mindenben, amit velünk tettél, tetteid mind igazak, útjaid egyenesek, és minden ítéleted igazságos. 23Igazságos ítéletet hajtottál végre, bármit mértél ránk és Jeruzsálemre, atyáink szent városára. Bűneink miatt mindent igazságos ítélettel mértél ránk. 23Vétkeztünk és elpártoltunk tőled, gonoszságra vetemedtünk, és parancsaidra nem ügyeltünk. 23Lelkiismeretünkkel szembeszegülve nem azt tettük, amit parancsoltál, hogy jó legyen sorunk. 23Amit ránk mértél és velünk tettél, mind igazságos ítélettel tetted. 23Kiszolgáltattál minket gonosz ellenségeinknek és gyűlölködő árulóinknak, egy igazságtalan királynak, a leggonoszabbnak az egész földön. 23Most még szánkat se nyithatjuk ki, szégyen és gyalázat lett szolgáid és tisztelőid osztályrésze. 23Szent nevedre kérünk, ne taszíts el minket végleg, ne bontsd fel a szövetséged. 23Ne vondd meg tőlünk irgalmadat kedveltedért, Ábrahámért, szolgádért, Izsákért, és szentedért, Izraelért. 23Megígérted nekik, hogy megsokasítod utódaikat, mint égen a csillagokat, s mint a tenger partján a fövényt. 23Minden népnél kisebbek lettünk, Urunk, megaláztatásban van részünk bűneinkért az egész földön. 23Most nincs fejedelmünk, sem prófétánk, sem vezérünk, nincs sem égő-, sem véres, sem étel-, sem illatáldozat, de még hely sem, ahová letegyük első termésünket, 23s elnyerhessük irgalmadat. Fogadd el megtört szívünket és alázatos lelkünket kosokból és bikákból álló égőáldozatul, tömérdek hizlalt bárány gyanánt! 23Áldozatunk legyen ma éppúgy kedves színed előtt, s engesztelődj ki a múlt miatt, mert akik benned bíznak, nem vallanak szégyent. 23Most már egész szívünkkel téged követünk, téged félünk, és a te nevedet keressük. 23Ne engedd, hogy megszégyenüljünk, hanem bánj velünk könyörülettel, nagy irgalmasságod szerint!23Siess segítségünkre, mint hajdan a csodatetteiddel, és szerezz dicsőséget, Uram, a nevednek! 23Valljanak szégyent mind, akik gonoszat tesznek szolgáid ellen, mindenhatóságod alázza meg őket, és enyésszen el erejük!23Tudják meg, hogy te, az Úr vagy az egyetlen Isten, és tiéd a dicsőség szerte az egész földön.

Isten angyala megmenti az ifjakat.

23A király szolgái, akik bedobták őket, egyre fűtötték a kemencét kőolajjal, gyantával, kóccal és rőzsével.23Végül a láng negyvenkilenc könyöknyire kicsapott a kemencéből. 23Elérte és elégette a káldeusokat, akiket a kemence körül talált. 23Az Úr angyala pedig leszállt a kemencébe Azarjához és társaihoz, és kiverte a tüzet a lángoló kemencéből. 23Olyanná tette a kemence belsejét, mintha harmatos szellő fújdogált volna benne. Őket a tűz egyáltalán nem érte, nem sértette és nem háborgatta.

A három ifjú éneke.

23Ekkor a kemencében mindhárman egy szájjal dicsőítették, magasztalták és áldották az Istent, a következőképpen: 23Áldott vagy Urunk, atyáink Istene, dicséretre méltó és magasztos mindörökké. Áldott a te dicsőséges szent neved, dicséretre méltó és magasztos mindörökké. 23Áldott vagy dicsőséged szent templomában, dicséretre méltó és magasztos mindörökké. 23Áldott vagy királyi trónodon, dicséretre méltó és magasztos mindörökké. 23Áldott vagy, aki belelátsz a mélységekbe, és a kerubok fölött trónolsz, dicséretre méltó és magasztos mindörökké. 23Áldott vagy az ég boltozatján, dicséretre méltó és magasztos mindörökké.23Áldjátok, az Úrnak minden művei az Urat, dicsőítsétek és magasztaljátok mindörökké. 23Áldjátok, az Úrnak angyalai, az Urat, dicsőítsétek és magasztaljátok mindörökké. 23Áldjátok, egek, az Urat, dicsőítsétek és magasztaljátok mindörökké. 23Áldjátok, mind ti vizek az égboltozat felett, az Urat, dicsőítsétek és magasztaljátok mindörökké. 23Áldjátok, minden erők, az Urat, dicsőítsétek és magasztaljátok mindörökké.23Áldjátok, nap és hold, az Urat, dicsőítsétek és magasztaljátok mindörökké. 23Áldjátok, ég csillagai, az Urat, dicsőítsétek és magasztaljátok mindörökké. 23Áldjátok, minden záporeső és harmat, az Urat, dicsőítsétek és magasztaljátok mindörökké. 23Áldjátok, mind ti szelek, az Urat, dicsőítsétek és magasztaljátok mindörökké.23Áldjátok, tűz és forróság, az Urat, dicsőítsétek és magasztaljátok mindörökké. 23Áldjátok, hideg és hőség, az Urat, dicsőítsétek és magasztaljátok mindörökké. 23Áldjátok, harmat és dér, az Urat, dicsőítsétek és magasztaljátok mindörökké. 23Áldjátok, fagy és hideg, az Urat, dicsőítsétek és magasztaljátok mindörökké.23Áldjátok, jég és hó, az Urat, dicsőítsétek és magasztaljátok mindörökké. 23Áldjátok, éjjelek és nappalok, az Urat, dicsőítsétek és magasztaljátok mindörökké. 23Áldjátok, világosság és sötétség, az Urat, dicsőítsétek és magasztaljátok mindörökké. 23Áldjátok, villámok és fellegek, az Urat, dicsőítsétek és magasztaljátok mindörökké. 23Áldjad föld, az Urat, dicsőítsd és magasztald mindörökké. 23Áldjátok, hegyek és halmok, az Urat, dicsőítsétek és magasztaljátok mindörökké. 23Áldja minden, ami a földön sarjad, az Urat, dicsőítse és magasztalja mindörökké. 23Áldjátok, vízforrások, az Urat, dicsőítsétek és magasztaljátok mindörökké.23Áldjátok, tengerek és folyamok, az Urat, dicsőítsétek és magasztaljátok mindörökké. 23Áldjátok, cethalak és a vizekben mozgó összes állatok, az Urat, dicsőítsétek és magasztaljátok mindörökké. 23Áldjátok, égi madarak, az Urat, dicsőítsétek és magasztaljátok mindörökké. 23Áldjátok, vadak és barmok, az Urat, dicsőítsétek és magasztaljátok mindörökké. 23Áldjátok, emberek fiai, az Urat, dicsőítsétek és magasztaljátok mindörökké.23Áldjátok, Izrael fiai, az Urat, dicsőítsétek és magasztaljátok mindörökké. 23Áldjátok, az Úrnak papjai, az Urat, dicsőítsétek és magasztaljátok mindörökké. 23Áldjátok, az Úrnak szolgái, az Urat, dicsőítsétek és magasztaljátok mindörökké. 23Áldjátok, igazak szellemei és lelkei, az Urat, dicsőítsétek és magasztaljátok mindörökké.23Áldjátok, szentek és alázatos szívűek, az Urat, dicsőítsétek és magasztaljátok mindörökké. 23Áldjátok, Hananja, Azarja, Misael, az Urat, dicsőítsétek és magasztaljátok mindörökké. Mert kiragadott minket a holtak országából, s kimentett a halál kezéből; kiszabadított a lobogó lángok közül, kiragadott a tűzből. 23Adjatok hálát az Úrnak, mert jó, mert irgalma örökkévaló! 23Áldjátok az istenek Istenét, ti, akik félitek az Urat, dicsőítsétek, és adjatok neki hálát, mert irgalma örökkévaló!

Nebukadnezár elismeri a csodát.

24Ekkor Nebukadnezár király megdöbbent. Izgatottan felállt, és így szólt főembereihez: „Nemde, három férfiút dobattunk megkötözve a tűzbe?” Ezt felelték a királynak: „Egész biztos, ó király!” 25Erre így folytatta: „Én négy férfiút látok, akik szabadon járnak-kelnek a lángok közepette anélkül, hogy valami bántódásuk volna. A negyediknek pedig olyan alakja van, mint egynek az istenek fiai közül.” 26Ekkor Nebukadnezár odament a tüzes kemence ajtajához és bekiáltott: „Sadrak, Mesak és Abednegó, a fölséges Isten szolgái, gyertek ki és jöjjetek ide!” Erre Sadrak, Mesak és Abednegó kijöttek a lángok közül. 27A satrapák, helytartók, kormányzók és királyi tanácsosok összefutottak. Látták e férfiakon, hogy testükön semmi hatalma nem volt a tűznek, fejüknek egyetlen hajaszála sem perzselődött meg, ruhájuk sem sérült meg, sőt még a tűz szaga sem járta át őket.28Nebukadnezár ekkor így szólt: „Áldott legyen Sadrak, Mesak és Abednegó Istene, mert elküldte angyalát, és megmentette szolgáit, akik benne bíztak. Inkább megszegték a király parancsát, veszélynek tették ki testüket, semhogy Istenükön kívül más istent tiszteljenek és imádjanak. 29Ezennel rendeletet bocsátok ki: Minden nép, nemzet és nyelv! Aki káromolja Sadrak, Mesak és Abednegó Istenét, azt vágják darabokra, háza meg változzék szemétdombbá! Nincs ugyanis más Isten, aki ki tudna szabadítani a szorongattatásból.” 30Ekkor a király Bábel tartományában nagy tisztségre emelte Sadrakot, Mesakot és Abednegót.

Nebukadnezár levele.

31Nebukadnezár király minden népnek, nemzetnek és nyelvnek! Sok-sok üdvözlet nektek! 32Jónak látom, hogy hirdessem a jeleket és a csodákat, amelyeket a fölséges Isten végbevitt rajtam. 33Az ő jelei milyen nagyok, és az ő csodái milyen hatalmasak! Királysága örökké tartó királyság, és hatalma nemzedékről nemzedékre száll.

4. NEBUKADNEZÁR BETEGSÉGE

Nebukadnezár álma.

41Én, Nebukadnezár nyugodtan éltem házamban és vidáman palotámban. 2De álmot láttam, és ez megijesztett. Fekvőhelyemen támadt gondolataim és elmém látomásai megzavartak. 3Azért megparancsoltam: Bábel minden bölcsét vezessék elém, hogy fejtsék meg nekem álmom jelentését. 4El is jöttek a jósok, varázslók, káldeusok és csillagjósok. Elmondtam nekik az álmot, de a jelentését nem tudták nekem megfejteni. 5Végül elém járult Dániel, akit istenem neve után Béltsacárnak is hívnak, s akiben Isten szent lelke lakik. Elmondtam neki az álmomat: 6Béltsacár, te jósok feje! Tudom, hogy Isten szent lelke lakik benned, s nem okoz neked fejtörést egyetlen titok sem. Ezt az álmot láttam, fejtsd meg nekem. 7A látomásban, amely fekvőhelyemen előttem állt, ezt láttam: Lám, egy igen magas fa állt a föld közepén. 8A fa magas volt és erős, teteje az eget érte, és a föld határairól is lehetett látni. 9Lombja gyönyörű, gyümölcse bőséges, és minden élőlény számára ehető. Árnyékot adott a mező vadjainak, ágai közt meg az ég madarai fészkeltek, és minden élőlény róla táplálkozott. 10A látomásban, amely fekvőhelyemen előttem állt, egyszerre egy szent őrt pillantottam meg, amint leszállt az égből. 11Harsány hangon parancsot adott: Vágjátok ki a fát, üssétek le ágait, verjétek le lombját és szórjátok szét gyümölcsét. Meneküljenek alóla az állatok, és ágai közül a madarak. 12De gyökereinek a törzsökét hagyjátok meg a földben, vas­ és rézbilincsbe verve a mező füvén. Az ég harmata öntözze, és a vadállatokkal egy sorban a föld füve legyen osztályrésze. 13Szíve vetkőzzék ki emberi mivoltából, s állati szív adassék neki! Így múljék el fölötte hét időszak. 14Ez az üzenet az őrök határozata, és ez a javaslat a szentek végzése, hogy elismerjék róla az élők: A Fölséges uralkodik az emberek királysága fölött. Annak adhatja, akinek akarja; akár a legutolsó embert is trónra emelheti. 15Ez az az álom, amelyet én, Nebukadnezár király, láttam. Nos, Béltsacár, fejtsd meg a jelentését, mert királyságom összes bölcsei sem tudták nekem megfejteni. Csak te vagy rá képes, mert benned a szent Isten lelke van.

Dániel megfejti az álmot.

16Ekkor Dániel, akit Béltsacárnak is neveztek, egy órára mozdulatlanságba dermedt, mert gondolatai annyira megrémítették. De a király figyelmeztette: „Béltsacár, ne rémítsen meg az álom és jelentése!” Béltsacár ezt a feleletet adta: „Uram, bárcsak gyűlölőidnek szólna ez az álom, és ellenségeidnek a jelentése. 17Az a fa, amelyet láttál, magas és erős, úgyhogy a teteje az eget éri és az egész földön lehet látni; 18lombja gyönyörű, gyümölcse bőséges, és minden élőlény számára ehető, alatta tanyáznak a mező vadjai, és ágai közt fészkelnek az ég madarai –, 19te magad vagy, ó király. Naggyá, hatalmassá lettél, nagyságod egyre gyarapodott, elérte az eget és hatalmad a föld határát. 20Egy szent őrt is látott a király. Leszállt az égből és így szólt: Vágjátok ki a fát és pusztítsátok el! De gyökereinek törzsökét hagyjátok meg a földben, vas­ és rézbilincsbe verve a mező földjén; az ég harmata öntözze, s a mező vadjaival éljen egy sorban, míg hét időszak el nem múlik fölötte. 21Ennek, ó király, ez a megfejtése: Ez a Fölséges határozata, amely az én uramra, a királyra vár: 22Kiűznek az emberek közül, a mező vadjai közt lelsz tanyát, füvet legelsz, mint az ökrök, és az ég harmatja fog öntözni. Hét időszak múlik el így fölötted, míg belátod, hogy a Fölséges uralkodik az emberi királyság fölött, és annak adhatja, akinek akarja. 23Mivel azonban az volt a parancs, hogy gyökerének törzsökét hagyják meg: a Fölséges visszaadja neked királyságodat, ha elismered az ég hatalmát. 24Ezért, ó király, fogadd szívesen tanácsomat: váltsd meg bűneidet az igazságosságot gyakorolva, és gonoszságaidat az elnyomottak iránt irgalmat gyakorolva! Akkor talán tovább tarthat jó sorod.”

Az álom beteljesedése.

25Ez mind utol is érte Nebukadnezár királyt. 26Tizenkét hónap múlva fölment királyi palotája tetejére, amely Bábelben van, és ott sétálgatott. 27Akkor azt mondta a király: „Nemde, ez az a nagy Bábel, amelyet hatalmas erőmmel építettem ki igazi királyi székhellyé, hogy hirdesse dicsőségemet?” 28A szó még ott volt a király ajkán, amikor szózat hallatszott az égből: „Neked szól a szózat, Nebukadnezár király! Elveszem királyi hatalmadat.29Kitaszítanak az emberek közül, a mező vadjai közt lelsz tanyát, s füvet legelsz, mint az ökrök. Hét időszak múlik el így fölötted, míg belátod, hogy a Fölséges uralkodik az emberi királyság fölött, és annak adhatja, akinek akarja.” 30Még ugyanabban az órában beteljesedett a jövendölés Nebukadnezáron: kivetették az emberek közül, füvet legelt, mint az ökrök, az ég harmata addig öntözte testét, míg szőre olyan hosszú nem lett, mint a sas tolla, és körmei, mint a madárkarmok. 31Mihelyt letelt a kiszabott idő, én, Nebukadnezár, az égre emeltem tekintetemet, és visszanyertem értelmemet. Akkor hálát adtam a Fölségesnek, dicsőítettem és magasztaltam az örökké élőt: Hatalma örök hatalom, országa megmarad nemzedékről nemzedékre. 32A föld lakóit olyannak tekinti, mint a semmit, tetszése szerint jár el az égi seregekkel és a föld lakóival. Nincs senki, aki ellenállhatna kezének, vagy azt mondhatná neki: Miért tetted ezt? 33Ugyanabban az időben visszanyertem értelmemet, királyi méltóságom mellé visszakaptam tekintélyemet és dicsőségemet. Szolgáim és főembereim fölkerestek, és visszahelyeztek királyságomba, sőt még nagyobb hatalomra tettem szert. 34Ezért én, Nebukadnezár, áldom, magasztalom és dicsőítem az Ég Királyát, mert minden tette igaz és útjai igazságosak; s akik kevélyen járnak-kelnek, azokat meg tudja alázni.

 

Sir 1

Jézusnak, Sirák fiának könyve

ELŐSZÓ

01Sok és jelentős (tanítást) ajándékozott nekünk a Törvény, a Próféták 2és a többi utánuk következő (író),3akik miatt meg kell dicsérni Izraelt műveltségéért és bölcsességéért. 4De ne csak jártasságra tegyenek szert benne, akik (héber nyelven) el tudják olvasni, 5hanem aki belemélyed, az legyen képes rá, hogy a kívülállókat is előbbre segítse, 6élőszó és írás útján. 7Ezért határozta el Jézus, a nagyapám – miután behatóan foglalkozott 8a Törvénnyel, 9a Prófétákkal 10és az atyáktól ránk maradt többi írással, 11s elegendő ismeretre tett szert –, 12hogy maga is ír valamit, ami a műveltséget és a bölcsességet előmozdítja. 13Így, aki ezt kedvvel és szeretettel elsajátítja, 14egyre gyarapodhat a törvény szerint való élet útján. 15Most hát arra kérlek benneteket, 16hogy fogjatok hozzá az olvasáshoz 17jóakarattal és figyelemmel. 18De legyetek elnézők, 19ha a – különben gondos – fordítás kifejezései 20itt-ott nem elég tökéletesek. 21Hiszen nem mindegy, 22hogy az ember valamit héber eredetiben olvas-e, vagy más nyelvre lefordítva. 23Nemcsak ez a könyv, 24hanem a Törvény, a Próféták, 25és a többi írás is 26nem csekély eltérést mutat, ha (eredeti) nyelvükön olvassuk őket. 27Nos, amikor Euergetész király uralkodásának 38. esztendejében 28Egyiptomba mentem, és az ő idejében ott tartózkodtam, 29egy nem csekély műveltségre valló művet találtam. 30Ezért szükségesnek tartottam, hogy magam is fáradságot vegyek, és gondot fordítsak ennek a könyvnek a lefordítására. 31Pihenést nem ismerve nagy buzgalommal ráadtam fejemet 32ebben az időben, 33hogy végére járjak a dolognak, és kiadjam a könyvet 34azok számára is, akik idegenben bele akarnak mélyedni, 35és akik föltették magukban, hogy a törvény szerint élnek.

I. A MONDÁSOK GYŰJTEMÉNYE

A bölcsesség titka

11Minden bölcsességnek az Úr a forrása, örök időkre otthon van az nála. 2A tenger homokját, az eső cseppjeit s a letűnt idő napjait ki vehetné számba? 3Az ég magasságát, a földnek szélességét, s a tenger mélységét ki tudná megmérni? 4Minden más dolognál előbb teremtette a bölcsességet, öröktől fogva az okosságot. 6A bölcsesség gyökere ki előtt tárul fel, avagy ki láthatott bele terveibe? 8Csak egyetlen bölcs van, s roppant félelmetes, ahogy a trónján ül és onnan országol: 9az Úr! Ő teremtette meg, látta, számba vette és kiárasztotta minden műveire. 10Bőkezűen juttat belőle minden testnek, ajándékul adja azoknak, akik őt szeretik.

Az Isten félelme

11Az Úrnak félelme tisztesség, dicsőség, csupa vidámság és ünnepi koszorú. 12Az Úrnak félelme üdíti a szívet, ujjongó örömet ad s hosszú életet. 13Jó véget ér, aki tiszteli az Urat, halálának napján irigykedve nézik. 14A bölcsesség kezdete az Úr félelme; már anyjuk méhében megkapják a hűek. 15Az emberi szívekben biztos alapra lelt, szilárdan fog állni utódaikban is. 16A bölcsesség telje az Úrnak félelme, gyümölcsei egészen megittasítanak.17Megtölti házukat csupa drágasággal, szép alkotásaival a csűrjük megtelik. 18A legfőbb bölcsesség az Úrnak félelme: békét s egészséget teremt maga körül. 19Látta, megszámlálta: okosságot ad és érteni tudást, s dicsővé teszi, aki ragaszkodik hozzá. 20A bölcsesség gyökere az Úrnak félelme, az ágai pedig napok sokasága.

Türelem és önuralom

22Haragja a gonoszt nem teszi igazzá, inkább földre rántja haragjának súlya. 23A türelmes kitart egy ideig, s ha az eltelt, örömben lesz része. 24Hallgat, amíg el nem jön a beszéd ideje, bölcsességét aztán sok száj magasztalja.

A bölcsesség és tisztesség

25A bölcsesség kincse a (sok) okos mondás, a bűnös irtózik Isten félelmétől. 26Ha bölcs akarsz lenni, tartsd meg a parancsokat, akkor majd elhalmoz vele az Úr. 27Az Úrnak félelme bölcsesség és műveltség, s ami kedves neki, az a hűség és szelídség. 28Az Úr félelmével sose szegülj szembe, és megosztott szívvel ne járulj eléje. 29Ne légy képmutató az emberek előtt, és ügyelj gondosan ajkadnak szavára. 30Ne bízd el magadat, mert hátha elesel, s magad hozol ezzel szégyent a fejedre. Mert az Úr feltárja, amit te elrejtesz, és az egybegyűltek előtt a földre sújt. Ott kiderül, hogy nem vagy istenfélő, és hogy a szíved csalással van tele.

 

Zsid 8

Krisztus a mennyben is főpapunk.

81A mondott dolgoknak ez a lényegük: Olyan főpapunk van, aki a Fölség trónjának jobbján ül a mennyben,2mint papi szolgája a szentélynek, az igazi sátornak, amelyet az Úr emelt, nem ember. 3Minden főpapnak az ugyanis a kötelessége, hogy ajándékot és áldozatot mutasson be, ezért neki is kellett lennie áldozati adományának. 4Ha a földön élne, nem is volna pap, hiszen itt élnek olyanok, akik a törvény szerint áldozatot mutatnak be. 5Ezek azonban csak a mennyei szentély előképénél és árnyékánál szolgálnak, annak az utasításnak megfelelően, amelyet Mózes kapott, amikor a sátrat el akarta készíteni: „Vigyázz, és mindent a minta szerint csinálj, amelyet a hegyen mutattam neked!” 6Ő annyival kiválóbb papi szolgálatot kapott, amennyivel magasabb rendű, tökéletesebb ígéreten alapuló szövetségnek közvetítője. 7Ha ugyanis az első (szövetség) kifogástalan lett volna, nem volna szükség a másodikra. 8Így feddte meg őket ugyanis: Íme, jönnek napok – mondja az Úr –, s új szövetségre lépek Izrael házával és Júda házával. 9Nem olyan szövetségre, mint amilyet atyáitokkal kötöttem azon a napon, amikor kézen fogtam és kivezettem őket Egyiptom földjéről. De mivel nem tartották meg a szövetséget, én sem törődöm velük – mondja az Úr. 10Ez lesz a szövetség, amelyet ama napok után Izrael házával kötök majd – mondja az Úr. Elméjükbe vésem és szívükbe írom törvényemet. Istenük leszek és ők a népem lesznek. 11Akkor majd senkinek sem kell társát vagy testvérét tanítania: Ismerd meg az Urat! Hiszen mindenki ismerni fog a legkisebbtől a legnagyobbig. 12Irgalmas leszek bűneik iránt, és vétkükre többé nem emlékezem. 13Ha tehát itt új szövetségről beszél, a régit elévültnek tekinti. Ami pedig elévült és idejét múlta, az közel van a megszűnéshez.

 

Diamond Harbour, NZ
Diamond Harbour, NZ
Hírdetés

Hozzászólások letiltva.

Create a website or blog at WordPress.com , Anders Noren fejlesztésében.

Fel ↑