Január 9. – 315. nap

 

Dán 3-4

3. NEBUKADNEZÁR ARANYSZOBRA

Nebukadnezár aranyszobrot állíttat.

3¹Nebukadnezár király aranyszobrot készíttetett. Magassága hatvan könyök volt, szélessége pedig hat könyök. Dura mezején, Bábel tartományában állíttatta fel. ²Aztán követeket küldött a király, hogy hívják össze a satrapákat, helytartókat, kormányzókat, tanácsosokat, kincstárosokat, bírákat és jogtudósokat és a tartományok összes főembereit, jöjjenek a szobor felavatására, amelyet Nebukadnezár készíttetett. ³A satrapák, helytartók, kormányzók, tanácsosok, kincstárosok, bírák, jogtudósok és a tartományok összes főemberei össze is jöttek a szobor felavatására, amelyet Nebukadnezár király állíttatott. Felálltak a szobor előtt, amelyet Nebukadnezár készíttetett. ⁴Ekkor a kikiáltó harsány hangon kihirdette: „Így szól a parancs, népek, nemzetek és nyelvek: ⁵Mihelyt meghalljátok a trombita, fuvola és citera, hárfa és lant, duda és a többi zeneszerszám hangját, boruljatok le, és imádjátok az aranyszobrot, amelyet Nebukadnezár király állíttatott.⁶Aki nem borul le, és nem imádja, azt még ebben az órában tüzes kemencébe fogják vetni.” ⁷Ennek megfelelően, mihelyt meghallották a trombita, fuvola és citera, hárfa és lant, duda és a többi zeneszerszám hangját, azon nyomban földre vetették magukat a népek, nemzetek és nyelvek, hogy imádják az aranyszobrot, amelyet Nebukadnezár király állíttatott.

Bevádolják a zsidókat.

⁸Ekkor káldeus férfiak siettek elő, és bevádolták a zsidókat. ⁹Így szóltak a királyhoz: „Király, örökké élj!¹⁰Király, te parancsot adtál ki: Minden ember, aki meghallja a trombita, fuvola és citera, hárfa és lant, duda és a többi zeneszerszám hangját, boruljon le, és imádja az aranyszobrot. ¹¹Aki nem borul le és nem imádja, azt tüzes kemencébe kell vetni. ¹²Itt van néhány zsidó férfiú, akiket te Bábel tartományának kormányzásával bíztál meg: Sadrak, Mesak és Abednegó. Ezek a férfiak, ó király, nem teljesítik parancsodat. Nem tisztelik isteneidet és az aranyszobrot sem imádják, amelyet állíttattál.” ¹³Ekkor Nebukadnezár haragjában és dühében megparancsolta, hogy vezessék elé Sadrakot, Mesakot és Abednegót. Mindjárt eléje is állították ezeket a férfiakat. ¹⁴A király kérdőre vonta őket: „Igaz-e Sadrak, Mesak és Abednegó, hogy nem tisztelitek isteneimet, és az aranyszobrot sem imádjátok, amelyet állíttattam? ¹⁵Nos, hát készen vagytok-e rá, hogy mihelyt meghalljátok a trombita, fuvola és citera, hárfa és lant, duda és a többi zeneszerszám hangját, leboruljatok és imádjátok a szobrot, amelyet készíttettem? Mert ha nem imádjátok, még ebben az órában tüzes kemencébe vettetlek benneteket. S van-e olyan isten, aki megment titeket a kezemtől?” ¹⁶Sadrak, Mesak és Abednegó így feleltek Nebukadnezár királynak: „Nincs szükség rá, ó király, hogy mi feleljünk parancsodra. ¹⁷Ha a mi Istenünk, akit tisztelünk, meg akar minket menteni, akkor a tüzes kemencéből és a te kezedből is kiszabadít, ó király. ¹⁸De ha nem így történnék is, tudd meg, ó király, hogy isteneidet nem tiszteljük, és az aranyszobrot, amelyet állíttattál, nem imádjuk.” ¹⁹Ekkor Nebukadnezár haragra lobbant, arca lángba borult Sadrak, Mesak és Abednegó miatt, és kiadta a parancsot, hogy a kemencét a szokásosnál hétszerte jobban fűtsék be. ²⁰Aztán megparancsolta serege legerősebb vitézeinek, hogy kötözzék meg Sadrakot, Mesakot és Abednegót, és vessék őket a tüzes kemencébe. ²¹Azon nyomban meg is kötözték a férfiakat nadrágostul, köpenyestül és süvegestül, és bevetették a tüzes kemencébe. ²²Mivel a király szigorú parancsára a kemencét a szokásosnál is jobban befűtötték, a lobogó tűz megölte azokat a férfiakat is, akik Sadrakot, Mesakot és Abednegót bevetették. ²³A három férfiú, Sadrak, Mesak és Abednegó, megkötözve a tüzes kemence közepére esett.

Azarja imádsága.

²³Ott jártak-keltek a lángok között, dicsőítették az Istent és áldották az Urat. ²³Azarja megállt, szóra nyitotta ajkát, és a lángok közepette így imádkozott: ²³Áldott vagy, Urunk, atyáink Istene, és minden dicséretre méltó; neved magasztos mindörökké. ²³Mert igazságos vagy mindenben, amit velünk tettél, tetteid mind igazak, útjaid egyenesek, és minden ítéleted igazságos. ²³Igazságos ítéletet hajtottál végre, bármit mértél ránk és Jeruzsálemre, atyáink szent városára. Bűneink miatt mindent igazságos ítélettel mértél ránk. ²³Vétkeztünk és elpártoltunk tőled, gonoszságra vetemedtünk, és parancsaidra nem ügyeltünk. ²³Lelkiismeretünkkel szembeszegülve nem azt tettük, amit parancsoltál, hogy jó legyen sorunk. ²³Amit ránk mértél és velünk tettél, mind igazságos ítélettel tetted. ²³Kiszolgáltattál minket gonosz ellenségeinknek és gyűlölködő árulóinknak, egy igazságtalan királynak, a leggonoszabbnak az egész földön. ²³Most még szánkat se nyithatjuk ki, szégyen és gyalázat lett szolgáid és tisztelőid osztályrésze. ²³Szent nevedre kérünk, ne taszíts el minket végleg, ne bontsd fel a szövetséged. ²³Ne vondd meg tőlünk irgalmadat kedveltedért, Ábrahámért, szolgádért, Izsákért, és szentedért, Izraelért. ²³Megígérted nekik, hogy megsokasítod utódaikat, mint égen a csillagokat, s mint a tenger partján a fövényt. ²³Minden népnél kisebbek lettünk, Urunk, megaláztatásban van részünk bűneinkért az egész földön. ²³Most nincs fejedelmünk, sem prófétánk, sem vezérünk, nincs sem égő-, sem véres, sem étel-, sem illatáldozat, de még hely sem, ahová letegyük első termésünket, ²³s elnyerhessük irgalmadat. Fogadd el megtört szívünket és alázatos lelkünket kosokból és bikákból álló égőáldozatul, tömérdek hizlalt bárány gyanánt! ²³Áldozatunk legyen ma éppúgy kedves színed előtt, s engesztelődj ki a múlt miatt, mert akik benned bíznak, nem vallanak szégyent. ²³Most már egész szívünkkel téged követünk, téged félünk, és a te nevedet keressük. ²³Ne engedd, hogy megszégyenüljünk, hanem bánj velünk könyörülettel, nagy irgalmasságod szerint!²³Siess segítségünkre, mint hajdan a csodatetteiddel, és szerezz dicsőséget, Uram, a nevednek! ²³Valljanak szégyent mind, akik gonoszat tesznek szolgáid ellen, mindenhatóságod alázza meg őket, és enyésszen el erejük!²³Tudják meg, hogy te, az Úr vagy az egyetlen Isten, és tiéd a dicsőség szerte az egész földön.

Isten angyala megmenti az ifjakat.

²³A király szolgái, akik bedobták őket, egyre fűtötték a kemencét kőolajjal, gyantával, kóccal és rőzsével.²³Végül a láng negyvenkilenc könyöknyire kicsapott a kemencéből. ²³Elérte és elégette a káldeusokat, akiket a kemence körül talált. ²³Az Úr angyala pedig leszállt a kemencébe Azarjához és társaihoz, és kiverte a tüzet a lángoló kemencéből. ²³Olyanná tette a kemence belsejét, mintha harmatos szellő fújdogált volna benne. Őket a tűz egyáltalán nem érte, nem sértette és nem háborgatta.

A három ifjú éneke.

²³Ekkor a kemencében mindhárman egy szájjal dicsőítették, magasztalták és áldották az Istent, a következőképpen: ²³Áldott vagy Urunk, atyáink Istene, dicséretre méltó és magasztos mindörökké. Áldott a te dicsőséges szent neved, dicséretre méltó és magasztos mindörökké. ²³Áldott vagy dicsőséged szent templomában, dicséretre méltó és magasztos mindörökké. ²³Áldott vagy királyi trónodon, dicséretre méltó és magasztos mindörökké. ²³Áldott vagy, aki belelátsz a mélységekbe, és a kerubok fölött trónolsz, dicséretre méltó és magasztos mindörökké. ²³Áldott vagy az ég boltozatján, dicséretre méltó és magasztos mindörökké.²³Áldjátok, az Úrnak minden művei az Urat, dicsőítsétek és magasztaljátok mindörökké. ²³Áldjátok, az Úrnak angyalai, az Urat, dicsőítsétek és magasztaljátok mindörökké. ²³Áldjátok, egek, az Urat, dicsőítsétek és magasztaljátok mindörökké. ²³Áldjátok, mind ti vizek az égboltozat felett, az Urat, dicsőítsétek és magasztaljátok mindörökké. ²³Áldjátok, minden erők, az Urat, dicsőítsétek és magasztaljátok mindörökké.²³Áldjátok, nap és hold, az Urat, dicsőítsétek és magasztaljátok mindörökké. ²³Áldjátok, ég csillagai, az Urat, dicsőítsétek és magasztaljátok mindörökké. ²³Áldjátok, minden záporeső és harmat, az Urat, dicsőítsétek és magasztaljátok mindörökké. ²³Áldjátok, mind ti szelek, az Urat, dicsőítsétek és magasztaljátok mindörökké.²³Áldjátok, tűz és forróság, az Urat, dicsőítsétek és magasztaljátok mindörökké. ²³Áldjátok, hideg és hőség, az Urat, dicsőítsétek és magasztaljátok mindörökké. ²³Áldjátok, harmat és dér, az Urat, dicsőítsétek és magasztaljátok mindörökké. ²³Áldjátok, fagy és hideg, az Urat, dicsőítsétek és magasztaljátok mindörökké.²³Áldjátok, jég és hó, az Urat, dicsőítsétek és magasztaljátok mindörökké. ²³Áldjátok, éjjelek és nappalok, az Urat, dicsőítsétek és magasztaljátok mindörökké. ²³Áldjátok, világosság és sötétség, az Urat, dicsőítsétek és magasztaljátok mindörökké. ²³Áldjátok, villámok és fellegek, az Urat, dicsőítsétek és magasztaljátok mindörökké. ²³Áldjad föld, az Urat, dicsőítsd és magasztald mindörökké. ²³Áldjátok, hegyek és halmok, az Urat, dicsőítsétek és magasztaljátok mindörökké. ²³Áldja minden, ami a földön sarjad, az Urat, dicsőítse és magasztalja mindörökké. ²³Áldjátok, vízforrások, az Urat, dicsőítsétek és magasztaljátok mindörökké.²³Áldjátok, tengerek és folyamok, az Urat, dicsőítsétek és magasztaljátok mindörökké. ²³Áldjátok, cethalak és a vizekben mozgó összes állatok, az Urat, dicsőítsétek és magasztaljátok mindörökké. ²³Áldjátok, égi madarak, az Urat, dicsőítsétek és magasztaljátok mindörökké. ²³Áldjátok, vadak és barmok, az Urat, dicsőítsétek és magasztaljátok mindörökké. ²³Áldjátok, emberek fiai, az Urat, dicsőítsétek és magasztaljátok mindörökké.²³Áldjátok, Izrael fiai, az Urat, dicsőítsétek és magasztaljátok mindörökké. ²³Áldjátok, az Úrnak papjai, az Urat, dicsőítsétek és magasztaljátok mindörökké. ²³Áldjátok, az Úrnak szolgái, az Urat, dicsőítsétek és magasztaljátok mindörökké. ²³Áldjátok, igazak szellemei és lelkei, az Urat, dicsőítsétek és magasztaljátok mindörökké.²³Áldjátok, szentek és alázatos szívűek, az Urat, dicsőítsétek és magasztaljátok mindörökké. ²³Áldjátok, Hananja, Azarja, Misael, az Urat, dicsőítsétek és magasztaljátok mindörökké. Mert kiragadott minket a holtak országából, s kimentett a halál kezéből; kiszabadított a lobogó lángok közül, kiragadott a tűzből. ²³Adjatok hálát az Úrnak, mert jó, mert irgalma örökkévaló! ²³Áldjátok az istenek Istenét, ti, akik félitek az Urat, dicsőítsétek, és adjatok neki hálát, mert irgalma örökkévaló!

Nebukadnezár elismeri a csodát.

²⁴Ekkor Nebukadnezár király megdöbbent. Izgatottan felállt, és így szólt főembereihez: „Nemde, három férfiút dobattunk megkötözve a tűzbe?” Ezt felelték a királynak: „Egész biztos, ó király!” ²⁵Erre így folytatta: „Én négy férfiút látok, akik szabadon járnak-kelnek a lángok közepette anélkül, hogy valami bántódásuk volna. A negyediknek pedig olyan alakja van, mint egynek az istenek fiai közül.” ²⁶Ekkor Nebukadnezár odament a tüzes kemence ajtajához és bekiáltott: „Sadrak, Mesak és Abednegó, a fölséges Isten szolgái, gyertek ki és jöjjetek ide!” Erre Sadrak, Mesak és Abednegó kijöttek a lángok közül. ²⁷A satrapák, helytartók, kormányzók és királyi tanácsosok összefutottak. Látták e férfiakon, hogy testükön semmi hatalma nem volt a tűznek, fejüknek egyetlen hajaszála sem perzselődött meg, ruhájuk sem sérült meg, sőt még a tűz szaga sem járta át őket.²⁸Nebukadnezár ekkor így szólt: „Áldott legyen Sadrak, Mesak és Abednegó Istene, mert elküldte angyalát, és megmentette szolgáit, akik benne bíztak. Inkább megszegték a király parancsát, veszélynek tették ki testüket, semhogy Istenükön kívül más istent tiszteljenek és imádjanak. ²⁹Ezennel rendeletet bocsátok ki: Minden nép, nemzet és nyelv! Aki káromolja Sadrak, Mesak és Abednegó Istenét, azt vágják darabokra, háza meg változzék szemétdombbá! Nincs ugyanis más Isten, aki ki tudna szabadítani a szorongattatásból.” ³⁰Ekkor a király Bábel tartományában nagy tisztségre emelte Sadrakot, Mesakot és Abednegót.

Nebukadnezár levele.

³¹Nebukadnezár király minden népnek, nemzetnek és nyelvnek! Sok-sok üdvözlet nektek! ³²Jónak látom, hogy hirdessem a jeleket és a csodákat, amelyeket a fölséges Isten végbevitt rajtam. ³³Az ő jelei milyen nagyok, és az ő csodái milyen hatalmasak! Királysága örökké tartó királyság, és hatalma nemzedékről nemzedékre száll.

4. NEBUKADNEZÁR BETEGSÉGE

Nebukadnezár álma.

4¹Én, Nebukadnezár nyugodtan éltem házamban és vidáman palotámban. ²De álmot láttam, és ez megijesztett. Fekvőhelyemen támadt gondolataim és elmém látomásai megzavartak. ³Azért megparancsoltam: Bábel minden bölcsét vezessék elém, hogy fejtsék meg nekem álmom jelentését. ⁴El is jöttek a jósok, varázslók, káldeusok és csillagjósok. Elmondtam nekik az álmot, de a jelentését nem tudták nekem megfejteni. ⁵Végül elém járult Dániel, akit istenem neve után Béltsacárnak is hívnak, s akiben Isten szent lelke lakik. Elmondtam neki az álmomat: ⁶Béltsacár, te jósok feje! Tudom, hogy Isten szent lelke lakik benned, s nem okoz neked fejtörést egyetlen titok sem. Ezt az álmot láttam, fejtsd meg nekem. ⁷A látomásban, amely fekvőhelyemen előttem állt, ezt láttam: Lám, egy igen magas fa állt a föld közepén. ⁸A fa magas volt és erős, teteje az eget érte, és a föld határairól is lehetett látni. ⁹Lombja gyönyörű, gyümölcse bőséges, és minden élőlény számára ehető. Árnyékot adott a mező vadjainak, ágai közt meg az ég madarai fészkeltek, és minden élőlény róla táplálkozott. ¹⁰A látomásban, amely fekvőhelyemen előttem állt, egyszerre egy szent őrt pillantottam meg, amint leszállt az égből. ¹¹Harsány hangon parancsot adott: Vágjátok ki a fát, üssétek le ágait, verjétek le lombját és szórjátok szét gyümölcsét. Meneküljenek alóla az állatok, és ágai közül a madarak. ¹²De gyökereinek a törzsökét hagyjátok meg a földben, vas­ és rézbilincsbe verve a mező füvén. Az ég harmata öntözze, és a vadállatokkal egy sorban a föld füve legyen osztályrésze. ¹³Szíve vetkőzzék ki emberi mivoltából, s állati szív adassék neki! Így múljék el fölötte hét időszak. ¹⁴Ez az üzenet az őrök határozata, és ez a javaslat a szentek végzése, hogy elismerjék róla az élők: A Fölséges uralkodik az emberek királysága fölött. Annak adhatja, akinek akarja; akár a legutolsó embert is trónra emelheti. ¹⁵Ez az az álom, amelyet én, Nebukadnezár király, láttam. Nos, Béltsacár, fejtsd meg a jelentését, mert királyságom összes bölcsei sem tudták nekem megfejteni. Csak te vagy rá képes, mert benned a szent Isten lelke van.

Dániel megfejti az álmot.

¹⁶Ekkor Dániel, akit Béltsacárnak is neveztek, egy órára mozdulatlanságba dermedt, mert gondolatai annyira megrémítették. De a király figyelmeztette: „Béltsacár, ne rémítsen meg az álom és jelentése!” Béltsacár ezt a feleletet adta: „Uram, bárcsak gyűlölőidnek szólna ez az álom, és ellenségeidnek a jelentése. ¹⁷Az a fa, amelyet láttál, magas és erős, úgyhogy a teteje az eget éri és az egész földön lehet látni; ¹⁸lombja gyönyörű, gyümölcse bőséges, és minden élőlény számára ehető, alatta tanyáznak a mező vadjai, és ágai közt fészkelnek az ég madarai –, ¹⁹te magad vagy, ó király. Naggyá, hatalmassá lettél, nagyságod egyre gyarapodott, elérte az eget és hatalmad a föld határát. ²⁰Egy szent őrt is látott a király. Leszállt az égből és így szólt: Vágjátok ki a fát és pusztítsátok el! De gyökereinek törzsökét hagyjátok meg a földben, vas­ és rézbilincsbe verve a mező földjén; az ég harmata öntözze, s a mező vadjaival éljen egy sorban, míg hét időszak el nem múlik fölötte. ²¹Ennek, ó király, ez a megfejtése: Ez a Fölséges határozata, amely az én uramra, a királyra vár: ²²Kiűznek az emberek közül, a mező vadjai közt lelsz tanyát, füvet legelsz, mint az ökrök, és az ég harmatja fog öntözni. Hét időszak múlik el így fölötted, míg belátod, hogy a Fölséges uralkodik az emberi királyság fölött, és annak adhatja, akinek akarja. ²³Mivel azonban az volt a parancs, hogy gyökerének törzsökét hagyják meg: a Fölséges visszaadja neked királyságodat, ha elismered az ég hatalmát. ²⁴Ezért, ó király, fogadd szívesen tanácsomat: váltsd meg bűneidet az igazságosságot gyakorolva, és gonoszságaidat az elnyomottak iránt irgalmat gyakorolva! Akkor talán tovább tarthat jó sorod.”

Az álom beteljesedése.

²⁵Ez mind utol is érte Nebukadnezár királyt. ²⁶Tizenkét hónap múlva fölment királyi palotája tetejére, amely Bábelben van, és ott sétálgatott. ²⁷Akkor azt mondta a király: „Nemde, ez az a nagy Bábel, amelyet hatalmas erőmmel építettem ki igazi királyi székhellyé, hogy hirdesse dicsőségemet?” ²⁸A szó még ott volt a király ajkán, amikor szózat hallatszott az égből: „Neked szól a szózat, Nebukadnezár király! Elveszem királyi hatalmadat.²⁹Kitaszítanak az emberek közül, a mező vadjai közt lelsz tanyát, s füvet legelsz, mint az ökrök. Hét időszak múlik el így fölötted, míg belátod, hogy a Fölséges uralkodik az emberi királyság fölött, és annak adhatja, akinek akarja.” ³⁰Még ugyanabban az órában beteljesedett a jövendölés Nebukadnezáron: kivetették az emberek közül, füvet legelt, mint az ökrök, az ég harmata addig öntözte testét, míg szőre olyan hosszú nem lett, mint a sas tolla, és körmei, mint a madárkarmok. ³¹Mihelyt letelt a kiszabott idő, én, Nebukadnezár, az égre emeltem tekintetemet, és visszanyertem értelmemet. Akkor hálát adtam a Fölségesnek, dicsőítettem és magasztaltam az örökké élőt: Hatalma örök hatalom, országa megmarad nemzedékről nemzedékre. ³²A föld lakóit olyannak tekinti, mint a semmit, tetszése szerint jár el az égi seregekkel és a föld lakóival. Nincs senki, aki ellenállhatna kezének, vagy azt mondhatná neki: Miért tetted ezt? ³³Ugyanabban az időben visszanyertem értelmemet, királyi méltóságom mellé visszakaptam tekintélyemet és dicsőségemet. Szolgáim és főembereim fölkerestek, és visszahelyeztek királyságomba, sőt még nagyobb hatalomra tettem szert. ³⁴Ezért én, Nebukadnezár, áldom, magasztalom és dicsőítem az Ég Királyát, mert minden tette igaz és útjai igazságosak; s akik kevélyen járnak-kelnek, azokat meg tudja alázni.

 

Sir 1

Jézusnak, Sirák fiának könyve

ELŐSZÓ

0¹Sok és jelentős (tanítást) ajándékozott nekünk a Törvény, a Próféták ²és a többi utánuk következő (író),³akik miatt meg kell dicsérni Izraelt műveltségéért és bölcsességéért. ⁴De ne csak jártasságra tegyenek szert benne, akik (héber nyelven) el tudják olvasni, ⁵hanem aki belemélyed, az legyen képes rá, hogy a kívülállókat is előbbre segítse, ⁶élőszó és írás útján. ⁷Ezért határozta el Jézus, a nagyapám – miután behatóan foglalkozott ⁸a Törvénnyel, ⁹a Prófétákkal ¹⁰és az atyáktól ránk maradt többi írással, ¹¹s elegendő ismeretre tett szert –, ¹²hogy maga is ír valamit, ami a műveltséget és a bölcsességet előmozdítja. ¹³Így, aki ezt kedvvel és szeretettel elsajátítja, ¹⁴egyre gyarapodhat a törvény szerint való élet útján. ¹⁵Most hát arra kérlek benneteket, ¹⁶hogy fogjatok hozzá az olvasáshoz ¹⁷jóakarattal és figyelemmel. ¹⁸De legyetek elnézők, ¹⁹ha a – különben gondos – fordítás kifejezései ²⁰itt-ott nem elég tökéletesek. ²¹Hiszen nem mindegy, ²²hogy az ember valamit héber eredetiben olvas-e, vagy más nyelvre lefordítva. ²³Nemcsak ez a könyv, ²⁴hanem a Törvény, a Próféták, ²⁵és a többi írás is ²⁶nem csekély eltérést mutat, ha (eredeti) nyelvükön olvassuk őket. ²⁷Nos, amikor Euergetész király uralkodásának 38. esztendejében ²⁸Egyiptomba mentem, és az ő idejében ott tartózkodtam, ²⁹egy nem csekély műveltségre valló művet találtam. ³⁰Ezért szükségesnek tartottam, hogy magam is fáradságot vegyek, és gondot fordítsak ennek a könyvnek a lefordítására. ³¹Pihenést nem ismerve nagy buzgalommal ráadtam fejemet ³²ebben az időben, ³³hogy végére járjak a dolognak, és kiadjam a könyvet ³⁴azok számára is, akik idegenben bele akarnak mélyedni, ³⁵és akik föltették magukban, hogy a törvény szerint élnek.

I. A MONDÁSOK GYŰJTEMÉNYE

A bölcsesség titka

1¹Minden bölcsességnek az Úr a forrása, örök időkre otthon van az nála. ²A tenger homokját, az eső cseppjeit s a letűnt idő napjait ki vehetné számba? ³Az ég magasságát, a földnek szélességét, s a tenger mélységét ki tudná megmérni? ⁴Minden más dolognál előbb teremtette a bölcsességet, öröktől fogva az okosságot. ⁶A bölcsesség gyökere ki előtt tárul fel, avagy ki láthatott bele terveibe? ⁸Csak egyetlen bölcs van, s roppant félelmetes, ahogy a trónján ül és onnan országol: ⁹az Úr! Ő teremtette meg, látta, számba vette és kiárasztotta minden műveire. ¹⁰Bőkezűen juttat belőle minden testnek, ajándékul adja azoknak, akik őt szeretik.

Az Isten félelme

¹¹Az Úrnak félelme tisztesség, dicsőség, csupa vidámság és ünnepi koszorú. ¹²Az Úrnak félelme üdíti a szívet, ujjongó örömet ad s hosszú életet. ¹³Jó véget ér, aki tiszteli az Urat, halálának napján irigykedve nézik. ¹⁴A bölcsesség kezdete az Úr félelme; már anyjuk méhében megkapják a hűek. ¹⁵Az emberi szívekben biztos alapra lelt, szilárdan fog állni utódaikban is. ¹⁶A bölcsesség telje az Úrnak félelme, gyümölcsei egészen megittasítanak.¹⁷Megtölti házukat csupa drágasággal, szép alkotásaival a csűrjük megtelik. ¹⁸A legfőbb bölcsesség az Úrnak félelme: békét s egészséget teremt maga körül. ¹⁹Látta, megszámlálta: okosságot ad és érteni tudást, s dicsővé teszi, aki ragaszkodik hozzá. ²⁰A bölcsesség gyökere az Úrnak félelme, az ágai pedig napok sokasága.

Türelem és önuralom

²²Haragja a gonoszt nem teszi igazzá, inkább földre rántja haragjának súlya. ²³A türelmes kitart egy ideig, s ha az eltelt, örömben lesz része. ²⁴Hallgat, amíg el nem jön a beszéd ideje, bölcsességét aztán sok száj magasztalja.

A bölcsesség és tisztesség

²⁵A bölcsesség kincse a (sok) okos mondás, a bűnös irtózik Isten félelmétől. ²⁶Ha bölcs akarsz lenni, tartsd meg a parancsokat, akkor majd elhalmoz vele az Úr. ²⁷Az Úrnak félelme bölcsesség és műveltség, s ami kedves neki, az a hűség és szelídség. ²⁸Az Úr félelmével sose szegülj szembe, és megosztott szívvel ne járulj eléje. ²⁹Ne légy képmutató az emberek előtt, és ügyelj gondosan ajkadnak szavára. ³⁰Ne bízd el magadat, mert hátha elesel, s magad hozol ezzel szégyent a fejedre. Mert az Úr feltárja, amit te elrejtesz, és az egybegyűltek előtt a földre sújt. Ott kiderül, hogy nem vagy istenfélő, és hogy a szíved csalással van tele.

 

Zsid 8

Krisztus a mennyben is főpapunk.

8¹A mondott dolgoknak ez a lényegük: Olyan főpapunk van, aki a Fölség trónjának jobbján ül a mennyben,²mint papi szolgája a szentélynek, az igazi sátornak, amelyet az Úr emelt, nem ember. ³Minden főpapnak az ugyanis a kötelessége, hogy ajándékot és áldozatot mutasson be, ezért neki is kellett lennie áldozati adományának. ⁴Ha a földön élne, nem is volna pap, hiszen itt élnek olyanok, akik a törvény szerint áldozatot mutatnak be. ⁵Ezek azonban csak a mennyei szentély előképénél és árnyékánál szolgálnak, annak az utasításnak megfelelően, amelyet Mózes kapott, amikor a sátrat el akarta készíteni: „Vigyázz, és mindent a minta szerint csinálj, amelyet a hegyen mutattam neked!” ⁶Ő annyival kiválóbb papi szolgálatot kapott, amennyivel magasabb rendű, tökéletesebb ígéreten alapuló szövetségnek közvetítője. ⁷Ha ugyanis az első (szövetség) kifogástalan lett volna, nem volna szükség a másodikra. ⁸Így feddte meg őket ugyanis: Íme, jönnek napok – mondja az Úr –, s új szövetségre lépek Izrael házával és Júda házával. ⁹Nem olyan szövetségre, mint amilyet atyáitokkal kötöttem azon a napon, amikor kézen fogtam és kivezettem őket Egyiptom földjéről. De mivel nem tartották meg a szövetséget, én sem törődöm velük – mondja az Úr. ¹⁰Ez lesz a szövetség, amelyet ama napok után Izrael házával kötök majd – mondja az Úr. Elméjükbe vésem és szívükbe írom törvényemet. Istenük leszek és ők a népem lesznek. ¹¹Akkor majd senkinek sem kell társát vagy testvérét tanítania: Ismerd meg az Urat! Hiszen mindenki ismerni fog a legkisebbtől a legnagyobbig. ¹²Irgalmas leszek bűneik iránt, és vétkükre többé nem emlékezem. ¹³Ha tehát itt új szövetségről beszél, a régit elévültnek tekinti. Ami pedig elévült és idejét múlta, az közel van a megszűnéshez.

 

Diamond Harbour, NZ